2017. január 25., szerda

Hosszú a boldogsághoz vezető út || Ziam || mpreg || szerepjáték || 6. rész

Sziasztok Manókáim!

Sokáig úgy volt, hogy blog lesz ebből a történetből, azért nem raktam ki a folytatást, de végül mégsem lett, ezért most itt van.

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág

L.
-Mi ...? Hé! El fogok ájulni!~sipítottam könnyes szemmel. -Miért vitte el?! Lecsapom ha nem hozza vissza!!~sziszegtem. -Jól vagy Zayn?~kérdeztem tőle aggódva. Kinyírok valakit ha nem hozza vissza a gyerekem! -Mit bámul hozza már vissza!!~parancsoltam a bamba nővérre.

Z.
Nem mondott senki semmit. Jött egy másik orvos, aki összevarrt, majd visszatoltak a szobába. Még a legrosszabb eset is megfordult a fejemben, de nem is mertem gondolni rá. Liam nagyon ki volt. Látszott rajta, hogy mindjárt felrobban. Félt és sírt, ahogy én is. Pár perc múlva bejött az orvos.
Nyugodjanak meg, él a kisfiú, de a gyenge szíve miatt azonnal el kellett vinnünk az intenzívre, nehogy baja essen. Gépekre kapcsoltuk és gyógyszereket kap. Sajnos most még csak Mr. Payne láthatja, ha szeretné, mert magam Mr. Malik. még nem kelhet fel. Kb. egy hétig. Van bármi kérdésük?

L.
Akkorát sóhajtottam mintha egy kő esett le szívemről. -Esetleg úgy nem lehetne, hogy Jawit be toljuk picit, hogy Zayn is Lássa?~kérdeztem mosolyogva és pillogva néztem rá. Akkor is megoldom, hogy Zayn lássa. Isteneeem. Van egy babám!! -ZAYN!!!~sipítottam boldogan ugrálva és leszartam, hogy segg hülyének néznek.

Z.
Sajnos a kicsit nem tudjuk idehozni, mert ott vannak a létfontosságú gépek, ami miatt nem tudjuk mozgatni, de most az egyszer megoldható az, hogy Mr. Malik is lássa. Áttolom, de ebből nem csinálhatunk rendszert. – felelte az orvos Liam kérdésére.
Nekem az is tökéletes. – mosolyodtam el.
Rendben.

L.
Köszönjük.~ugráltam izgatottan. -Zayn...Zayn...Zaaaaaayn ~ugráltam körbe az ágyát boldogan nevét mantrázva. -Apák lettünk!!! ~toporogva nyitottam ki az ajtót. Már nagyon izgatott vagyooook.

Z.
Igen. – suttogtam. – Apám lettünk. – de legbelül szomorú voltam. Hiányérzetem volt. Mintha egyedül lettem volna...

L.
Láttam, hogy szomorú lett. Meg fogtam a kezét. -Mi a baj? Fáj a hasad? ~kérdezgettem vizslatva.

Z.
Nem igazán. Csak... Nem tudom... Olyan fura érzésem van. Mintha hiányozna valami... Egyedül érzem magam, pedig tudom, hogy itt vagytok. Félek, nem leszek jó apa...
Csak szülés utáni depresszió. – szólt közbe a doki. – Majd elmúlik. Ez megszokott.

L.
Semmi gond szívem. ~hajoltam oda füléhez. -Lesz majd egy kislány is a hasadba.~suttogtam meghúzva fülét. Gyorsan kinyitottam a kórterem ajtaját.

Z.
Inkább a tiédben. – suttogtam vissza, majd bementünk. Jawi-n kívül még két másik baba volt ott.
Nos itt van a kicsi. – mutatott felé az orvos. Istenem olyan picike. Tele van kábelekkel meg tappancsokkal...

L.
Istenem...kis Jawi. Hát szia.~hajoltam fölé. -Milyen kis pici ujjai vannak és nézd milyen édes orra van.~mosolyogva néztem. Hát egyem meg.

Z.
Szia Életem! – integettem neki fátyolos szemekkel. Éppen alukált. – Ügyes legyél ám Kicsim, mert nem akarjuk, hogy sokáig itt legyél. – suttogtam, s letöröltem a lefolyó könnyeimet.
Ha majd kész lesz az összes vizsgálat, elmondom az eredményeket és a kezelési lehetőségeket.
Rendben. – bólintottam.

