2017. március 25., szombat

Az egyesülés | Larry | One Shot

Sziasztok Manókáim!

Mélységesen sajnálom, hogy szinte már két hónapja nem tettem ki semmit :( Eleinte csak a többi blogommal voltam elfoglalva, most meg meghalt a telefonom...

De nem adtam fel! Igaz, hogy szinte reggeltől fogva pötyögtem mindenféle eszközről, de végül sikerült. Itt van egy sztori nektek, amit részben Perihan Magden Ali és Ramazan című könyvének "Az egyesülés" című fejezete ihletett.

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág.



A számukra tiltott helység ajtaja lassan és ha csukott be, amikor az alacsony, kócos hajú fiú lenyomta a kilincset, majd minél kevesebb feltűnést keltve fordította el a lila bilétás kulcsot a zárban. Miután megbizonyosodott róla, hogy senki sem tudja zavarni őket, kedvese karjára nyúlt, és magához húzta őt. A fiú haja apró fürtökben kunkorodott, és ezáltal adott tökéletes keretet a kisgyermeki arcának. Telt ajkán apró, szerelmes mosoly ékeskedett, míg almazöld szemében a vágy összetéveszthetetlen fénye csillogott. 

Nem használt szavakat, sőt még mozdulatokat sem, mert a kócos, kék szemű angyal belelátott a gondolataiba, és pontosan azt tette, amire ő is vágyott. Lassan lefektette a kicsi, egy személyes, de meglepően puha ágyra, majd apró tenyerével lágyan cirógatni kezdte a szakadt póló alatt található puha bőrt. Először csak egyik tenyerével bizsergető azt, s közben ajkával kedvese cseresznye ajkát simogatta. Mámorítóan hatott rá az érzés, amit belül érzett. Lassan kényeztetve szerelmét, hiszen nem siettek sehova. Örök és felejthetetlen élményt szeretett volna okozni az angyalának.

Harry – a göndörkénk – már nagyon szerette volna látni párját teljes pompájában, ezért megszabadította őt a szürke, már-már teljesen elhasználódott pólójától, és egy hanyag mozdulattal a elhajította a szoba sarkába. Csak a felette térdelt fiúra tudott koncentrálni, és a csodálatos felsőtest csodálni. Tenyerét Louis – azaz a szerelme – arcára vezette, s őrjítő lassúsággal végigsimított a felsőtestén. Nem volt túlságosan izmos, de számára a legtökéletesebb látvány volt. Ajka elnyílt, amikor az alacsonyabb csillogó szemébe nézett. Soha sem látta még ilyen szépnek a tengerkék íriszeket.

Az idősebb – fölötte elhelyezkedő – fiú egy hirtelen jött gondolattól vezérelve lehajolt, és kedvese puha arcának puszikkal való behintése mellett döntött. Ajkát a puha bőrhöz érintette, s úgy haladt lejjebb és lejjebb. Figyelmesen, minden részletre ügyelve kényeztette. Semmit sem akart kihagyni. Ujjait lassan vezette be a szakadt valamikor még fehér póló alá, s pont jó gyorsasággal fosztotta meg tőle a göndörkét. 

Ijedten nyelt egyet, mikor ujjaival újra végig akart simítani a mellkason, de valami olyat látott, ami könnyeket csalt a szemébe. Vágások, ostorcsapások nyomai és különböző sérülések éktelenkedtek a puha, illatos bőrön. Lou nem mondta ki, de a zöld szemű látta a szemében azt a bizonyos „miért?” kérdést. 

Ettől félt a legjobban. Attól, hogy egyszer a szerelme meglátja a testét és elszörnyed, majd véget is vet a kapcsolatuknak. 

Louis remegő ujjait a hegekre tette, s lágyan simogatta azokat. Élt benne egy kis remény, hogy talán az érintésével el tudja tüntetni őket, de nem. Ugyanúgy ott voltak bármit is csinált. Patakban folyó könnyekkel omlott kedvese mellkasára. A fiatalabb csak magához ölelte, és úgy próbálta megnyugtatni. Rosszul érezte magát. Tudta, hogy Louis-nak nem szabadott volna így látnia őt. 

Ki tette ezt veled? 
Már nem számít – suttogta, s lassan lecsókolta a fiú sós könnyeit. 

Louis meg akarta bosszulni annak, aki ezt tette a szerelmével. Nem ember az ilyen. Azt érdemli, amit tett. 

Az igazgató volt, igaz? 
Lou, ez most nem lényeg – simított a göndör a kék szemű arcára, majd egy csókot hintett az arcára. Próbálta elterelni kedvese gondolatait a sebek okozójáról. Mindketten tudták, hogy az árvaház igazgatója okozta őket, de Harry nem akart foglalkozni vele. Szerette volna, ha megtörténik az a különleges dolog köztük. 

Az alacsonyabb bólintott, majd ott folytatta, ahol abbahagyta. A zöld szemű is csatlakozott hozzá, és lágyan simogatni kezdte a hátát. Puszikkal és csókokkal halmozta el az egész testét, s közben szerelmes sóhajok hagyták el ajkukat. 

Lou Harry hasára simította tenyerét, majd lassan lejjebb csúsztatta, s felnézett egyetlen szerelme boldog arcára. Egy apró, de határozott bólintás volt a mozdulat, amivel minden elkezdődött. 

Azon a délutánon az árvaház igazgatójának irodájában megtörtént a legszentebb dolog: Harry és Louis egyesült. 


2 megjegyzés:

  1. Neeeee itt nem lehet vége!!! Könyörgöm a folytatasert!! Nem!! Akarom!! Kell!!

    Szia Bogyó!! 😊❤
    Meg volt a kiakadasom 😂
    Egyszerűen fantasztikus volt!! Imádtam!! Tényleg gyönyörű volt. ❤
    Nem tudom mit írhatok még mert nem tudok mit. Teljesen magával ragadott. ❤😘
    Köszönöm szépen ezt a csodás részt. 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia életem <3
      Sajnos nem lesz második rész :( bocsi.

      Viszont nagyon örülök, hogy tetszett, és köszönök mindent, leginkább a mérhetetlen támogatásodat <3 elmondhatatlanul jólesik.
      Én köszönöm, hogy elolvastad! <3

      Puszi; Virág <3

      Törlés