2016. december 17., szombat

Home || Larry || One Shot

Sziasztok Manókáim!

Sajnálom, hogy ide csak ritkán írok, de mostanság inkább a több részes sztoriimra koncentrálok. Viszont most hogy itt a tél és közeledik a karácsony, lesz néhány olyasmi történet.

Kellemes olvasást!


Puszi; Virág❤





Harry

Akkor Harry ezt a körzetet kapja, Jake ezt, Greg pedig ezt. – adta a kezünkbe a lapot Lucy. – Mindenki visz pokrócot és meleg italt, ételt. Fejenként két pokrócot adtok mindenkinek, egy üveg teát, és egy doboz kaját. A szálló címét is megadjátok és megkéritek őket, hogy menjenek el oda. Ha igénylik, akkor beszélgessetek velük picit, ilyenkor jól tud esni néhány kedves szó, vagy ha meghallgatjátok őket. Illetve ha nagy baj van, akkor hívjatok orvost nekik, vagy vigyétek el a kórházba. Azt hiszem ennyi. Köszönöm szépen mindenkinek! – mosolyodott el halványan, majd letette a papírjait.
Rendben. – bólintottam.
Induljunk. – mondta Greg, majd néhány pokrócot megfogva elindult az autójához. Mindhárman bepakoltunk, s útra keltünk.

A körzetem elejéhez érve rögtön ki is szálltam és két pokrócot plusz az ételes dobozt és a teát megfogva elindultam az egyik utcán. Csak néhány lámpa világított és senki sem járt arra. Csípős hideg volt, ezért felhúztam a kabátom cipzárját és rendesen megkötöttem a sálam.

Alig pár métert mentem, mikor találtam egy idősebb férfit. Az egyik kapualjban feküdt néhány kartonpapíron. Azt a néhány táskáját magához ölelve próbált aludni. Valami vékonyka foltos, szakadt lepedővel próbált takarózni, bár nem igazán volt hasznos arra a célra. Leguggoltam mellé:

Jó estét, uram! Hoztam magának egy kis ajándékot, szerintem még jól jöhet. – mutattam neki a pokrócokat, mire felcsillantak a szemei.
Ezt tényleg nekem hozta? – hitetlenkedett.
Igen. Egy kis ajándék. Ebben a hideg időben ez a legkevesebb. – nyújtottam át neki, s ő hitetlenkedve vette át.
Köszönöm szépen! Maga egy igazi angyal. – hálálkodott könnyes szemekkel.
Ez természetes, uram. És hoztam egy doboz meleg ételt is, és teát. – adtam oda neki azokat is. – Remélem, ezzel talán kicsit szebbé tehetem a karácsonyát.
Ez csodálatos ajándék. El sem hiszem, és nem győzöm elégszer megköszönni. Mivel hálálhatnám meg magának? – kérdezi, miközben ülő helyzetbe tornázza magát és nekilát az ételnek.
Csupán csak annyi elég, ha elmegy az innen két utcára található szállóba. Nekem az is elég, ha csak éjszakára. Nem akarom, hogy megfagyjon itt kint.
Nem tudtam, hogy itt van olyan is. Azt hiszem, megkeresem, miután megettem ezt a mennyei kaját. Még egyszer köszönöm a segítséget! Maga egy angyal. – fogta a két hideg tenyere közé a kezem.
Nagyon szívesen és kellemes ünnepeket! – álltam fel.
Magának is. És tényleg menjen el, kérem!
Ígérem. – mosolyodott el.
Rendben. Viszlát! – intettem, majd vissza mentem az autómhoz egy újabb adag pokrócért és tovább keresgéltem az embereket, akiknek segíthetnék. Melegséggel töltötte el a szívemet, hogy ha ennyivel is, de legalább szebbé tehettem a karácsonyukat.

Szenteste volt. Legalábbis pár óra kellett csak hozzá. Nem bántam, hogy azt csináltam. Jobb volt, mint otthon punnyadni a tévé előtt.

Olyan tíz embert találtam a körzetemben. Mindenkinek adtam mindent, amit kellett és beszélgettem is velük. Szerencsére orvos sehova sem kellett, úgyhogy mondhatom, hogy könnyen ment a dolog. Mindegyikükkel váltottam néhány szót. Voltak fájdalmas tekintetek és szomorú történetek. De egytől egyig nagyon hálásak voltak a segítségért.

Ami nagyon megmaradt, az az egyik öreg hölgy története volt. Elmesélte, hogy már tíz éve él az utcán és azért, mert a férje nagyon beteg volt és a kezelési költségek miatt elfogyott az összes pénzük. Az úr nem élte túl a betegséget, a felesége pedig már nem tudott hova menni, mert a házukat közben eladta a főbérlő. Nagyon kevés pénzből tengődik napról-napra. Mondta, hogy volt egy lányuk, aki tizenhét évesen elment Amerikába tanulni és azóta nem látta. Soha nem is kapott tőle üzenetet. De remélte, hogy jól van, és minden rendben van az életével. Amikor bevittem a hölgyet a szállóra, azt suttogta, hogy érzi, már nem sok van vissza neki, de köszöni, hogy szebbé tettem az utolsó karácsonyát.

Már haza felé indultam, amikor egy kis didergő alakot láttam meg az egyik bolt kirakata előtt kuporogni. Azonnal félreálltam és kiszállva kivettem a maradék pokrócokat és odarohantam hozzá.

Szia, Harry vagyok és segíteni jöttem. – terítettem rá az egyik pokrócot.
Nem kell, Louis úgyis me-meghal mindjárt... – nyöszörögte. Megráztam a fejem. Nem engedhettem.
Nem fogsz. Elviszlek a kórházba, gyere! – emeltem fel, s ráterítettem a másik takarót is. Vékonyka kis teste remegett, mint a nyárfalevél. Szemében könnyek csillogtak.
F-fáz. – nyöszörögte.
Mindjárt jobb lesz. – gyorsítottam a tempómon, majd az autómhoz érve betettem az anyósülésre és jól betakartam. – Azonnal indulunk is. – mosolyodtam el és feltekertem a fűtést. Egész úton csak didergett és a térdeit ölelte. Tudtam, ha nem veszem észre, akkor nagy valószínűséggel az lett volna az utolsó éjszakája. De szerencsére nem úgy lett.

A kórházba érve átadtam az orvosoknak és leültem a váróba. Elmormoltam pár imát és reménykedtem, hogy minden rendben lesz. Az orvosok sürögtek-forogtak a betegszobák között. A váró sarkában egy közepes méretű, szépen kidíszített karácsonyfa állt. A falakon és az ajtókon is volt némi dísz.

Talán egy fél óra telhetett el, amikor kijött az orvos. Felugrottam és szinte letámadtam.

Hogy van? Bemehetek hozzá?
Rokon vagy hozzátartozó?
A barátja vagyok és a szülei nincsenek itthon. – hazudtam, mert muszáj volt bemennem hozzá.
Értem. Szerencséje, hogy behozta, mert nagyon ki volt hűlve. Most azon vagyunk, hogy visszatornázzuk a normálisra a testhőmérsékletét.
És... És eddig hogy megy? – kérdeztem bizonytalanul.
Jól. Viszont ez lassú folyamat. Ha gondolja, bemehet hozzá.
Oh, rendben, köszönöm! – pillantottam rá hálásan, majd bementem a kórterembe.
Nem volt sokkoló a látvány, inkább csak megnyugtató. Takarókba volt bugyolálva és infúziót kapott. Leültem az ágya mellett található székre.
Hogy érzed magad? – kérdeztem, s halvány mosoly húzódott az arcomra.
Lo-louis j-jobb. – bólogatott.
Fáj valamid, Louis?
Lo-louis jól. Érez me-meleget és ez j-jó. – mutatott kis kezével a testére. Megnyugodtam.
Mondtam, hogy minden rendben lesz.
K-kint Louis na-nagyon fáz. Lo-louis fél és még j-jobb fáz. Hi-hideg bántja Louis. – szipogott és próbálta még jobban összehúzni magát.
Többé nem fog bántani. Nem engedem neki. Louis, mióta éltél az utcán és hogy kerültél oda?
Lo-louis p-puszil fiú és lát apuka. Apuka m-mérges és ki-kidob Louis. Volt még meleg. – próbálta összeszedni a gondolatait. Elmosolyodtam az igyekezetén, ahogy próbálja normálisan megértetni magát.
Nyáron? – segítettem.
Igen. N-néhány hónap Lo-louis kint lenni v-város utca. Emberek bánt Louis és Louis fáj. Kéz, láb, fej. – szomorodott el.
Szóval apukád kidobott, mert puszilkodtál egy fiúval. Néhány hónapja az utcán élsz és az emberek bántanak téged. – foglaltam össze a dolgot, s ő bólogatott. Sajnáltam szegényt. Nem nézett ki jól.
Lo-louis nem akar bánt. Louis sz-szeret meleg. És egy kis étel. Lo-louis nem esz sok napja. Pocak üres. – hajtotta le a buksiját. Támadt egy ötletem.
Mindjárt jövök, Louis. Egy perc. – keltem fel, majd az autóm felé vettem az irányt. Még egy doboz langyos étel és tea is volt benne. Megfogtam őket és vissza mentem hozzá. – Itt is vagyok. – ültem vissza. – Hoztam neked ételt. Remélem, szereted. Rizs, hal és zöldségek.
Louis minden szeret. Nem válogat. Azt nem szabad.
Akkor tessék – bontottam ki. – nyugodtan edd meg!
Lo-louis nem tud meg fog villa. Tű kézben. – mutatott a kezeire. – Fáj mozgat.
Oh, bocsánat. Akkor segítek. – böktem fel pár zöldséget a villára, majd odaadtam neki.
Az egész dobozzal megette és végre mosolygott egy kicsit.
Finom. – nyalta körbe az ajkait. – Lo-louis köszön, te segít neki.
Szívesen, Louis. Itt egy kis tea is. – nyújtottam az ajkaihoz, majd segítettem inni neki.
Lo-louis kíváncsi, Harry miért segít? Harry mosoly és beszél és nem bánt Louis.
Persze, hogy nem bántalak. Nem vagyok rossz ember. Szeretek segíteni másokon, mert ez nekem jó érzés.
Harry jó ember. Nagyon. – mosolyodott el. – Louis szeret Harry. – Ezen a kijelentésén nagyon meglepődtem. – Vagy Harry nem akar? Lo-louis rossz mond, igaz?
Nem, dehogyis. – ráztam meg a fejem. – Én is szeretlek, Louis. Vigyázok rád és minden rendben lesz. – mosolyodtam el.
Louis alszik. – ásított egy nagyot, s megdörzsölte a szemeit. – Harry itthagy?
Nem hagylak itt. Itt leszek veled, amíg fel nem kelsz. És utána is. Szép álmokat!

***

Másnap reggel kicsit fájdalmasan ébredtem. Az ágy szélére hajtottam a fejem, és úgy aludtam el tegnap este. A nyakamnak és a hátamnak ez nem nagyon tetszett.

Ha-harry... – szólt félénken Louis, mire felkaptam a fejem.
Mi a baj?
Louis me-meleg. Sok takaró...
Oh, segítek. – vettem le róla néhányt, majd a mellettem lévő székre hajtogattam. – Így jó?
Louis jó. – bólintott.
Jobban érzed magad? – kérdeztem érdeklődve.
Jobb. – mosolyodott el. – K-kéz meleg, arc ne-nem fáj, test nem re-remeg. Lo-louis boldog. – mosolygott szélesen. A szemei csillogtak. Gyönyörű...
Örülök neki, Louis.
Louis újra hi-hideg érez kint? – rémült meg, ezért két tenyerem közé fogtam aprócska kézfejét.
Nem. – jelentettem ki. – Ha a doktor úr azt mondja, hogy rendben vagy, akkor haza megyünk.
Ha-haza?
Igen. Hozzám. A házamba.
Ha-harry miért visz Louis haza?
Mert azt szeretném, hogy boldog legyél. Nem akarom, hogy újra az utcára kerülj és megfagyj. Tőlem mindent megkapsz, amire szükséged van. Legfőképp szeretetet.
Lo-louis nagyon szeret Ha-harry. Nagyon. Louis ad Harry ölelés? – kérdezte a karjait szétnyitva.

Felültem mellé az ágyra és átöleltem. Kis karjaival szorosan ölelt, a fejét a mellkasomba fúrta. Hosszú percekig némán ringatóztunk. Már ekkor tudtam, hogy ő lesz az én kis hercegem. Vagy hercegnőm. Ahogy ő szeretné.

***

A kórházból hazaérve Louis-val besétáltunk a házba. Levetettem vele a cipőjét és a kabátját is, majd én is levetkőztem, s leültettem a kanapéra.

Mindjárt jövök, a konyhában leszek. – mondtam, majd bementem és csináltam két bögre kakaót. Egy tálcára tettem néhány szelet kaláccsal, aztán vissza mentem Louis-hoz. – Hoztam egy kis enni valót.
Lo-louis köszön! – nézett fel rám mosolyogva.
Szívesen. Egyél csak. – nyújtottam oda neki, majd levette és falatozni kezdett. – Úgy is nagyon finom ám, ha bele mártod a kakaóba. – mutattam meg neki. Kipróbálta és ízlett neki.
Lo-louis köszön, apuci! – motyogta az utolsó korty után. Azonnal felkaptam a fejem az „apuci”-ra.
Szívesen hercegnőm! – vettem el tőle az üres poharat. – Jól laktál?
Igen.
Rendben. Akkor most beszélgetünk egy kicsit. – ültem át mellé a kanapéra. – Hány éves vagy?
Ti-tizenhét.
Én huszonegy vagyok. Szeretnéd, ha apucinak hívhatnál?
Lo-louis szeret. A-apuci megment Lo-louis hideg. Louis apuci kedves. Lo-louis apuci nagy szív és sok szeretet. – bújik hozzám. A barna kis buksijára nyomok egy puszit, majd tovább kérdezek. – Szeretnél a hercegnőm lenni?
Lo-louis hercegnő? Ruha rózsa? Csillog dolgok?
Igen. Nem muszáj, csak ha szeretnéd.
Louis akar rózsa szoknya és csillog hajpánt. Nagyon szép. Apuci szeret Louis hercegnő? – kérdezi csillogó szemekkel, mire bólintok.
Nagyon szeretem az én Louis hercegnőmet. Veszünk neked rózsaszín dolgokat. Mindenfélét, amit szeretnél.
Lo-louis nem tud mit mond. Louis hála apuci.
Oh, kicsi hercegnőm – ölelgetem meg –, nagyon szeretlek. Boldog vagy itt velem?
A-apuci hercegnő na-nagyon boldog. Apuci megvéd minden. Apuci szeret. És hercegnő is szeret apuci.




3 megjegyzés:

  1. Hali halló :)
    Megjöttem.
    Istenem...annyira cuki lett!! <3
    Imádtam!!
    De miért ilyen rövid?!
    Lesz folytatása?!
    Akarom tovább olvasni. Louis kis hercegnő valjuk be tényleg az. :) <3
    Harry meg apuci herceg :D
    Ugye nem cak Én képzeltem el Lout rózsaszín fodros szoknyában és rózsaszín hajpantal??! Eszméletlenül édes lenne es vicces :D
    Pusziii :-*
    Ui: ELSŐ KOMMENTELŐ. MUHAHAAAAA

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa Életem ❤
      Hiányoztál már...
      Örülök, hogy tetszett. Nem tervezek neki folytatást.
      Hát igen, mindketten azok. Én végig magam előtt láttam Louis-t cuki fodros szoknyában, meg ilyenek. Olyan kis cuki volt.
      Puszii ❤
      Ui.: igen, mint mindig :)

      Törlés
    2. Hihiii <3 jönnek a kommujaim majd. ;) mert imádok. És valljuk be több időm van olvasni a Te blogodat.
      Ha már sokan el vették a kedvemet olvasástól.
      Igeeen cukik. <3
      :-*

      Törlés