L.
Kis cukor falatom. Hamarosan itt leszel és el leszel kényeztetve.~szipogtam boldogan. Majd küldtem neki puszit.

Z.
Olyan szívesen a kezembe vettem volna, de tudtam, hogy nem tehetem. Majd később. Elbúcsúztunk tőle, s visszamentünk a szobába.

L.
-Zaynie...ugye milyen édes.~kérdeztem tőle mosolyogva.

Z
Igen. Csodálatos. Gyönyörű. – mosolyodtam el. – A kisfiunk. A szerelmünk gyümölcse.

L.
-Igen.~sóhajtottam boldogan. Majd betakartam, és adtam neki vizet.

Z.
Hogy vagy Li? – kérdeztem a kezét simogatva. – Hosszú volt ez a nap...

L.
Most már nyugodtabban. Végre teljes lett a családunk. ~ültem le a székre. -Te? Nagyon sápadt vagy. ~simítottam ki szeméből a lelapult tincseit.

Z.
Csak féltem Jawi-t. És kicsit fáradt vagyok. De örülök, hogy végre itt van velünk. Bár jó időzítés volt...

L.
-Itt már nem lesz baja. ~mosolyodtam. -Igazad van. Pihenj nyugodtan itt leszek.~nyomtam puszit homlokára.

Z.
Igen. Bízom az orvosokban. És tudom, hogy Jawi erős. – mosolyodtam el. – Itt alszol velem?

L.
-Igen. Megfenyegettem Jawi orvosát, hogy ha baja esik akkor gondok lesznek. ~mondtam komolyan. Majd óvatosan be bújtam mellé.

Z.
Elmosolyodtam. – Igazi mintaapa vagy már most. – pusziltam meg. – Sikerült. Jawi segített, hogy végre boldogok legyünk.

L.
-Ő a MI kicsikénk. Erősebb mint mi.~fejemet nyakába furtam.

Z.
Igen. Ő segített nekünk, hogy ne adjuk fel. Egy csodababa.

L.
-Az.~ásítottam egyet. Majd puszit nyomtam nyakára. -Jó éjt szerelmem.

Z.
Neked is Életem. Szép álmokat!

L.
Még egy utolsó csók arcára. Na jó több is volt. Nem bírtam ki na!

Z.
A lehető legközelebb húzódtam hozzá, s próbáltam álomba szenderedni. Fura volt, hogy már nincsen nagy pocakom...

L.
Szeretlek. Mit szólnál ha ikrek lennének?~simogattam arcát, és puszilgattam.

Z.
Én is téged. A világ legboldogabb embere lennék. – suttogtam.

L.
-Rendben. De úgy gondoltam az egyiket te hordod ki a másikat én.

Z.
De azt hogyan? – kérdeztem kíváncsian

L.
-Khm...először én duglak meg. Aztán te.~mondtam pirulva, igy el takartam arcomat.

Z.
De attól még nem lesznek azok. – nevettem fel.

L.
-Jól van na...este van ..~motyogtam takaró alatt. De úgy is tudom, hogy látja a piros fejem.

Z.
Álmos vagy már Kicsim. Aludjunk. Aztán majd pár hónap múlva visszatérünk rá. Most Jawi az első.

L.
-Igazad van. Istenem olyan édes. Az orra pont olyan mint a tiéd és a haja is. Meg a kis...~nem hagyta hogy befejezzem mert szájával befogta az enyémet. Így csak motyogtam.

Z.
Ne dumálj annyit, inkább csókolj!

L.
Hajába túrva húztam magamhoz és csókoltam vissza. -Te se..

Z.
Befogtam a szám és hagytam, hogy csókoljon. Szeretem a változatosságot. Néha kell, hogy ő irányítson

L.
Szeretem mikor megadja magát. Hmm...vajon mennyire nyikorogna az ágy? Apró puszikkal elváltam ajkairól. -Mennyire nyikorogna az ágy?~mocorogtam rajta hogy teszteljem.

Z.
Hát most maximum kiverni tudod, mert ordítanék a fájdalomtól ha segbekukizni kéne – röhögtem fel

L.
-Tudom...de nem hagyhattam ki.~nevettem én is. -Ohhh...hmm...félre az útból. Khm...Jawad már vár. Szegényt elhanyagoltam. ~szontyolodtam el. Majd le húztam takarót térdeit és feltoltam azt szart amibe jól látszik Zayn segge. -Kell otthonra is. ~utaltam a fos zöld színű köntösre. -Pirosba.~tettem hozzá. -Áhh...szia.~nyaltam meg számat majd egy puszit adtam makkjára

Z.
Hát tényleg komolyan gondolta. Istenem mi lesz itt?! Mire észbekaptam már a méteres kékerest nyalogatta.

L.
-Próbálj meg halkan lenni.~kacsintottam rá, majd kezelésbe vettem szerszámát. Hmm...imádom.

Z.
Megnézem, mit tehetek ez ügyben. – nyögtem ki, de már össze is kellett szorítanom a fogaimat. – Varratok maradjanak.

L.
Fel mutattam a hüvelyk ujjamat, és lassítottam a tempón. De azért rá markoltam golyoira. Csak mert imádom hallgatni hangját.

Z.
Nyögj halkan. Nem, nem a nyögdécselésre gondolok, hanem a bazi nagy öblös nyögésekre. Ha azt valaki tudja halkan, na az művészet. Nekem nem jött össze

L.
-Shhh...~kuncogtam. -Be jön a doki. Mondjuk ki is zavarom szóval mindegy.~vállat vontam. -Sikíts.~csináltam újra. De nem kellet neki sok. Fogaimmal megkarcoltam bőrét.

Z.
Imáh-dom! – nyögtem, s közben sikítottam párat. – Eszméletlen vagy édesem

L.
Tudom. Gondoltam magamba. -Tudom...de te is.~mormogtam, majd rá szorítottam farkára és nagyot nyeltem. Ő meg hangosan sikított és rángatózva élvezett el.

Z.
Az elélvezésem pillanatában őrülten csipogni kezdtek a körülöttem lévő gépek, amikről én hülye meg is feletkeztem. És van három orvos termett az ajtóban. Nos... Az arcukról nem ejtenék szót

L.
Meg töröltem a számat. Majd betakartam Zaynt. Ne nézegesse a vőlegényem farkát. Az az ENYÉM!
-Khm...jó estét. Valami gond van?~kérdeztem mosolyogva , és be bújtam a pipacs arcú szerelmem mellé

Z.
Szó nélkül elmentek. Majd belehaltam a röhögésbe. – Imádlak Li!

L.
Hangosan visitottam.- Istenem ez vicces volt.

Z.
Hát mi sem vagyunk normálisak. Szép éjszakájuk lesz... De nem izgat. Viszont te annál jobban. – csókolgattam. – Köszönöm ezt az élményt!

L.
Szívesen kicsim.~kuncogva csókoltam vissza

Z.
Na de most már tényleg aludjunk, mert holnap nem tudunk felkelni. – cirógattam az arcát mosolyogva. – Szép álmokat! – mellkasába bújtam, s elaludtam.

L.
-Neked is.~suttogtam. És hozzá bújva aludtam el.

Külső szemszög:
A pár egymást ölelve utazott az álmok vasútján. Hosszú, izgalmas napjuk volt, megérdemelték a pihenést. Szülők lettek. Már nem sokáig lesz nyugodt éjszakájuk. Ki kell használni azt a keveset.

L.
Reggel a korgó hasamra ébredtem. Oldalra néztem és egy gyönyörű angyallal találtam magam szembe. Sóhajtva oldalra fordultam, és pislogás nélkül bámultam.

Z.
Reggel reflexből a hasamra akartam simítani, de lapos volt és csak egy kötést találtam rajta. Pici Jawi már megszületett. Elmosolyodtam erre a gondolatra. Éreztem, hogy Liam figyel. Kinyitottam a szemem, s nyomtam egy puszit az ajkaira. – Szép jó reggelt Kedvesem

L.
Neked is kicsim. Hogy aludtál?~kérdeztem hajába túrva.

Z.
Jól. Csak egy kicsit fájt a hasam. Te? – simítottam ki a homlokára tapadt tincset

L.
melletted jól. Hozzak valami gyógyszert?~kérdeztem pirulva gesztusától.

Z.
Köszönöm Drágám, de nem kell. Pasiból vagyok, bírom a fájdalmat. – mosolyodtam el, s elmerültem a szemei gyönyörűségében.

L.
-Tudom édes. Sexy pasiból.~mosolyodtam el. És élveztem ahogy bámuljuk egymást.

Z.
De te szexibb vagy. – jelentettem ki. – Um, kellene valami reggelizni, nem gondolod?

L.
-De kéne. Már amióta ébren vagyok azóta éhes vagyok. Csak téged jobb volt bámulni.~kuncogtam.

Z.
Ne már kicsim... – nevettem fel. – Elmennék kajáért ha tudnék, de sajnos most rád hárul a megtisztelő feladat.

L.
-Persze az egész büfét ide hozom neked.~kuncogva álltam fel.

Z.
Az tökéletesen megfelel! – mosolyodtam el.

L.
-Csók?~mondtam duzzogva. És lehajolva csücsörítettem.

Z.
Elmaradhatatlan. – csókoltam meg.

L.
-Pontosan.~morogtam szájába. És szerelmesen csókoltam.

Z.
Siess vissza! – engedtem el.

L.
-Igen is!~tisztelegtem mint a katonák szoktak. Majd spuriztam büfébe. Minden orvos furán nézett rám. Hmm...biztos hülyék.

Z.
Alig kellett 5 perc és már vissza ért. Egy pár szendvics kíséretében. Elloptam egy sonkás sajtosat és elkezdtünk kajálni.

L.
-Tök sexy lehetek, ha minden orvos megbámul.~nyeltem le a falatot. És újabbat haraptam. Nagyon éhes voltam.

Z.
Hát nem ajánlom, hogy nézegessenek, mert te az enyém vagy. – mutattam fel a kezemen lévő gyűrűt. – Nem adlak csakúgy oda bárkinek. De... Hm... Azért egy szexi dokit el tudnék viselni akár otthon is – mosolyodtam el, s haraptam egyet a szendvicsből.

L.
Ki köptem a szendvicset. -Khm...mit mondtál?? Ugye azt hallottam, hogy egy sexy Liamet. ~vontam fel szemöldökömet, és négykézláb oda másztam hozzá.

Z.
Dr. Payne-re gondoltam Édesem. – kacsintottam rá. Vagy őt sem kapom meg? – hajtottam le szomorúan a fejem.

L.
-Ohhh babe...Őt megkapod.~emeltem fel buksiját, és egy csókot nyomtam ajkaira. -Csak te kapsz meg. Khm..mint tegnap. Tetszett?~pimaszkodtam.
Z.
Imádtam. De azt még inkább, amikor majd Dr. Payne kezelésbe vesz otthon. – vigyorodtam el. – Rögtön meg is fogok „gyógyulni”.

L.
Pontosan kicsim. Jobban leszel.~mosolyodtam el perverzül. Majd meghúztam alsó ajkát. -Meg gyógyítalak.

Z.
Már nagyon várom. Addig beizzítom majd a kis Zayn-t. – simogattam meg az ékességemet.

L.
Nyöszörögtem és eltoltam kezét, majd ÉN simogattam. Az az én dolgom.

Z.
Örültem volna a kényeztetésnek, ha nem toppanhatott volna be bármelyik pillanatban a doki. – Li, most ne. – állítottam meg. – Tudod, mindjárt jön az orvos Jawi eredményeivel

L.
-Áhh...jó.~ültem le. De előtte rá markoltam. -csak hogy ne lankadjon le.~kuncogtam ártatlanul, míg Ő gyilkosan nézett rám.

Z.
Vágytam rá. Kurvára. De nem akartam beégni megint a doki előtt. Igazam is volt, mert alig két perccel azután meg is érkezett

L.
-Jó napot Doki.~vigyorogtam édesen. Hogy esne rád egy zsáknyi szar! Mindig megzavar! Mi van nem szopták le, azért bámult tegnap annyira? Kis sunyi dög! Az pasim farkát csak NE NEZEGESSE! VILÁGOS? Mind ketten furán néztek rám. Öhm...hangosan is ki mondtam?

Z.
Maguknak is! – köszönt vissza, majd leült a fotelba. – Tegnap, illetve ma megcsináltuk a kellő vizsgálatokat és most már meg is vannak az eredmények.
És mik azok? – kérdeztem kíváncsian.
A kamrai sövény defektust észleltük nála, amiről annyit kell tudni, hogy ez a leggyakoribb veleszületett rendellenesség a csecsemőknél ilyen jellegű problémák között és ez annyit tesz, hogy egy olyan kis nyílás van a kamrák közti sövényen, aminek amúgy nem kellene ott lennie. Ez sokszor eredményezhet asztmás rohamhoz hasonló tüneteket és nehézlégzést is a kicsinél. Emiatt visszamaradhat a fejlődésben. Műteni nem tudjuk, viszont idővel majd lehet, hogy elnövi. Addig pedig azt ajánlom, hogy ne essenek kétségbe, inkább végezzenek el egy csecsemő–kisgyermek elsősegély nyújtó tanfolyamot, ha eddig nem tették. Jobb az elővigyázatosság.
Értem. – nyögtem ki lesokkolódva. Kicsit kínai a dolog, de a lényeg leesett. – Meddig kell bent lennie Jawi-nak?
Még néhány hétig, hogy erősödjön. Otthonra viszont be kellene szerezni néhány eszközt, ha lehetséges. A baba érdekében.

L.
-Mi van?~kérdeztem tarkómat vakargatva. Milyen sövény? Milyen lyuk? Mi ez a sok halandzsa!! -Persze minden világos. Meg tenné, hogy kimegy. Köszönjük. Később érdeklődünk. ~toltam ki a teremből. -Na jó most elmondod Liam nyelven nekem, hogy miket hordott itt össze! Egy büdös mukkot nem értettem!~mondtam kétségbe esve. Likakrol beszélt! Az ORVOS!! MIÉRT BESZÉLT LYUKAKRÓL?? Járkáltam fel le hajamat túrva.

Z.
Olyan beteg vagy Li! Nem vagy normális – röhögtem fel. – Na annyi a lényeg, hogy olyan betegsége van Jawi-nak, ami miatt sokszor jöhetnek rá rohamok és nehezen kap levegőt. Gondolom vennünk kell majd légzés figyelőt meg ilyenek. Nagyon kell majd figyelnünk rá, főleg amikor alszik.

L.
-Nem vagyok beteg!! Na így értem. Ezt kell el mondani japánul??~rogytam le a székre sóhajtva. -Kis cukor falat babám. ~motyogtam.

Z.
Mert ez a szaknyelv. Az orvosok nem tudnak máshogy. – nevettem fel. – De az a lényeg, hogy vigyázunk Jawi-ra meg elvégezzük azt a tanfolyamot és kész. – nyomtam egy puszit az arcára.

L.
-Igen igazad van. De hát basszus...szaknyelv. Adok én neki majd.~sóhajtottam fel puszijától. Ezért csücsörítettem.

Z
Nyugi Kicsim. – pusziltam meg újra. – Elmész megnézni? – kérdeztem az ajkait az ajkaimmal cirógatva. – Csinálj róla képet

L.
-Rendben.~mondtam csillogó szemekkel. És egy utolsó puszi után már spuriztam is Jawihoz. Istenem...kis csöppség.

Z.
Csillogó szemekkel ugrott fel és már el is tűnt az ajtó mögött. Kicsi drágám... – láttam meg magam előtt az inkubátorban fekvő kisbabát. – Vigyázni fogok rád, megígérem. – suttogtam magam elé.

L.
-Szia Jawi.~integettem mosolyogva. Majd csináltam róla fényképet. Legalább 20-at. -Juj de édes vagy. Igen te.~gügyögtem neki. Olyan szemei vannak mint Zaynnek. -Olyan szép vagy mint apuci. ~gyorsan át küldtem a képeket. Majd videóztam, hogy Zayn ne maradjon le semmiről.

L.
-Szia Jawi.~integettem mosolyogva. Majd csináltam róla fényképet. Legalább 20-at. -Juj de édes vagy. Igen te.~gügyögtem neki. Olyan szemei vannak mint Zaynnek. -Olyan szép vagy mint apuci. ~gyorsan át küldtem a képeket. Majd videóztam hogy Zayn ne maradjon le semmiről.

Z.
Pár perc múlva már kaptam is a képeket. Vagy húszat. Olvadoztam. Olyan szép baba. Gyönyörű. Az ujjacskája a szájában van. Drága Kincsem...

L.
-Istenem egyelek meg drágám.~mosolyogtam szipogva. Olyan gyönyörű. Úgy fognám a karomba. -Na ne sírj kicsim. Shh...~dúdolgattam neki.

Z.
A könnyeimet törölgetve nézegetem a képet és a videót, amit Li küldött. Apák lettünk. Van egy kisfiúnk. Olyan hihetetlen.

L.
Lassan megnyugodott, így puszit küldtem neki, s vissza mentem Zayngez.

Z.
Liam visszajött és az ágyra leülve hozzám bújt. Készségesen átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára. – Minden rendben van vele?

L.
-Igen. Picit sírt de dúdoltam neki, így most alszik. ~mosolyogva támasztottam államat mellkasán. -Olyan szemei vannak mint neked..

Z.
Kicsi kincsem... Úgy szeretném már a karjaimban tartani. – futott le néhány könnycsepp az arcomon. – De legalább minden rendben van vele. De az arca olyan, mint a tiéd...

L.
Inkább a tiéd. Ohhh...igen én is. Annyira jó lenne.~töröltem le könnyeit.

Z.
Szeretlek. – bújtam hozzá szerelmesen. – Köszönök mindent, amit adtál nekem, mióta együtt vagyunk. Mindent. – suttogtam a mellkasába, majd nyomtam oda egy puszit. – A világ legboldogabb embere vagyok

L.
-Ugyan kicsi babym. Ez természetes, hiszen én is nagyon szeretlek.
Inkább együtt vagyunk a világ legboldogabb emberei.~simogattam hátat.

Z.
Igen... Így igazabb a kijelentés. – mosolyodtam el. – 25-e van. Karácsony. Halkan szól a zene, van egy kis díszítés is. Láttam, feladták Jawi-ra a karácsonyi rugdalózóját. És olyan apró, hogy még abban is elveszik...

L.
-Nagyon cuki. Kis édes. Már pár fotót raktam fel instára. Csak hogy egye a penész az irigykedőket. Nekünk van a legszebb kis babánk.

Z.
Láttam. Szivecskéztem is. A legédesebb baba. És a miénk. Egy csodálatos karácsonyi ajándék. Ezt senki sem tudja túlszárnyalni.

L.
-Pontosan. ~lelkesedtem be. -Olyan aranyos...és kis ujjai, a szemei a pisze orra! A kis dundi combjai..és kis lábacskája...~hadartam boldogan.

Z.
Mindig csak körülötte járnak a gondolataim. – mosolyodtam el. – Alig várom, hogy haza mehessünk.

L.
-Igen. ~mosolyogtam. -izguloooook.~pattogtam fel le

Z.
Én is. Minden olyan más lesz. Nem lesz majd délig alvás meg ilyenek. Éjszaka felkelünk, megetetjük, büfiztetünk, figyeljük, ahogy alszik. Változnak az idők, de nem érdekel, mert megértünk rá.

L.
Bólogattam mert minden igaz volt. Oda bújtam hozzá, és újra meg néztük a videót.

Z.
Összebújva néztük a videót. Vagy háromszor egymás után. Annyira elérzékenyültem. Már nem is tudom szavakba önteni az érzéseim.

L.
Olyan csodás Jawi. Egy angyal.~suttogtam szipogva

Z.
Igen... És olyan szépen megnyugtattad. Juj, amúgy melyikünk lesz az apa, és az apuci?

L.
-Te leszel apa. Én meg apuci..~mosolyogtam. Majd képeket nézegettem.

Z.
Rendben. – bólintottam, majd a vállára dőltem. A képeket néztük, de az álom lehúzta a szemeim.

L.
Kis édesem. -Aludj csak cica.~takartam be. Majd egy puszit nyomva ajkaira feküdtem mellé.

Külső szemszög:
A barna hajú férfi lassan kényelmesebb helyzetbe fektette a párját, s egyik kezével átölelve mellé feküdt. Hallgatta a lágy karácsonyi zenét, s közben az édesen szunyókáló Zayn-t figyelte.

L.
Meg fogom enni. Olyan aranyos mint Jawi. Boldog vagyok. Hiszen meg van mindenem amire vágytam. Úgy érzem beléptem a boldogság kapujába.

Z.
Hé Jawi, hova mész? – kérdeztem a konyhán átszaladó virgonctól.
Apuci alszik és megtréfálom. Gyere te is apa!
Rendben. – keltem fel a kanapéról, majd Jawi-val kisétáltam az udvaron szunyókáló Li-hez. – Mi a terv Kicsim? – kérdeztem suttogva.
Hoztam a pókot. Tudod azt a műt.
Oooo...
Apuci most visszakapja a tegnapi lelocsolást! – s ezzel oda dobta Liam kezére a pókot, és visszafutott a házba. A szerelmem rémülten ugrott fel és verte le magáról a műanyag pókot. Jót nevettem ezen a kis turpisságon. – olyan szép álom volt. De az a baj, hogy fel is keltem utána...

L.
Olyan szépen mosolygott és kuncogott is álmában. Megsimogattam arcát, és én is álomba szenderültem.

Z.
Kinyitottam a szemem, de láttam, hogy Liam elaludt, ezért én is visszaaludtam.

L.
Szerelem kapujába leltem álmomat.

Z.
Már nem tudtam olyan mélyen visszaaludni, ezért csak csukott szemmel feküdtem mellette. Remélem, ő is valami szépet álmodik

L.
-Zaynie...~sóhajtottam boldogan. Épp fürdette a kis Jawinkat. Aki gügyögve csapkodta a vizet.

Z.
A nyakába pusziltam, s a kezét simogattam. – Lassan, de biztosan. – suttogtam alig hallhatóan – Ennek a mondatnak köszönhetünk mindent. És Jawi-nak. – húztam kicsit feljebb a takarót, majd kisimítottam a szemébe lógó tincset

Külső szemlélő.
A két szerelmes egymásba gabalyodva feküdtek. Zayn simogatta Liam arcát. Liam meg motyogott és sóhajtozott.

Z.
Ma megyünk a kórházba Jawi-ért és végre hazahozhatjuk. 2 hónapot volt bent, mert volt néhány kisebb baj, de most már minden rendben. Közben kivették a kapcsaimat és varrataimat. Liam-mel összeszedtünk mindent, ami még kellett Jawi szobájába. A doktor úr által javasolt gépeket is. Elvégeztük az első segély tanfolyamot is, úgyhogy most már minden készen áll a nagy családi életre. Izgatott vagyok. Ma foghatom meg először. Liam már foghatta egyszer, de akkor én még nem kelhettem fel.

L.
-Istenem Zayn.~mondtam izgatottan, majd előre engedtem a kórház ajtaján. -Kis cuki sokat nőt ám. És imádom.~kulcsoltam össze kezünket. A másikba a baba hordozót fogtam. Zayn meg a ruhát és a takarót.

Z.
Végre a kezemben tarthatom. El sem hiszem... – lépdeltünk a kórterme felé. – Jawi baba ma hazajön. Végre. És apuciék babáznak egy nagyot

L.
Kuncogva bólogattam. -Igen. Most mar Sosem engedjük el Őt. ~suttogtam. És terem ajtót nyitottam kim

Z.
Bent már várt minket egy ápolónő és leültetett engem az ott lévő fotelbe. Lassan felvette az ágyából Jawi-t, majd odaadta és mondta, hogy fektessem s mellkasomra. Úgy is tettem. Drága életem a gyönyörű szemeivel engem nézett. – Li, gyere ide! – szóltam a szerelmemnek, aki azonnal mellettem is termett. – Ez csodálatos érzés. Én vagyok az apukád. – suttogtam, s próbáltam visszatartani a könnyeim.

L.
-Igen az. ~mosolyogva figyeltem milyen boldog. -Szia picur. Haza jöhetsz.~nyomtam puszit feje bubjára. Majd picit hagytam Zaynnel, addig beszélgettem az ápolónővel.

Z.
Féltem, hogy leejtem, ezért mindkét kezemmel biztosan tartottam, s meséltem neki. Hogy mennyire vártuk már, meg hogy milyen jókat fogunk majd kalandozni...

L.
Az ápolónő el mondta mikor etessük és milyen tápszerrel érdemes. Fel írtam egy papírra és megköszöntem neki. Majd mosolyogva csináltam képet Róluk.

Z.
Egy lágy puszit nyomtam a homlokára és Li pont ezt a szép pillanatot örökítette meg. Ezt biztosan kitesszük a falra. Közben megjött az orvos is és még egyszer elmondta azt, amit már kismilliószor. Hogyan fektessük alvásnál, mit csináljunk, ha baj van, stb, stb. Már kívülről fújunk mindent. Megkaptuk a zárójelentést, elbúcsúztak a nővérek Jawi-tól, majd beletettük a hordozóba és szépen betakargattuk. Tavasz van, kell neki még. Édesen grimaszolt egyet, amikor felemeltem és elindultunk kifelé

L.
-Kis édes hogy durcizik. Ezt nem tőlem örökölte.~néztem félre és orromat piszkáltam. Mindig ez van ha füllentek. Jawi nevetgélni kezdett mintha értené..-jaj de cuki valaki.~mondta Zayn. -Köszi.~mondtam pirulva.

Z.
Beültünk az autóba. Jawi és Liam hátra én pedig előre a volán mögé. Na nyomás haza.

L.
-Szia Jawi.~fogtam meg dundi kis ujjait. Amit szopikálni kezdett cumi helyett. -Na...az az ujjam..~kuncogtam. Majd bekötöttem.

Z.
Néhány másodpercig csak álltam és néztem, ahogy játszadoznak. Leírhatatlan érzés fogott el. A vőlegényem és a fiam...

L.
-Naaa ...~vihogtam.-Jawi baba itt a cumi ne köpd ki...joooo itt az ujjam..csak ne nézz rám így..~adtam vissza ujjamat neki. Amit kuncogva már szájába is kapott és szopikálta. -Boci szemekkel nézett ram.~suttogtam.

Z.
Hát apuci, ezt megkaptad. – nevettem fel. – A fiad nem szereti a cumit. Finomabb az ujjad. Bár... Hm... Inkább majd este folytatom a gondolatmenetet. A bociszemekhez meg annyit, hogy volt kitől örökölnie. – mutattam magamra, majd beültem az ülésbe és beindítottam az autót

L.
-Kis perverz. ~vigyorogtam. -Hát igen, Sosem tudtam ellen állni neki. Most sem.~mosolyogtam Jawira aki csak gügyögött.

Z.
Legalább van egy ellenállhatatlan fegyverem. Jobb mint a semmi. – mosolyodtam el, majd leparkoltam a házunk előtt. – Jawi baba megérkezett.

L.
Milyen régen vártunk erre.~sóhajtottam fel boldogan. Majd ki húztam a nyálas ujjamat Jawi szájából. És egy pelusba töröltem. Kiszálltam a kocsiból, addig Zayn kivette a szemünk fényét.

Z.
Megfogtam a babahordozót, majd Liam-mel kézen fogva beléptünk a házba. Különleges pillanat volt.

L.
Istenem. Üdv itthon Jawi.~mosolyogtam rá. Majd lerakta Zayn a kanapéra. -Szerinted éhes? ~kérdeztem.

Nem tudom. Próbáljuk meg megetetni, aztán kiderül. – térdeltem le a kanapé elé, hogy közelebb legyek Jawi-hoz, aki hatalmasra nyílt szemekkel kémlelt.

L.
-Istenem olyan édes.~mosolyogva mentem ki a tejért amit langyos fel melegítettem neki.. Vissza kimentem. -Itt a mami picur.~térdeltem le én is.

Z.
Felveszem, te pedig megeteted. – emeltem fel lassan, majd felültem a kanapéra és a kezemre fektettem. – Jó étvágyat Jawi!

L.
Óvatosan etettem, de így is kos mohó volt.- Lassabban Jawo.~kuncogtam ahogy kis ujjaival húzta magához az üveget.

Z.
Ízlik neki. – cirógattam a kezét. – Olyan kis édes. Mohó.

L.
-Az.~kuncogtam, majd mikor befejezte az evést, Zayn meg büfiztette. Addig én elmostam a cumisüveget.

Z.
A vállamra fektetve sétálgattam vele amíg Li visszaért. Büfi után édesen el is aludt a drága.

L.
-Olyan boldog vagyok Uayn!~suttogtam mikor betakartuk a kék takaróval kicsikénket. Ámor nyila most rendesen el talált.

Z.
Én is. – sétáltam Li mögé, majd hátulról átöleltem és a vállára tettem az állam. Így csodáltuk az alvó kisfiúnkat. Rátettem a gépet, ami figyeli a légzését, de így sem szívesen hagyom egyedül. Ha kell akkor akár egész éjszaka mellette ülök majd. – Az első itthino alvása...

L.
-Igen. ~suttogtam hozzá simulva, fejemet mellkasára hajtottam. -Szeretlek baby.~kulcsotam össze kezünket.

Z.
Én is szeretlek. – leheltem az ajkaira.

L.
Csücsörítve álltam lábujjhegyre, hogy össze érinthessem ajkunkat.

Z.
Menjünk ki, nehogy felkeltsük. – hátráltam ki a szobából, s őt is húztam magammal

L.
Kuncogva hagytam had húzzon. -Hol a puszim??~mondtam duzzogva mint egy kis ovis a nyalókájáért hisztizve. Mondjuk én mást nyalogatnék.

Z.
Mááár adom is, csak gyere! Küzdj meg érte. – feküdtem le az ágyra, s vártam, hogy cselekedjen.

L.
-Jól van Malik!~nyaltam meg számat. Igen?? Így játszunk?? Levettem a pólómat és össze kötöttem vele kezeit feje felett. -Most anélkül elvezel el, hogy hozzád érnék. ~suttogtam fülébe kéjesen.

Z.
Arra kíváncsi leszek Baby!

L.
Lehúztam vagyis inkább letéptem róla a gatyát és pólóját. Majd én is levetkőztem. -Szóval...~mondtam kéjesen.

Z.

Ez már most teszik. – Hmm... Szóval..? – nyaltam körbe az ajkaimat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése