2016. november 12., szombat

Hosszú a boldogsághoz vezető út || Ziam || mpreg || szerepjáték || 5. rész

Sziasztok Manókáim!

Mi a véleményetek a sztoriról? 

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág.

[Liam – Viki, Zayn – én (Virág)



L.
Azonnal magamhoz öleltem. – Shhh...kicsim. Figyelj, él, és ez a lényeg. Ostoba egy krumpli ez a doki! Az abortusz felejtős! Ez a baba, azaz Jawi igen is megszületik és boldog családban fog felnőni. Ápolgatjuk, és mindent meg adunk neki amire szüksége lesz. Főleg a szeretet. ~ mondtam ujjaimmal le törölgetve könnyeit. Kiverem a szuszt is a dokiból. Minek kellett fel zaklatni? Idióta. Arcomat hajába fúrtam és szipogtam picit. Erősnek kell lennem. A CSALÁDOM MIATT!

Z.
Nem tudtam abbahagyni. A könnyeim megállíthatatlanul folytak. A testem remegett még Liam ölelő karjai között is. – Miattam van... Miattam. – zokogtam.

L.
Shhh...nyugodj meg. Ha idegeskedsz az a picinek sem tesz jót. ~ töröltem le újra könnyeit. -Legalább él. És ha mi normálisan kezeljük akkor Ő ugyan olyan gyerek lesz mint más. Csak szeressük. Én perpillanat már a szobája színén gondolkodom. Sőt vettem pár dolgot. A többit majd együtt vesszük meg.

Z.
Bántani fogják... Mert ő nem lesz tökéletes, és én ezt nem akarom. Csak azt, hogy boldog legyen. De Li... Ennyi betegséggel? – kérdeztem bizonytalanul, s közben a könnyeimet törölgettem. – Ha... De... Ahj! Kicsikém. – simogattam a hasam. – Pici Jawi. Te mit szeretnél? Megszületni, igaz? Hiszen olyan erős vagy...

L.
Zayn! ~ emeltem meg a hangom. – HOGY A BÜDÖS PICSÁBA JUTOTT ESZEDBE AZ ABORTUSZ?! Eszedbe sem kellett volna jutni! Igen beteg lesz. És? Én szeretni fogom! Még egy gyereket nem fogok elveszíteni ezt most leszögezem. Megérdemli az életet. Aki meg bántani fogja...nos...az nem éli meg a holnapot. ~ mondtam halál komolyan. Sose voltam ilyen határozott mint most.

Z.
Megint eszembe jutott. Már megint! Kurvára ez kísért folyamatosan... Nem szóltam semmit, csak a fejemet tekertem és sírtam. „Még egy gyereket nem fogok elveszíteni” Olyan döfés volt a szívembe... Már meg sem merek szólalni...

L.
Nem akartam kiabálni. Sajnálom. Ha nem akarod nem kötelező. ~ vontam vállat semlegesen. Pedig belül már robbantam. – Hagylak gondolkodni. A te hasadba van te döntesz az életéről.

Z.
Láttam rajta, hogy teljesen kivan. Összefacsarodott a szívem. Persze, hogy akarom a babát. Csak eszembe jutott, hogy milyen nehézségei lehetnek az életben. – Lesz babánk. – jelentettem ki. – Vállalok minden kockázatot. A közös gyermekünk, nem csak én döntök róla, ne mondd ezt! Én csak... Le vagyok sokkolva. Teljesen. Sajnálom, hogy egyáltalán meg mert fordulni a fejemben. Nem akartam, hogy megint eszedbe jusson az...

L.
Aprót sóhajtottam, és magamhoz öleltem. – Semmi gond. Én is sajnálom, hogy kiabáltam és túl reagáltam. ~ arcomat tincsei közé fúrtam. És végre ki engedtem a könnyeimet. Már nagyon kellet. – Ez...ez a baba Jawi a miénk. Ő segített nekünk újra egy családdá épülni.

Z.
Igen... – szorítottam magamhoz. – Sírj csak Kicsim, nem szégyen. Sok fájdalmat kell elviselnünk. De egyszer újra erősek leszünk. A mi kisfiunk. Úgy szeretjük, ahogy van. Ő segít újraépíteni a kapcsolatunkat. Mindent megteszek azért, hogy minél egészségesebb legyen. Ha kell, mindenemet felteszem a kezeléseire.

L.
Csak bólogatni tudtam, annyira meghatódtam, hogy nem tudtam megszólalni. És persze a könnyeim miatt sem tudtam. Mindent elmondott amit én is elmondtam csak máshogy. Boldogok leszünk végre. Hamarosan lesz egy kis fiúnk, és esküvőnk is majd a közel jövőben.

Z.
Ugye nem baj, ha azt mondom, szeretlek? – szipogtam, s nyomtam egy csókot a kézfejére. Még nem tartunk a sima csóknál. Most nem sietjük el. Lassan, de biztosan. – Te vagy a mindenem.

L.
Nem baj, sőt örülök neki, mert én is téged. És te is nekem. ~mosolyodtam el picit pirulva. Hát igen, még mindig sikerül zavarba hozni.

Z.
Szeretlek. Mindennél jobban. – mondtam lassan, miközben a szemeibe néztem. – Megyünk haza. Igaz? – mosolyodtam el. – Már túlságosan megszoktam ezt a sivár helyet. Hiányzik az otthonom. Bár te vagy az otthonom, de a jó meleg ágy is hiányzik.

L.
El mosolyodva bólogattam minden kérdésére. -Igen. Egy kis meglepi is vár.~mondtam sejtelmesen, és vállamra kapva táskát nyitottam ki neki az ajtót. Persze miután fel segítettem venni a kabátját. Hideg van na.

Z.
Megkaptuk az orvostól a zárójelentést és a lelkünkre kötötte, hogy azonnal hívjunk mentőt, vagy jöjjünk be, ha baj van, illetve jöjjünk be az összes vizsgálatra, meg minden olyasmire. Csak helyeseltünk és bólogattunk. Liam felsegítette a kabátomat, majd a cuccaimat megfogva elindultunk az autóhoz. Említett valami meglepit is, ami miatt nagyon izgatott vagyok. Beültünk, majd elindultunk haza felé

L.
Alig vártam, hogy végre megmutassam neki. Már épp itt van az ideje az úgy mond , első" randinknak. És a kicsi szobáját is meg akarom mutatni neki. Akkor már az új házunkat is.

Z.
A pocakomat simogattam út közben és a tájat kémleltem. Milyen régen nem voltam már kint...

L.
Leparkoltam egy kertes ház előtt. Majd gyorsan kiszállva kinyitottam az ajtót neki. – Khm...uhm...ez az új házunk. ~ mosolyodtam el

Z.
A kezemet a szám elé kaptam. – Kicsim... – akadt el a szavam. – Ez csodálatos!

L.
Ohh akkor belülről is az lesz. ~ kuncogva karoltam át derekát s vezettem be a házba.

Z.
Nem hittem a szememnek. Annyira más lett, mint régen. Szebb és otthonosabb. Tátott szájjal jártam körbe a helyiségeket.

L.
Tetszik? ~ kérdeztem mosolyogva. – Baba szoba egyből a mienkből nyílik. ~ mutattam meg neki

Z.
Csodálatos. Nem találok szavakat... Elképesztő! És kék. Istenem, annyira... El sem hiszem...

L.
Pedig annyira miénk. ~ mosolyogva öleltem át hátulról. Államat vállán pihentettem.

Z.
Köszönjük életem. – nyomtam egy puszit a kezére. – A közös otthonunk. – csuktam be a szemeimet és élveztem a pillanatot. – Ezt még meghálálom.

L.
Nem kell. ~ suttogtam. – Csak maradj itt. Még nincs vége. Csukd be szemed. ~ kuncogtam

Z.
Tényleg? – kérdeztem csodálkozva. – Rendben, akkor ki sem nyitom már

L.
Igeen. ~ vezettem le a lépcsőn óvatosan, majd a konyhába kísértem ahol a két személyes randink vacsorája volt. -Nyithatod.

Z.
Lassan kinyitottam a szemem, és ami fogadott, az valami csodálatos volt. Egy szépen megterített asztal

L.
Khm..úgy gondolom itt az ideje az ,,első" randinknak. ~húztam ki a széket neki, jelezve üljön le.

Z.
Köszönöm. – ültem le a székbe, majd betolt. – Ez annyira kedves tőled

L.
Alap.~kacsintottam. Majd le ültem vele szembe. – Pincér! ~ tapsoltam. Mire Louis jött ki. Készültem. És viccesen nézett ki.

Z.
Nane. Louis, most komolyan? – Istenem! – mosolyodtam el. – Már most tudom, ez egy jó este lesz

L.
Hát igen. Köszi Lou. ~ vigyorogva néztem rá. – Hát tudom, hogy cuki vagyok és szexi. És ingyen répa tortáért cserébe bármit. ~ húzta mosolyra száját. Majd levest az asztalra tette.

Z.
Csak szelesen mosolyogtam. Imádom ezt a pasit itt előttem. Annyira édes és kedves.

L.
Ki mondta, hogy sütök? ~ vontam fel szemöldököm, de szám sarka mosolygott.
Te. ~ mondta fel húzott orral.
Na sipirc… ~mutattam nevetve az ajtóra. Nyelv kiöltve ki ment. – Én főztem nyugi, különben égne a konyha. ~ nevettem fel.
Hallottam Liam! ~ kiabált be Lou.

Z.
Máris jobb kedvem lett. – mosolyogtam szélesen. – Nem számítottam erre.

L.
Meglepetés! ~ kuncogtam. -Jár nekünk is jó. ~vettem levesről a fedőt

Z.
Igen... Már megérdemeljük. Uu, nagyon jó illatok szállnak erre felé. – simítottam a pocakomra. – Szerintem már a pici is várja

L.
Akkor együnk. Ez egy új recept. Nagyon finom. ~ mosolyogva merítettem neki, majd magamnak is. Közbe Lou kihozta a bort. Majd pimaszul vigyorogva ment ki. Valamiben mesterkedik.

Z.
Szerintem is. – kezdtem el kanalazni. – Mennyei, mint mindig.

L.
Persze, nyugodtan hozz zavarba. Pironkodva legyintettem. – Semmiség. ~ ettem én is.

Z.
Elmosolyodtam. Már megint elpirult. Annyira imádom. – Tudod, mi jutott eszembe?

L.
Micsoda? ~ kérdeztem kíváncsian.

Z.
Az, hogy ha most minden rossztól elvonatkoztatunk, akkor ez egy gyönyörű este. – néztem mélyen a csoki barna íriszekbe. – Most még erősebben érzem, hogy szerelmes vagyok beléd. Nem vagyok egy romantikus alkat, de most vágyom rá. És köszönöm, hogy megadtad. – küldtem felé egy csókot.

L.
El kaptam és szívemre tettem. -Ebben igazad van. Gyönyörű szerintem is. Jól esett végre őszintén mosolyogni látni. ~küldtem én is csókot neki

Z.
Én is elkaptam az ő csókját, és ugyanoda tettem, ahol őt őrzöm örökké. A szívemben. – Voltak rossz, sőt egyenesen undorító és szánalmas időszakaim, de most már benőtt a fejem lágya, mert megijedtem attól, hogy elveszítem a legfontosabb ember számomra. Téged. A mai napig ettől félek a legjobban, de minden erőmmel azon vagyok, hogy ez ne történhessen meg. Már nem leszek többé az a drogos „keménylegény” aki rongybabaként rángatja és alázza meg azt az embert, aki szereti őt és mindent megtesz azért, hogy boldoggá tegye. Többé már nem, mert érett családapaként szeretnék viselkedni, akinek a szerelme és a gyermeke az első és legfontosabb.

L.
Kicsit… khmm… na jó… teljesen meghatódtam és el is pirultam rendesen. – Azt hiszem mindketten felnőttünk. És bízom benned, hogy mindent elkövetsz. ~ öntöttem bort magunknak. – Ezt Ránk és a közös jövőnkre, meg a picire. ~ emeltem fel poharam. Tudom, hogy igazat mondott, érzem és látom a szemeibe. Amik a gyengéim. És persze a haja amit imádok piszkálni

Z.
Ránk és a családunkra! – koccintottam, de aztán rájöttem, hogy én nem ihatok most alkoholt. – Bocsi Kicsim, de most nem szabad. – tettem le csalódottan a poharat.

L.
Felé fordítottam az üveget. – Gyerek pezsgőt sem? ~ kérdeztem fél mosolyra húzva számat

Z
Nanee! – nevettem fel. – Na jó, azt igen.

L.
De-de! ~ kuncogtam fel hangosan. Majd újra koccintottunk. Csupa meglepetés ez az este. De ettől olyan különleges.

Z.
Ezt is megéltem, gyerek pezsgőt iszogatok... – mosolyodtam el. – De nem is ez a lényeg..

L.
De finom. ~ nevettem el magam. – Most az a lényeg, hogy itt vagyunk. A boldogság kapujában.

Z.
Igen. Pontosan. Lassan, de biztosan ideértünk. Nehéz a boldogsághoz vezető út, de legalább megtaláltuk már. És ráléptünk. – ittam meg az utolsó korty pezsgőt. – Tényleg finom.

L.
Bárgyún elmosolyodtam. – Igen. Csak pár lépés, és minden rendbe lesz. ~ kuncogva tettem le a poharat.

Z.
Igen... – suttogtam, s folyamatosan a szemeibe néztem. – Olyan szépen ragyognak. – utaltam a barna íriszeire. – Vissza jött beléjük az élet.

L.
Már megint… – Khm...hát van kikért csillogjon. ~ húztam mosolyra szám. – A tied ragyog. ~ utaltam szemeire.

Z.
Az a mosoly egyszer megöl. De tényleg. – Csak miattad Li. És a pocaklakó miatt. – simítottam a pocakomra a tenyerem. Már egyre gömbölyűbb.

L.
Egyszer zavaromba fogok meghalni. Komolyan annyiszor hozol zavarba. ~ mondtam le sütött szemekkel. – De Örülök neki.

Z.
Jaj Kicsim... Imádom, amikor elpirulsz. – mosolyodtam el. – Olyan jól áll. És imádok neked bókolni, úgyhogy el kell viselned. – kacsintottam rá, Louis behozta a következő fogást.

L.
Pimasz vagy! ~ nyújtottam ki rá nyelvemet. Majd durcizva kezeimet össze fontam mellkasom előtt. – Most duzogok. ~ emeltem fel fejemet. De már majdnem el nevettem.

Z.
Kicsiiim – nyújtottam el édesen. – Tudom, hogy mindjárt nevetni fogsz, mert nem bírod ki. Ismerlek ám már ennyire

L.
Nem is fogok nevetni.~hajtottam le fejemet, hogy ne lássa a nevető rancaimat.

Z.
Lebuktál. – nevettem fel. – Látom a szemeiden...

L.
Aa… ~ ráztam fejemet röhögve. – Ez a te hibád. ~ dobtam meg egy krumplival. – Ops az majonézes volt. ~ nevettem jobban.

Z.
Most az egyszer örülök neki, hogy az enyém. – kaptam be nevetve a majonézes krumplit. – Boldog vagyok.

L.
Én is szívem. ~ küldtem felé egy csábos mosolyt. Majd fel állva hozzá sétáltam, és lehajolva nyomtam egy puszit szájára. Ez egy pecsételő puszi volt.

Z.
Meglepődtem, de jólesett a puszija. – Olyan szép ez az este. Csak mi ketten... Vagyis hárman. Egymással foglalkozunk... És átéljük a szép pillanatokat. Már rég volt ilyen.

L.
Igen rég. De most nem kapkodjuk el. De van még egy meglepim, de szigorúan desszert után kaphatsz. ~ simiztem meg pociját

Z.
Most nem szabad. Már megtanultam. Lassan, de biztosan. Mindig ez jár a fejemben, és követem is ezt az elvet. – simítottam én is a tenyeremet a pocakomra. – Nagyon várom azt a meglepit...

L.
Sokat változtunk. Azt hiszem érettebbek lettünk. ~ húztam oda székemet, és le ülve az Ő tányérjából falatoztam miközben hasát simogattam. A MI kis Jawaddunk.

Z.
Igen. De jobb is így. Főleg a kicsi Jawi-nak. – pillantottam a hasamra. – Boldog család leszünk.

L.
Igen. Mindig erről álmodtam, hogy egyszer boldog családunk lesz. És tudom, hogy az lesz.~etettem közbe Őt is.

Z.
Mindent megteszek érte. Mindent. – fogadtam el a falatokat, s én is adtam neki párat. – Szerinted mikor fog majd rúgni a pici? – kérdeztem a felsőmet felhúzva, s a hasamat simogatva. Vajon minden odébb tolódik így, hogy beteg?

L.
Szerintem hamarosan fog majd. Csak adjunk neki időt. Ügyes vagy Jawi. ~ nyomtam puszit Zayn hasára.

Z.
Remélem. – mosolyodtam el. – Kíváncsi vagyok, milyen érzés.

L.
Jó érzés lesz. ~ mosolyodtam el. Majd Lou behozta a desszertet. – Köszönjük Boo, elmehetsz. Holnap meg kapod a tortát.

Z.
Biztosan. Meg fura is. Köszi Lou! – utaltam a desszertre. – csokis sütiii. Woah! Már csak az kellett. Kipukkadok, mire ezt mind megeszem. – nevettem fel

L.
Fel nevettem. – Áhh nem fogsz kipukkadni. ~ kaptam be egy csokis süti falatot.

Z.
Életemben nem zabáltam még ennyit. – kapkodtam be a falatokat. – De ez mennyei.

L.
Tudom, én csináltam. ~ kuncogtam. Majd el tettem a tányéromat. – Elő készítem a meglepetésemet. ~kacsintottam rá

Z.
Okés. – kezdtem nagyon izgatott lenni.

L.
Fel mentem az emeltre, majd a fürdőbe lépve, megnyitottam a csapot, hogy a kád megteljen vízzel. Levendula illatú habot nyomtam bele, gyújtottam pár gyertyát s bekapcsoltam egy lassú zenét. A szobába elhúztam a függönyt, meg kerestem a kedvenc Disney mesénket.

Z.
Amíg Liam elment, addig én felálltam, s kinéztem az ablakon. Meglepődve vettem észre, hogy esik a hó. De jó.

L.
Miután mindent elintéztem, lementem szerelmemhez, és hátulról át öleltem. Hasán pihentettem kezeimet.

Z.
Liam ölelő karjai között mindig biztonságban érzem magam. Ez most is így volt. – Nézd Kicsim, havazik. Mindjárt itt a karácsony...

L.
Igen. Gyönyörű lesz. De gyere kész a meglepim. ~ fogtam meg kezét.

Z.
Kézen fogva elindultunk fel az emeletre. Kíváncsi voltam, mi lesz ott.

L.
Csukd be a szemed kérlek. ~ állítottam meg az ajtó előtt.

Z.
Rendben. – csuktam be a szemeim

L.
El mosolyodva nyomtam puszit ajkaira, majd kinyitottam ajtót és fürdőbe vezettem. – Nyithatod. ~ hátulról ölelve gomboltam ki ingje gombjait.

Z.
Lassan kinyitottam a szemeimet, s megláttam, hogy hol is vagyunk. A fürdőben. A kád tele van vízzel és habbal, halk zene szól, s még hangulat világítás is van. – Ahh, gyönyörű! – mondtam, miközben Li levette rólam az ingemet.

L.
Mint te. ~ mosolyogva nyomtam puszit kulcscsontjára. – Ez csak a MI napunk. Az új kapcsolatunk kezdete.

Z.
A tökéletes új kezdet. Jobb nem is lehetne. – levettem a maradék ruhámat is, majd belemásztunk a kádba. Kellemesen meleg volt a víz.

L.
Az ölembe húztam és hasán össze kulcsoltam ujjaimat. – Pontosan. A szobában van az utolsó meglepim.

Z.
Nem lesz ez egy kicsit sok a jóból? – kérdeztem mosolyogva, s a hasamat haboztam.

L.
Nem. Megérdemeljük. Nekünk is jár néha jóból sok.. ~ mosolyogva cirógattam hasát

Z.
Lehet... – suttogtam, s a szemeimet lecsukva lejjebb csusszantam.

L.
Nem lehet, hanem biztos. ~ sóhajtottam fel, s megmostam mellkasát

Z.
Biztos. – jelentettem ki. – Apák leszünk. Még mindig olyan hihetetlen. Lesz egy babánk...

L.
Hát igen. Fura lesz. ~ motyogtam magam elé meredve. Fantáziám gyártotta a jobbnál jobb képeket.

Z.

Igen... – cirógattam a pocakomat, amikor oldalt megéreztem egy kis dudort. A szívem azonnal hevesebben kezdett dobogni. – Mozog! – kiáltottam fel. – Mozog...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése