2016. november 7., hétfő

Hosszú a boldogsághoz vezető út || Ziam || mpreg || szerepjáték || 2. rész

Sziasztok Manókáim!

Itt is van a folytatás, ami majdnem 5000 szó lett.

Köszönöm a komit!

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág.


[Zayn – én (Virág), Liam – Viki]

Z.
Reggel otthon keltem félig az ágyon, félig a földön. Olyan másnapos voltam, mint még sosem. De aztán belém csapott a felismerés, hogy mit tettem tegnap este Liam-mel...

L
Dideregve ki szálltam a zuhany alól, s óvatosan meg törölköztem. Egy boxert és rövid nadrágot vettem fel, lassan be bújtam az ágyba, és magzat pózba gömbölyödtem. Szemeim előtt újra lepergett minden egyes perc. Erős pofon, kemény döfések...

Z.
Elmenjek hozzá? Vagy ne? Bele sem merek gondolni, hogy mit érez... Miért kellett így elmennem hozzá?! Miért kellett egyáltalán beszívnom?! Akkora balfasz vagyok. Oké, lehet, hogy megcsókolt valakit, de mondta, hogy nem volt szándékos... Istenem. Milyen ember vagyok én...

L.
Zokogva és levegőt kapkodva szorítottam össze szemeimet, magam mellett megmarkoltam a lepedőt. Bőrömön újra éreztem az ütést, fuldokolva ugrottam fel és ablakhoz sietve (remegő kezeimmel) nyitottam ki ablakot. Mélyeket szippantottam levegőből. – M...már el múlt… ~ suttogtam.

Z.
Elmegyek hozzá, aztán megmondom neki, hogy tegyen velem azt, amit akar. Megérdemlem. Felöltöztem és elindultam Liam lakása felé.

L.
Amikor el múlt a kezeim remegése, lecseréltem az ágyneműt, könnyeim újra folyni kezdtek, ezzel el homályosítva látásomat. Kéz fejemmel le töröltem őket. Csodálkozom, hogy nem folytak ki, olyan duzzadtak.

Z.
Féltem, amikor odaértem, mert nem tudtam, milyen állapotban találom Liam-et. Lehet, hogy... Nem. Bele sem gondolok inkább. Bekopogtam, de aztán rájöttem, hogy van kulcsom, ezért azt használtam és beléptem a lakásba.

L.
Szipogva be dobáltam a mosógépbe, a szét tépett ruháimat kukába dobtam. Pólómba meg töröltem maszatos arcomat, keresni kezdtem tiszta ágyneműt.

Z.
Benéztem pár helyiségbe mire megtaláltam Liam-et, aki éppen új ágynemű huzatot vett ki a szekrényből. Istenem, annyira rosszul érzem magam.
Szia... – köszöntem halkan, mire kicsit megugrott.

L.
Szívemhez kaptam ami ezerrel kezdett verni. Az ágynemű ki esett a kezeimből és hátrálni kezdtem, amíg falnak nem ütköztem. Nagyot nyeltem. – N..ne h..g..gyere ide! ~ dadogtam ijedten. Nem akarom újra! Durva érintések, erős döfések. Kapkodni kezdtem a levegőt...

Z.
Nem megyek. Kezdtem kihátrálni a szobából. Nyugodj meg kérlek! – beszéltem lassan, nyugodt hangnemben. Nem akartam, hogy rosszul legyen. – Én... Csak azért jöttem, hogy megbosszulhasd a tettemet. Bármit tehetsz velem, csak érezni akarom azt a fájdalmat, amit te élsz át.

L.
Ablakhoz mentem és szippantottam friss levegőt. Soha nem tudnám bántani, még annak ellenére sem amit tett. Megfordultam, és nem néztem rá. -Menj el.~mondtam semlegesen, majd lehajtott fejjel fel vettem az ágyneműt.

Z.
Rendben. – nyeltem egyet. – Tudom, hogy nem érek vele semmit, de sajnálom... – fordultam sarkon, majd elindultam kifelé, de mielőtt végleg elhagytam volna a házat, letettem egy aprócska kis ajándékot neki, remélve, hogy megtalálja. Kiléptem, s elindultam haza.

L.
Zokogva dőltem neki a szekrénynek. – Istenem… ~ remegtem meg egész testembe.

Z.
Nem tudom, mit csináljak. Megerőszakoltam a szerelmemet. Lehet, legjobb lenne leugrani a folyóba... Ez... Szörnyű ember vagyok. Sírhatnékom van.

L.
Folyton az hajtogattam,,Miért?", majd lecsúsztam és térdeimet fel húzva fejemet közéjük dugtam.

Z.
Elmegyek a folyóhoz. Nem megyek el még egyszer drogozni. Nem. Kontrollálnom kell magam. Nem lehetek egy erőszakos fasz. Odaérve azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire hideg a víz. Hány perc alatt halnék meg?

L.
Miután ki sírtam magam, ami egy fél óra volt szerintem, le mentem inni valamit, mert kapart a torkom, és szédültem is.

Z.
Jövő hónapban tél, úgyhogy alig pár fokos lehet a víz. Pont jó. Felálltam a híd szélére és vettem egy mély levegőt.

L.
Nagyokat kortyoltam a hűs vízből. Jól esett torkomnak, éreztem ahogy nyelő csövemen végig folyik.

Z.
Nem gondolkodtam sokat, becsuktam a szememet, elsuttogtam egy „szeretlek Liam. Sajnálom„-ot, majd azzal a lendülettel le is ugrottam.

L.
A nappaliba érve láttam egy kis dobozkát. Mi ez? Oda sétáltam és félve vettem kezembe. Fekete doboz. Fel nyitottam...el tátottam a számat. – Ez..n..nem lehet… ~ suttogtam sírva ahogy meg láttam az eljegyzési gyűrűt, amibe bele volt gravírozva, hogy ,,Örökké Szeretni foglak Li". Fel zokogva ültem és szorítottam magamhoz a dobozkát.

*Külső szemlélő*
A fekete hajú férfi leugrott a hídról és mint a filmes lassított felvételeken, lassan zuhanni kezdett és valami keménybe ütődött.

L
Fingottam egy nagyot ami csipet mert hat sebes volt a seggem. – Ez nem én voltam… ~ sétáltam el onnan s fel húztam gyűrűmet. Szép..

Z.
*sablon leírás a kórházban ébredésről* – Fa-szom. – ennyi jött ki a számon. A fejem hasogatott. Valószínűleg be is van kötözve. Csak én lehetek ekkora balfasz... Szúr az oldalam... Fáj mindenem.

L.
Halló?~szóltam bele a telefonba. – Ön Liam Pinko? ~ kérdezte egy balfasz nem tudom ki. Istenem segíts meg. – Khmm...Liam Payne. ~ morogtam dühösen.
Ohh bocsánatot kérek uram. Csak azért hívom mert Zayn Balik kórházba van. ~ mondta a nő. – Zayn Malik hölgyem, de semmi gond. Rendben...azonnal ott leszek. ~ dühöngtem. Ajhh az buta mamlasz mit csinált megint? Egyszer veszünk össze és akkor is össze töri magát.

Z.
Orvosok és nővérek hada termett mellettem amikor felébredtem. Nyolcmillió vizsgálat meg ilyenek. Hagyjanak már békén. A halálomon vagyok így is...

L
Kocsiba ülve, persze óvatosan, majd padlógazra tapostam. Kemény 5 perc alatt már le parkoltam autót. Kórházban a recepciós csajhoz mentem. Aki manikűrözött. Most komoly? – Khmm..ne zavartassa magát hölgyem, de valaki mindjárt meghal. ~ csináltam úgy, mintha reszelnem körmömet.

Z.
Állítólag valami vendégem van... Na már csak ez kell... Nincs kedvem sem a szüleimhez, sem senki máshoz...

L.
Idiota társaság. Dr. Payne vagyok. ~ mondtam komolyan és meg köszörültem a torkomat. Majd be csuktam a kórterem ajtaját. Nem kellenek ide kukkolok. – Áh, jó napot Mr. Malik. Hogy van? Megint madarasat játszott? ~ kérdeztem sóhajtva, és leültem. De édes mint egy baba ezzel a bekötött fejjel.

Z.
Wtf! Csak ennyi volt a reakcióm. Asszem tényleg bevertem a fejem. Ő most tényleg Liam?

L.
Kezemet sután homlokára tettem. – Hmm..nem vagy lázas. ~ gondolkodtam. – Olyan eszetlen vagy! Minek ugrálsz te hidakról le? Mi vagy te Pókember vagy Rambo mambo? ~ kérdeztem dühösen. Mérges voltam ra.

Z.
Liam... Tudod, hogy miért csináltam... – mondtam szomorúan, bár csodálkoztam, hogy nem fél tőlem.

L.
,,Liam ...Tudod, hogy miért csináltam..." ~ utánoztam el mélyítve hangomat. Majd hajamba túrva fel le járkáltam. – Attól meg nem kellett volna pokicásat játszanod Zayn! Ha meghaltál volna, akkor agyon csaplak! ~ dühöngtem. – Amúgy...~mutattam a gyűrűre. – Igen. Leszek a férjed. ~ pirultam el picit

Én... Csak nem akarom, hogy félj tőlem... Esküszöm, többet nem lesz ilyen. Soha többet nem iszok és nem drogozok. Soha nem emelek rád kezet és nem foglak bántalmazni. Ha kell még akár szünetelhetünk is... Tudom, hogy nincs mentség arra amit tettem... De azért örülök, hogy igent mondtál. Jól átgondoltad? Még ezután is megbízol bennem?

L.
Most verjem pofán? Igeeen. Hmm..rendben. Közelebb sétáltam hozzá majd fel pofoztam. – Jawad, a ,,szüneteltetést" meg sem hallottam. Szeretlek, még azután amit tettél. Jó hülye vagyok de hát pont leszarom. Igen át gondoltam. Félek még, és meg kell győznöd, hogy ki érdemelted a döntésemet. Jah, és vissza kapod. Csak én durvábban fogom csinálni.~mondtam gonoszul vigyorogva.

Z.
Meg fogom érdemelni minden egyes pillanatát. Sőt, duplán jár vissza. Minden fájdalom. Amúgy mikor engednek ki?

L.
Dr. Payne szerint vagy a másik orvos szerint? ~ kérdeztem halványan mosolyogva

L.
Ohhh… köszönöm. ~ legyintettem pirulva. -Hát ezen a héten bent kell maradnod. ~ motyogok orrom alatt.

Z.
Nem baj. De azért néha itt leszel, ugye? – kérdezem reménykedve, bár a nemet is elfogadom.

L.
Igen. Igyekszem minden nap be jönni. ~ biccentettem. – De...egyenlőre nem nyúlhatsz hozzám, ahhoz idő kell.

Z.
Tudom, és megértem. De köszönöm, hogy itt vagy!

L.
Bólintottam egyet, majd le ültem a székre és hezitálva kicsit megfogtam kezét. Akkor is szeretem, ezen nem lehet változtatni, de őszintén nem is akarok.

Z.
Furcsa, de jó érzés volt, hogy itt volt. Igaz, látszott rajta, hogy fél, de ezt megértem...

L.
Ugye többet ilyet nem csinálsz? ~ kérdeztem remegő hangon, szemeimet le sütöttem.

Z.
Nem. Megígérem. – feleltem szomorúan. De be fogom tartani, mert szeretem őt.

L.
Nyelve egyet bólintottam. – Kérsz inni? Vagy enni? ~ kérdeztem egy kézre puszi után.

Z.
Igen, egy kis víz jólesne. – bólintottam. – Nincs szükséged pszichológusra Li? – kérdeztem, mert fennállt az esélye.

L.
Cinikusan fel nevettem, így majd nem mellé öntöttem a vizet. – Nem vagyok bolond Zayn. 20 éves vagyok, megoldom. ~ fújtattam, majd fel emeltem az ágyat, s párnát tettem háta mögé. Majd kezébe adtam a poharat.

Z.
Tudom, de... Na tudod. Szóval biztos? – kortyoltam bele a vízbe, majd visszaadtam neki a poharat.

L.
Fel vontam a szemöldökömet. – Igen. De ha nem akarod, hogy itt legyek szólj. És ne pszichológussal zaklass. Nincs hozzá köze, kivel mikor mit csinálok. ~ duzzogva tettem le a poharat. Majd ablakhoz sétáltam.

Z.
Én csak féltelek. Oké, tudom, nem úgy tűnt akkor, de bocsánat. Nem akarom, hogy tönkre menjen a lelki egészséged. – fordultam felé. – De ha így jó neked, akkor nekem is.

L.
Nekem semmi sem jó! ~ csattantam fel és hajamba túrtam. – Ne zavarj össze azt se tudom hol áll a fejem. Csak....csak egyet tudok. De azt biztosan. ~ járkáltam fel le. És próbáltam nem el bőgni magam. Szerencsétlen vagyok. Kell egy kis idő. – Nekem időre van szükségem, rendbe kell tennem a gondolataimat. egyszerre két helyről kapok infót. ~ mutattam szívemre és a fejemre.

Z.
Rendben. Sajnálom, hogy kötözködtem. Egyedül hagynál? – időre volt szükségem. Gondolkodni akartam, bár azt nem tudtam, miről. Csak egyedül akartam lenni, mert úgy éreztem, az mindkettőnknek jobb most.

L.
Nemet akartam mondani. De le sütöttem a szemeimet, majd bólintottam. Most már ki engedtem a könnyeimet, levettem a gyűrűt és a komódra tettem. – Majd … ~ szipogtam fel egyet.-beszélünk.~ takartam el arcomat, s ki mentem a teremből ahol szívem felét ott hagytam.

Z.
Levette a gyűrűt. Ez fájt. De elfogadtam. Miután elment, sírtam. Pedig ritkán szoktam. De nem hagy el a tudat, hogy mit tettem vele. Nem! Így hogyan lehetnénk boldogok? Mindig ott élne az elméjében, hogy mikor bántom újra...

L.
Kezeimet mellkasom előtt védekezően össze fontam. Lehajtott fejjel és potyogó könnyekkel hagytam el a kórházat. Már most hiányzik...de Félek. Olyan egyedül érzem magam, mint egy kis bolha a nagy világban.

Z.
Becsuktam a szemem. Azon gondolkodtam, hogy lehet ilyen jó ember... Még ezután is bejött hozzám. Nem érdemlem meg. Pedig ő a másik felem. Nélküle üresnek érzem magam. Ezért is adtam neki a gyűrűt. De most meg itt hagyta. Nesze Zayn, ezt jól megcsináltad...

L.
Be ültem a kocsiba és meredtem magam elé. Vissza menjek? Vagy ...majd holnap tiszta fejjel meg beszéljük? Inkább akkor ha ki engedik? Nem akarom, hogy el Menjen tőlem, szeretem...csak...azt hiszem igaza van és pszichológushoz kellene mennem. Még a hideg is kirázott a gondolattól. De...kettőnkért és a közös jövőnkre meg éri. Halványan el mosolyodtam. Holnap be jövök hozzá, és hozok pár ruhát neki. El mondom mire jutottam. Addig Ő el dönti, hogy akar e velem lenni majd.

Z.
Vágyom a drogra, mert nagyon bejött. Jó volt valami újat is kipróbálni. Lehet, ha kiengednek, szerzek még pár adagot.

L.
Haza hajtottam, és csináltam valami vacsit. Meg valami finomat amit holnap be viszek Zayn-nek. Ne a kórházi kosztot egye. Az enyém finomabb, legalábbis mondta.

Z.
Az esti vizit után még gondolkodtam egy kicsit. Mi legyen velünk Liam-mel? Oké, ezt inkább közös megbeszélésre bízom. Már ha lesz még olyan.

L.
Meg fürödtem, és Zayn egyik hosszabb pólójában, s persze boxerben bújtam be ágyba. Lenyeltem a gombócot torkomba. Holnap minden kiderül. Remélem.

Z.
Másnap a reggeli vizitkor keltem. A doki szerint egybe maradok, úgyhogy ez jó jel. De van egy olyan megérzésem, hogy ez a nap nem lesz zökkenőmentes.

L.
Reggel idegesen keltem, le öntöttem magam teával. Be ütöttem a fejemet. 10 perc alatt készültem el, s pakoltam össze egy táskába Zaynie cuccait. Be ültem kocsiba és próbáltam nem karambolozni. De egy szerencse csomag vagyok. Szerencsére épségben megérkeztem. Táskát vállamra kapva, siettem be. Miért van ilyen hideg?

Z.
Asszem' kezdenek jelentkezni az elvonási tüneteim. Basszus. De azt itt nem vehetik észre! Istenem, de egy faszkalap vagyok...

L.
Bekopogtam Zayn-hez, majd vállat vonva mentem be. – Szia. ~ mosolyodtam el picit. Nagyon feszült volt. – Jól vagy Zaynie? ~ kérdeztem aggódva és letettem a táskát.

Z.
Nem mondhatom ez az igazat. – Szia. Jól. – bólogattam. Te? – kicsit furán éreztem magam...

L.
Zayn! Az igazat ne nézz butának! Ha helyre akarjuk hozni, már pedig én akarom, úgy hogy mesélj. ~ pakoltam ki a kedvenc kajáját, s pár ruhát is.

Z.
Igaza van... – Én... Azt hiszem... Elvonási tüneteim vannak a drog miatt... Kicsit szédülök meg nem látok rendesen...

L.
Ki esett a kezemből a pólója. – Zaynie.~mentem oda hozzá. És megöleltem. – Akkor én pszichológushoz megyek te pedig drog elvonóra. ~ pusziltam meg homlokát. Így meg világosodtam. Drog..

Z.
Érted bármit. – bólintottam és próbáltam visszaölelni.

L.
Érted is. Nem szeretnélek elveszíteni. ~ szipogtam.

L.
Sose felejtem el. de te se, hogy nekem is az vagy. ~ pusziltam arcon, majd le ültem székre és megfogtam a kezét.

Z.
Szeretlek! – suttogtam. Nem mertem megpuszilni, vagy megcsókolni. Most még jobb, ha várok vele. – Viszont kellene valami, mert kezdek szarul lenni...

L.
Fájdalom csillapító? ~ kérdeztem kezét cirógatva.

Z.
Nem tudom, mennyire használna. Lehet, el kellene mondanom az orvosnak, de félek...

L.
Itt leszek veled. Ne félj. Segítek amiben tudok. ~ nyomtam meg nővér hívót.

Z.
Rendben. – bólintottam és pár másodperc múlva meg is érkezett egy nővérke. Megszorítottam Li kezét és azon agyaltam, hogyan kezdjek bele...

L.
Jó napot.~mosolyodtam el. – A drága szerelmem, rosszul érzi magát. Tudja, drogozott nem régiben.. Tudna valamit adni, hogy ne legyenek fájdalmai? ~ kérdeztem Zayn arcát simogatva. Aki kicsit meg könnyebbült.

Z.
Igen... Egy kicsit már érzem a szerek hiányát... – mondtam lehajtott fejjel, mire a nővér csak bólintott és azt mondta, beszél az orvossal és mindjárt visszajönnek.

L.
Nem lesz semmi baj. Együtt megcsináljuk. ~ simogattam meg pofiját. És egy puszit nyomtam rá.

Z.
Igen. Együtt menni fog. – bólintottam. Pár perccel később visszajött a nővér, de most már az orvossal együtt. Elmondtam, hogy mi a probléma és ők is ajánlották az elvonó kúrát. Nehéz lesz, tudom jól, de Liam-ért megteszem.

L.
Meg köszöntük az orvosnak, és a nővérnek, ők hagytak itt azért valami gyógyszert. -Szerintem egyél egyet, a kedvencedet főztem. ~ mutattam a húslevesre, és a másodikat meglepetésnek szántam.

Z.
Kaptam is néhány gyógyszert. Ezek most a drogot pótolják, aztán majd szépen lassan csökkentik a mennyiséget. Hosszú lesz az út.
Köszönöm. Már hiányzott. Most jól is esne egy tányérral.

L.
El mosolyodtam, mert tripla adagot raktam el. -Sokat hoztam. Csak a tiéd. Etesselek, vagy eszel egyedül?~ki bontottam levest.

Z.
Ahogy gondolod Li. – mosolyogtam rá, s félve, de megsimogattam a kezét.

L.
Picit meg rezzentem, de jól esett. – Hát...ha etetlek akkor szerintem éhen halsz. ~ húztam el számat, majd kezébe adtam a levest. Addig bámulhatom, és bámulhatom.

Z.
Hát rendben. – vettem át a tányérát, majd enni kezdtem a levest. – Nagyon finom. Még mindig istenien főzöl. – mosolyogtam rá, mire egy picit elpirult. Imádom.

L.
Örülök neki. ~ mosolyodtam el szégyenlősen. És combját simogattam. – De mire estél rá, hogy így el intézted magad?

Z.
Állítólag valami csónakra, vagy olyasmire... De jobb lett volna a vízbe. – feleltem nagyot sóhajtva. – Megérdemeltem volna.

L.
Ne akard, hogy meg üsselek Zayn! ~ néztem rá mérgesen. – Mentem volna utánad. Ne gondolj ilyenre. Kérlek… ~ mondtam könnyes szemmel

Z.
Nyugodtan megüthetsz. Ahányszor csak akarsz. Tűrni fogom. De ne sírj. Én csak... Azt láttam jó büntetésnek a tetteimre. Sajnálom kicsim.

L.
Meg ráztam a fejemet. – Az a lényeg, hogy itt vagy. Nem bántalak, sose tudnám meg tenni. ~ vontam vállat.

Z.
Nem tudom, miért vagy ilyen kedves hozzám, de meg sem érdemellek. Csodálatos vagy, én meg csak megalázlak. De nem lesz ilyen többet. És köszönöm a levest! – nyújtottam vissza neki az üres tányérat. – Finom volt.

L.
Mert szeretlek, azért. És igenis megérdemelsz.
Szívesen, kérsz még? ~ kérdeztem innivalót adva neki.

Z.
Nem, köszi. A gyűrűt miért vetted le? – kérdeztem kíváncsian, bár féltem a válaszától.

L.
Azért kicsim, hogy rendesen kérd meg a kezem. ~ mosolyodtam el

Z.
Értem. Tudod mit? Ha mindkettőnk kezelése lejár és egészségesek leszünk, akkor újra eljegyezlek. Benne vagy?

L.
Sikítva bólogattam. -Igeeeen.~vigyorogtam

Z.
Rendben. Akkorra talán már minden rendben lesz. – mosolyodtam el.

L.
Biztosan. ~ mosolyogva tettem el a koszos edényt. Majd ablakhoz sétál a ki szellőztettem

Z.
Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? – próbáltam bókolni, de lehet, megint beégek. – Úgy ragyogsz mindig...

L.
Szokásos bizsergés és lepkéim megbolondulnak. Le sütöttem szemeimet, és fekete cipőmet néztem zavaromba. – Ne hozz zavarba..

Z.
Nem akarlak. Csak őszinte vagyok. – mosolyodtam el. – Mikor kezdődik a kezelés?

L.
Köszönöm. ~ mosolyogva ültem le a székre, s kezét az enyém közé vettem. – A tiéd már holnap, az enyém meg utána. Ki engednek kórházból egyből mész a másikba, ott jobb kezelések vannak.

Z.
Okés. – cirógattam a kezét mosolyogva. – Új élet kezdődik...

L.
Igen. Együtt. ~ mosolyodtam el végre őszintén. – Itt aludhatok? Vagy inkább...menjek haza?~ kérdeztem falat bámulva. Féltem a választól.

Z.
Nyeltem egyet. – Velem egy ágyban, vagy külön? – kérdeztem.

L.
Szemet forgattam. – Külön. ~ bólintottam. – Vagy nem akarod?

Z.
De. – bólogattam hevesen – Persze, hogy akarom. Ez is csak még több erőt ad a kezdéshez holnap.

L.
Mosolyogva pusziltam meg kezét, majd kényelmesen elhelyezkedtem.

Z.
Várom már a holnapot... – suttogtam a szemébe nézve. Olyan gyönyörűek azok a csoki barna íriszek... Legszívesebben egész nap azokat nézegetném.

L.
Én is. ~ küldtem puszit neki. – Izgulsz? Ugye el meséled milyen volt?
Ha nem bírod hívj fel. ~ mondtam komolyan. Próbáltam leplezni pirulásomat. Hát igen...úgy néz rám, hogy elolvadok menten.

Z.
Igen. Nagyon. Félek, nem-e lesz túl kemény... De majd hívlak, ha valami van.

L.
Köszönöm. Minden rendben lesz. Együtt menni fog. ~ nézegettem tetkóit

Z.
Biztosan. Szeretlek. Szép álmokat! – küldtem neki egy puszit, majd a takarót magamra húzva lehunytam a szemeim.

L.
Szemeim megteltek könnyekkel. Szeret. – Én is nagyon szeretlek Zaynie. Jó éjt. ~ suttogtam. S kezét számhoz emelve egy csókot nyomtam rá, majd hagytam, hogy álom manó elrepítse az álmok országába.

Z.
Egyszer felkeltem éjszaka, mert bejött a nővér ellenőrizni pár dolgot. Nehezen tudtam visszaaludni, ezért Liam-et csodáltam. Magzat pózba összegömbölyödve alukált. Olyan szívesen nyomtam volna egy puszit az arcára, és megsimogattam volna, de most tartom magam. Muszáj.

L.
Zayn… ~ pislogtam párat, mert nem éreztem, hogy fogja a kezem. Picit megijedtem mikor találkoztam a tekintetével, de pirulva néztem rá.

Z.
Mondjad Kincsem! – szólaltam meg álmosan, amikor meghallottam a hangját.

L.
Megfogod a kezem? ~ nyújtottam oda neki, de már csukódtak le szemeim.

Z.
Azt szeretnéd? – kérdeztem lágyan, mire bólogatni kezdett. – Rendben. – kinyújtottam a kezem, majd megfogtam az övét. Pár másodperc múlva újra elragadott az álom.

L.
Melegséggel töltött el, hogy fogja a kezem. Már is könnyebben el aludtam.

Z.
Boldogan aludtam el újra, mert foghattam a kezét. Szeretem. Soha nem akarom elengedni.

L.
Alszik mint egy kis angyalka.

Z.
Másnap reggel előbb felkeltem mint Liam, de csak feküdtem az ágyamban és ugyanúgy fogtam a kezét. Ma van a nagy nap. Talán sikerül megváltoznom..

L.
Reggel a hasam korgására ébredtem. – Hmm… ~ nyújtózkodtam. Majd szemeimet dörzsöltem. – Szia maci.

Z.
Szia Kincsem. Hogy aludtál?

L.
Mint a bunda. ~ mosolyogtam. – És te? ~ pusziltam meg kezét

Z.
Elmosolyodtam. – Jól. Főleg mert itt voltál velem. – cirógattam a kezét.

L.
Természetes. Kérsz enni? Éhen halok. Büféből hozok valamit. ~ kerestem pénz tárcámat.

Z.
Igen. Valami kaja jól jönne. De ott a pénztárcám a kabátom zsebében. Vegyél abból.

L.
Rendben, Köszi. ~ mosolyogva vettem ki tárcáját. Majd hezitáltam picit, oda léptem és homlokára adtam puszit majd ki siettem onnan.

Z.
Úristen. Megpuszilt. El sem hiszem. Még a szívem is hevesebben kezdett verni. Olyan jólesett. Csak mosolyogtam, mint egy őrült.

L.
Ez...jól esett. Kuncogva siettem büfébe. Vettem 4 darab sonkás sajtos szendvicset és üveg eis teát. Fel felé már liftel mentem. Egy szőke doki volt. Már mint férfi, furi volt. Olyan morcos. Mielőtt meg kérdezhettem volna mi a baja ki szállt a liftből. Vállat vonva siettem Zaynhez.

Z.
Li pár perc múlva visszaért és odaadott egy szendvicset. Kibontottam és elkezdtem enni.

L.
Török ülésbe ültem le a fotelba, és eszegettem a szendvicset. Közbe Zayn-t figyeltem. A sebei szépen gyógyulnak neki. Kis szamaram. Még szerencse, hogy nem törte ki a nyakát.

Z.
Pár óra és mennem is kell. Elkísérsz majd? – néztem rá kiskutyus szemekkel.

L.
Lenyeltem a falatot ami számban volt. – Persze szívem. ~ mosolyodtam el. Kis kutya csoki szemeinek sose lehet ellen állni. Imádom.

Z.
Köszönöm. – mosolyogtam rá hálásan.

L.
Szerelmesen néztem rá. – Érted bármit. ~ mosolyogva tömtem magamba a szendvicset

Z.
Amikor megreggeliztünk meg is jött az orvos néhány nővérrel és leszedtek a gépekről. Mindjárt mennem kell.

L.
Kortyoltam a teából. Majd megfogtam Zaynie kezét. -Minden rendben lesz.

Z.
Remélem. Gyere, induljunk! – nyitottam ki az ajtót, majd a cuccaimat felvéve elindultam.

L.
Puszit nyomtam arcára. – Nyugi. ~ cirógattam tenyerét.

Z.
Nyugodt vagyok. – sóhajtottam, bár remegtem elég rendesen. – Szerelek Kicsim!

L.
Szeretlek. Itt várok rád majd. Együtt a közös jövőnkért.

Z.
Elsírtam magam. Ott álltunk a bejárat előtt és akkor jöttem csak rá igazán, hogy mi is következik most. Letöröltem a könnyeimet és próbáltam mosolyogni.

L.
Magamhoz öleltem. És hátat simogattam. – Zaynie-m. Édesem...erős vagy. ~ pusziltam meg nyakát.

Z.
Most mondanám, hogy nem megyek be, inkább leteszem egyedül, de tudom, hogy nem menne. Ez most kell ahhoz, hogy megjavuljak. Liam-ért meg kell tennem. Érte és a jövőnkért. – Szeretlek. – zokogtam még mindig őt ölelve, bár már a lelket is kiszorítottam belőle. – Értünk. – engedtem el végül, majd beléptem a bejáraton. – Kettőnkért. – integettem neki könnyes szemekkel.

L.
Köszönöm szerelmem. Büszke vagyok rád, és szeretlek. ~ kezemet szívemre tettem. És küldtem neki csókot. Helyesen döntöttem, hogy be jöttem hozzá. Erős a szerelmünk, meg tudjuk csinálni. Még utoljára meg öleltem, és biztatás képpen a szája sarkába nyomtam egy csókot. Ez segít majd neki.

Z.
Fájt bemenni. Mármint nem fizikailag, hanem lelkileg. Még integetett is nekem, aztán nem láttam, miután lefordultam a folyosón. Rájöttem, hogy csak a drog meg a pia tesz kemény gyerekké, mert amúgy nem vagyok az. Megkerestem az orvosomat, aki összeállította nekem a kezelést. Bementem az új szobámba és sírtam tovább.

L.
Fájt ott hagynom. De minden nap látogatni fogom. Nekem is lassan indulnom kell pszichológusomhoz. Félek. De ha Zayn meg tudja csinálni akkor ÉN IS! Meg töröltem könnyes arcomat, válltáskámat felkapva ültembe kocsinkba.

Z.
Megkaptam a gyógyszeremet. Szarul vagyok. Hiányzik a kicsikém. De összeszorítom a fogam, és kitartok. Nem szeretem ezt a helyet. Olyan, mint valami elmegyógyintézet. Az orvosom sem valami bizalomgerjesztő...

L.
Írtam egy sms-t Zaynnek. ,,Hogy bírod édes? ❤ " ~ küldtem el, majd hajtottam a megadott helyszínre.

Z.
Jelzett a telefonom, ezért megtöröltem a szememet és megnéztem. Liam írt.
Szarul, de büszkén.” nem mondhattam el neki, hogy éppen szétbőgöm a fejem és ez a szar gyógyszer semmit sem segít.

L.
,,Szerelmem...tudod, hogy büszke vagyok rád? Te egy hős vagy. És persze dögös. Meg esz a penész, mindenki téged bámul nyálcsorgatva. PEDIG AZ AZ ÉN JOGOM!"~ írtam morcosan, majd el küldtem s beléptem a fakó épületbe. Mint egy hulla ház. Ki rázott a hideg.

Z.
Annyira szeretem őt.
Csak a tiéd vagyok. Örökké. ❤️ Majd írj ám, hogy mi volt! Ügyes leszel, tudom” elküldtem neki, majd ittam egy kis vizet és megmostam az arcom.

L.
El olvastam az üzenetet. ,,Írok. Köszönöm kicsim. Én is Örökké.❤ " ~ mielőtt be mentem el küldtem. Ajkaimat megnyalva mentem be. Köszöntem s helyet foglaltam. Kényelmetlenül éreztem magamat

Z.
Biztosan most ment be, úgyhogy nem írok vissza neki. Félretettem a telefonom és kértem néhány lapot, illetve ceruzát, hogy tudjak rajzolni. Liam-et. Fejből.

L.
Én...olyan kérdezett amitől teljesen kiakadtam. Sírva elhadartam neki, az elmúlt napok történéseit. Miután ki adtam magamból, mintha meg könnyebbültem volna. Csak mosolyogva meséltem Zayn-ről és rólam, hogyan is jöttünk össze mi.

Z.
Egészen hasonlít a drágámra ez a rajz. Hmm... Ügyes vagyok. Még finomítottam néhány helyen, és el is készült. Ezt majd odaadom neki, ha esetleg bejön meglátogatni. Remélem.

L.
Írt fel nyugtatót, és hetente kétszer kell jönnöm. Vagy ha gondolom többször. Meg köszöntem mindent, majd mosolyogva írtam Zaynnek, hogy minden rendben ment. ,,Be menjek?❤ "

Z.
Amikor elkészültem a rajzzal, jött egy üzenetem. Megint Liam volt. „Jó lenne ❤️”. küldtem el neki a választ.

L.
,,Otthon meg fürdök, viszek be valami enni és innivalót. Meg pulcsit. ❤ "~ültem kocsiba, miután meg vettem a nyugtatót, s padlógazra taposva indultam el.

Z.
Rendben. Szeretlek.” pötyögtem be, s elküldtem neki. Mindjárt itt lesz. Annyira szükségem van rá... Befeküdtem az ágyba és összegömbölyödve betakaróztam.

L.
Sose siettem Ennyire mint most. 5 perc alatt le zuhanyoztam, raktam el neki még ruhát, és az egyik plüss macit amit tőlem kapott még. Veszek neki pizzát. És colát.

Z.
Remegtem és sírtam. Pedig nem volt semmi bajom. Csak rám jött. Lehet, hogy ez csak egy mellékhatás. Ezt Li nem láthatja. Le kell nyugodnom.

L.
Amint meg vettem az ennivalót, kocsiba pattanva vezettem. A kórháznál ki pattantak s futottam. Szüksége van rám! Nekem is rá! Meg tudakoltam melyik terembe van, majd bekopogtam.

Z.
Gyere be! – szóltam halkan, de remélem, meghallotta. Felültem az ágyban és vártam, hogy belépjen.

L.
Szia. ~ lépkedtem be, majd letettem a pizzát és egy homlok puszit adtam neki

Z.
Szia! – köszöntem vissza neki mosolyogva. – Köszönöm, hogy bejöttél. Hogy ment?

L.
Jól. Kaptam nyugtatót, és egy héten kétszer kell mennem, vagy háromszor. ~ ültem a székre d oda adtam neki a macit.

Z.
El kellett mesélned a dolgot? – kérdeztem félve. – Oh, köszönöm! – öleltem magamhoz a macit, amit az előbb nyújtott át. Megint fátyolos lett a szemem. – Annyira szeretem ezt a macit. Legalább lesz valami, ami rád emlékeztet.

L.
El mosolyodtam milyen aranyos volt. Majd ölébe helyeztem a pizzát ami még gőzölgött. – Kérdezgetett...én meg kiakadtam és sírva elhadartam neki. ~sütöttem le szemeimet

Z.
Majdnem elsírtam magam megint. – De ugye nem kényszerített rád semmit? – kérdeztem félve, majd az arca felé nyúltam, hogy megsimogassam, de még időben észbe kaptam és visszahúztam.

L.
Megfogtam kezét és bele simultam. -Nem kényszerített semmire sem. El meséltem hogyan jöttünk össze. ~ csuktam be szemeimet. Azt hiszem ma is bent alszok nála.

Z.
Akkor okés. Köszi a pizzát! Kedves tőled. – kezdtem bele már a második szeletbe. – Egyél te is!

L.
Köszönöm de most nem vagyok éhes. Ugyan Zayn szeretlek. ~ néztem rá szerelmesen

Z.
Rendben. Akkor megeszem én. És mondd, mi jár most a fejedben kicsim? – kérdeztem rápillantva.

L.
Az hogy ma is itt aludhatok? Csak nem tudom..hogy..uhm..az ágyban veled. Vagy a fotel?~ mondtam hajamba túrva

Z.
Kicsim... – néztem rá. – Azt hiszem, az orvos nem fogja engedni, mert ugye, itt az a lényeg, hogy magunktól rendbe jöjjünk. Pedig... – csuklott el a hangom. – Pedig én szeretném, hogy itt legyél velem. Ha csak pár órára is...

L.
Igazad van...akkor amikor tudok be jövök. ~ fogtam meg kezét és csókot nyomtam rá.

Z.
Rendben. – bólintottam, majd a kezemet az arcomhoz érintettem. – Annyira szeretlek... – sírtam el magam, s az arcomat a tenyereimbe temettem.

L.
Rossz volt látni, hogy szenved. Át ültem az ágyra s magamhoz húzva hagytam, hogy ki sírja magát. – Sírni nem szégyen kicsim

Z.
Remegtem és nagyon sírtam. Hogy fogom én ezt kibírni... Nem tudom. Viszont olyan jólesik az érintése... Melegség járja át a testem.

L.
Kedvenc dalát dúdoltam neki, és ujjaimmal fejbőrét masszíroztam. Tudom, hogy az megnyugtatja. – Szeretlek.

Z.
Én is szeretlek. – szipogtam és hozzábújtam. – Én nem akartam ezt... Neem! – zokogtam fel. – N-nem...

L.
Shhh...Zayn… ~ fogtam tenyereim közé borostás arcát. – Megbocsájtok. ~ mondtam őszintén szemeibe nézve. Majd óvatosan össze érintettem ajkunkat.

Z.
Teljesen lefagytam. Megcsókolt. El sem hiszem. Az ajkai olyan puhák voltak. Istenem, lehet, hogy csak álmodom... – De Li... – szipogtam. – Biztos vagy benne? – kérdeztem levegőért kapkodva és a szemeimet törölgetve.

L.
Szeretlek és igen. Bízom benned. Együtt megcsináljuk. ~ mosolyogva simogattam arcát

Z.
Köszönöm! – kezdtem el megint könnyezni. – Nagyon szeretlek Szerelmem! El sem tudom mondani. Együtt sikerülni fog. – bólogattam hevesen. – Köszönöm, hogy vagy nekem. – csókoltam kézen.

L.
El pirulva néztem rá. – Én köszönöm, hogy TE vagy. Szeretlek. Míg világ a világ. Örökkön-örökké.

Z.
Én is. – bólogattam hevesen. Viszont mindjárt vége a látogatási időnek. – biggyesztettem le az ajkaim.

L.
Shh..holnap is jövök. Maci itt lesz. ~ adtam egy puszit lebiggyesztett ajkára

Z.
Rendben. De várj egy picit mielőtt elmész! – fogtam meg a kezét. – Ezt neked csináltam. – nyújtottam át neki a rajzot. – Bocsi, hogy kicsit maszatos, de sírtam... Legközelebb majd jobb lesz.

L.
Szemeim el kerekedtek. – Zayn...ez gyönyörű. Be fogom kereteztetni. ~ mosolyogva szorítottam magamhoz a lapot. Majd egy cuppanós puszit nyomtam szájára. Nagyon boldog voltam. Végre helyre jött az életem. Vagy még sem?

Z.
Örülök, hogy tetszik! – mosolyodtam el. – És akkor holnap számítok rád, ha majd ráérsz... – integettem, mikor kilépett az ajtón.

L.
Amint tudok jövök.~mosolyodtam el. Majd rajzot biztos helyre téve mentem kép keretet venni

Z.
Annyira boldog voltam. Olyan erősen öleltem magamhoz a macit, ahogy csak tudtam. Ez most akkora erőt adott ahhoz, hogy végig csináljam

L.
Miután megvettem az arany keretet bele tettem a rajzot. S otthon fel függesztettem falra. Boldogan aludtam el, Zayn párnáját szorongatva

Z.
A maci segített elaludni. Liam illata volt. Sírva aludtam el, de most a boldogságtól. Szerelmes vagyok. Még jobban, mint eddig.

L.
Csodálatos álmom volt. Zayn újra eljegyzett, és az esküvőre készültünk. Boldog voltam.

Z.
Lassan teltek a hónapok. Már két hónapja vagyok itt bent. Nehéz. Nagyon nehéz. Csak az tartja bennem a lelket, hogy Liam bejön hozzám, amikor tud. Tegnap azt mondta, hogy ma lesz egy nagy bejelenteni valója, de ma viszont nincs látogatás, ezért üzenetben fogja megírni. Izgatott voltam.

L.
Reggel amikor elég éber voltam telefonomat vettem kezembe. Istenem. Remélem örülni fog neki. Én sírtam is. Sosem gondoltam volna, hogy abból az estéből ez lesz. ,,Szia kicsim. Hogy vagy? Holnap megyek be. Szeretlek..."mosolyogva küldtem el neki, majd hasamra simítottam tenyeremet.

Z.
Szia életem. Jól vagyok. És te? ❤️ nem akarod már most elmondani a dolgot? Nem bírom holnapig...” pötyögtem be neki a válasz üzenetet. Tényleg nagyon kíváncsi vagyok.

L.
Meg simogattam a pocim, ami már picit nőt. ,,Örülök neki kicsim. Jól vagyunk köszönjük. ❤
Kis Malik-kal most reggeliztünk. Közös babánk lesz." ~ küldtem el gyorsan és futottam wc-re. A reggeli pirítóst vissza jön.

Z.


Mi a fasz?! Na persze, közös babánk... Kivet kuratta fel magát ez a faszkalap?! Most azonnal elmegyek hozzá, úgyis kezelés szünet van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése