2016. november 11., péntek

Hosszú a boldogsághoz vezető út || Ziam || mpreg || szerepjáték || 4. rész

Sziasztok Manókáim!

Folytatááááás jeleeen. :D

Köszönöm a komit!

Kellemes olvasás!
Puszi; Virág.


[Liam – Viki, Zayn – én (Virág)]

L.
MI? TESSÉK? MI A FASZ? ~ lihegtem kiabálva és fel állva hadonásztam. ,,Terhes...Terhes..." Visszhangzott fejembe ez a szó. N...nem tőlem van. Elfordulva tenyerembe temettem arcomat, halkan szipogtam. Istenem....én ezt már nem bírom épp ésszel! Diliházba megyek.

Z.
Kérem Uram – lépett Liam mellé az orvos. –, Nyugodjon meg. Szeretném befejezni. – tette a kezét Li vállára, mire ő visszaült. – Nos igen, terhes. Viszont a baba nem biztos, hogy életben van, mert a 3. hónap körül járhat, viszont a testén egyáltalán nem látszik ez meg, mert éhezteti magát. El kellene végeznünk egy vizsgálatot, hogy megtudjuk, milyen állapotban van a kicsi...

L.
Szívem szerint lenyomtam volna Zayn torkán egy kibaszott hamburgert. Pofán vertem volna utána. – Csinálja már! Az a gyerek egy élő lény. ~ csattantam fel és hajamba túrtam. Lehet ki téptem pár hajszalat.

Z.
Mr. Malik, maga is beleegyezik? – kérdezte felém fordulva.
Igen. – bólintottam. – Gyorsan, siessen kérem! – kértem, mire ő már ki is tolt a szobából. Istenem. Teljesen le vagyok sokkolva.

L.
Nem! Hangosan fel sírtam, térdeim közé tettem a fejemet. Most már értem miért akart meghalni! Most viszont ÉN akarok! Mivel érdemeltem ki?

Z.
Most biztosan azt hiszi, hogy nem az övé. Pedig vele voltam utoljára. Akkor... Amire nem akarok emlékezni... D-de... Akkor ezek szerint mindketten teherbe estünk akkor... Jézus isten. De ezt most hogy mondom el neki?! – kezdtem el könnyezni, amikor beértünk a vizsgálóba. Mi van a babával?!

L.
Annyira kavarog minden. Én már semmit nem értek. Kell egy ölelés.

Z.
A szívem mindjárt kiugrik. Az orvos most kezdi az ultrahangot. Istenem, csak rendben legyen...

L.
Szóhoz sem jutok, annyira le sokkolódtam. Miért nem emlékszem, hogy megdugtam Zaynt? Sürgősen orvoshoz kell fordulnom.

Z.
Most kezdte... Rám tette az ultrahang fejet, vagy mit és elkezdte húzogatni. – Kérem, mondjon valamit!

L.
Ameddig nem jöttek fel le járkáltam szobában. Ha az enyém...akkor én...és ha baja esett? Sose bocsátom meg magamnak. Észre kellett volna vennem!

Z.
Nem mertem oda nézni. Becsuktam a szemem és imádkoztam.
Itt van a baba. – szólalt meg pár perc után. – Nyugodtan nézze meg!
N-nem szeretném. Él? – kérdeztem remegő hangon.
Megnézzük, hogy van-e szívhang, és akkor kiderül.
Rendben. – bólintottam még mindig csukott szemmel.
Oké. Most nyomom meg a gombot, készüljön!

L.
Mi a franc tart ennyi ideig? Csak egy rohadt izé...ultrahang. Oké...Liam. Nagy levegő be, utána lassan ki. Biztos minden rendben van. Közös babánk lesz! Úristen! Ez...végre teljesül az álmom és családot alapíthatok majd.

Z.
Rendben. Készen állok. – jelentettem ki, s abban a pillanatban meg is jelent a hang. Rögtön el is sírtam magam. Nem tudom, hogy milyennek kell lennie, de egy csoda volt, hogy egyáltalán van.
Gyönyörű, ugye? – kérdezte az orvos.
Igen. – szipogtam. – Gyönyörű.
Viszont azt tudnia kell, hogy ez nem a legegészségesebb, mert ez lassú ahhoz képest, amilyennek lennie kellene. – nagyon megijedtem. Rögtön ki is pattantak a szemeim.
De ugye nem hal meg? – kérdeztem félve.
Mr. Malik, nyugodjon meg. A baba most még életben van, de mivel maga nagyon beteg, ezért ő is. Nem kapott tápanyagot, ezért elgyengült. Még azt a nagyon keveset is elszívta magától, amit elraktározott a szervezete. Most azonnal el kell kezdenünk a kezelést, ha nem akarjuk, hogy a baba elmenjen. De ehhez magának is el kell döntenie, hogy újra enni fog. Két életet is kockáztat vele.

L.
Szóltam egy nővérnek, hogy szeretnem magam kivizsgáltatni. Ha tényleg lesz babánk egészségesnek kell lennem. Új munkahelyet keresni. Megfelelő körülményeket biztosítani nekik.

Z.
Kezdjük el. Nem kockáztatok. A babánk életével nem játszok. – jelentettem ki.
Rendben. Vissza tolom a szobába és elmondhatja a hírt az apának.
Köszönöm.

L.
Amikor meghallottam az ajtó nyitódást, abba hagytam körmöm rágását. Istenem...toporogva vártam, hogy mondjanak valamit.

Z.
Vissza mentünk a szobába és próbáltam megnyugodni. Liam-re néztem, és szólásra nyitottam a szám.
Él a baba. – jelentettem ki. – De nagyon beteg.

L.
Először megnyugodtam aztán újra körmömet rágtam. – És...uhm..de meglehet gyógyítani? ~ járkáltam fel le.

Z.
Azt mondta az orvos, hogy el kell kezdenem enni, mert azzal segíthetek a legtöbbet, de az biztos, hogy veszélyeztetett terhes vagyok... Ma elkezdünk egy új kezelést, hogy erősödjünk mindketten. – becsuktam a szemem és szüneteltem pár másodpercig. – Félek, mert nem is látszik rajtam semmi. Senki sem mondaná meg, hogy babám van. Nem akarom, hogy a saját hülyeségem miatt meghaljon... Pedig nagyon gyenge.

L.
Nyugi nem fog. ~ mondtam biztatóan. Majd beraktam takaróval. – Hozzak valamit?

Z.
Nem kell semmit. Csak... Ugye tudod, hogy nem feküdtem le senkivel rajtad kívül?! Nem is volt erőm, és nem is akartam. Bár nem tudom, hogy sikerült, mert ugye csak le... Le leszoptalak... Vagyis csak úgy kerülhetett belém... De... Azt hiszem, ez váratlanul ért mindkettőnket. Én... Szóval kérdezz bármit, ha szeretnél.

L.
Zaynie...~sóhajtottam fel. Majd kezét kezembe fogtam. – Amíg vizsgálták titeket addig gondoltam. És persze le rágtam körmeimet. Nem számít, hogyan lettél az, nekem az a lényeg, hogy terhes vagy. A bizalmam ingadozó. De igen tudom, hogy nem feküdtél le senkivel.

Z.
Megértem. De idővel újra bízol majd bennem. Ígérem. – mosolyodtam el halványan.

L.
Mosolyogsz! ~ csattantam fel boldogan. – Igen. Idővel. ~ nyomtam puszit kezére

Z.
Hogy egy kicsit jobb kedved legyen... Remélem, majd én is láthatom a mosolyodat! Amúgy nem sokára jön az orvos és még elmond néhány információt és elkezdjük az új kezelést.

L.
Bólogattam. – Persze. Majd figyelek. Hamarosan látsz majd egy Liam mosolyt. ~ eresztettem meg egy fél mosolyt

Z.
Rendben. – bólintottam, majd bejött az orvos.

L.
Picit megfeszültem. Izgatott voltam. Vajon milyen lesz a kezelése?

Z.
Szeretnék ismertetni még néhány információt. – kezdett bele az orvos. – A baba él, de nagyon gyenge, ahogy ezt az ultrahangból már megtudtuk. A harmadik hónap környékén jár a terhesség, de a baba alig van egy három hónapos szintjén. Ez azért van, mert nem kapott tápanyagot. És persze azért is, mert Mr. Malik minden fajta segítséget megtagadott. Az viszont már egyenesen csoda, hogy az újraélesztést is túlélte. Nagyon erős benne a küzdeni akarás. Mr. Malik beleegyezett a kezelésbe, ami abból fog állni, hogy néhány fontos és elhanyagolhatatlan gyógyszert, infúziót fog kapni. Amit már NEM szedhet ki! Ezt jól jegyezze meg! – nézett rám szúrós szemekkel.
Rendben. Meg sem fordult a fejemben.
És ennie is kell. Minél többet. Tudom, hogy nehéz lesz, de meg kell próbálnia. Itt most a szokásosnál is több tápanyag kell. Bármit ehet, amit megkíván. Bár az a legjobb, ha kalóriadúsak. Most beszúrok még egy infúziót. – lépett a kezem mellé. – Ezen fog menni a többi gyógyszer.
Értem. Köszönöm!
Nincs mit. Ez a munkám. Ha bármi kérdése van, nyugodtan szóljon. Illetve az apuka is. – fordult Liam felé. – Ezt itt hagyom maguknak. A kicsiről van benne néhány ultrahang felvétel. – tette le a borítékot az ágyamra. – Viszlát!

L.
Amint ki ment az orvos kezembe vettem az ultrahangos felvételeket. Szemeim könnybe lábadtak. – Istenem… ~ szipogtam boldogan. S ujjamat végig simítottam a babán. – Zayn… ~ mosolyodtam el végre őszintén. Apák leszünk! Úristen. – Most halálra etetlek. ~ mondtam komolyan.

Z.
Apák... Olyan furán hangzik. Én még nem is láttam. Csak a szívhangját hallottam, mert nem mertem megnézni... Megmutatod? – kérdeztem kíváncsian, mire felém fordította a képeket. Amikor megláttam a pici kis embriót, azonnal könnybe lábadt a szemem. – Olyan gyönyörű... A pici babánk. Annyira erős. – szipogtam, majd a – még – csontos és lapos hasamra simítottam a tenyerem. – Sokat kell ennem. Sokat. Érte. Az egészségéért.

L.
Bizony sokat. Főzök majd. Attól pik pakk rendbe jöttök. ~ én is hasára simítottam kezemet. A közös babánk. Istenem.

Z.
Köszönöm. A kicsi nevében is. Bár ez most nem a legjobbkor jött, de ez talán erősíti a kapcsolatunkat. Isten ajándéka nekünk.

L.
Végre valami boldog dolog. Igazan ránk fért. Szerintem fiú lesz. ~mosolyodtam el újra. Majd simogattam hasát.

Z.
Jólesett látni Liam mosolyát. Ez engem is mosolygásra késztetett. – Szerintem is, de csak egy a lényeg, hogy egészséges legyen. És igen, valóban jól jött már. – cirógattam a pocakomat.

L.
Igazad van. De viszont most megyek haza, főzni. Sokat. És behozom. És eszel.~mondtam komolyan. – Sütit is csinálok. A kedvencedet.

Z.
Rendben. Köszönöm szépen! – mosolyogtam rá. – Kapunk mámmit kicsikém... Fincsi lesz ám, apuci nagyon jó szakács.

L.
Kicsit...jó nagyon el pirultam. – Nem is. ~ legyintettem. És fel vettem dzsekim. Kell egy konyhát ide szerelnem. Nem szívesen hagyom itt őket. – Ígérd meg, hogy NEM csinálsz ostobaságot Zayn!

Z.
Láttam Liam arcán a bizonytalanságot. Megértettem. – Megígérem. Az életemre esküszöm. Beszélgetek a picivel, és akkor nem fog semmi rossz dolgon járni a eszem.

L.
Aprót bólintottam neki, majd sóhajtva puszit adtam homlokára és pociját megsimogattam. Majd ki mentem teremből

Z.
Egyedül feküdtem, miután Liam elment. Vagyis nem egyedül, hanem egy élettel a pocimban, de ez olyan felfoghatatlan... Alig éltem, erre várandós vagyok. Hogy tehettem ezt magammal? Liam-mel? Miért fordult egyáltalán ilyen irányba az életem? Erre itt ez a baba, aki csak szeretne megszületni. Csak szeretné, hogy legyen, aki szereti és felneveli. Itt küzd az életéért, ahelyett hogy most egy egészséges baba lenne... Ez egy kurva nagy váratlan fordulat. De talán ekkor jöttem rá, hogy, ha Isten elvesz valamit, akkor helyette ad egy másik valamit. Liam és babája... Már megint sírok.

L.
Haza hajtottam, s kötényemet fel kapva álltam neki főzőcskézni és sütni. Mert van kikért.

Z.
Ha akkor nem vagyok egy vadállat, akkor ő most egy boldog kerek pocakú apuka lenne, de erre kivertem belőle a babánkat. A közös babánkat... Miért voltam egy idegbeteg állat? Valaki mondja meg! Miért?

L.
Egész táskányi ennivalót csináltam, raktam el rostos narancslét, és alma levet. Bepakoltam kocsiba, lakást bezárva indultam el vissza. Már este van? Így elszaladt az idő? Remélem nem csinált butaságot

Z.
Bejött a pszichológusom és visszaadta a gyűrűt, mert időközben megtudta, mi történt. Megkértem, hogy próbáljuk meg újra a kezelést, mert szükségem van rá, és lehet, hogy Liam-nek is. Meséltem neki arról, hogy mi jár a fejemben...

L.
Istenem, végre leparkoltam, majd kajás táskámat fogva mentem be. Ebből ehet sokat. Kuncogtam.

Z.
A pszichológusom kb. 2 órát volt itt és beszélgettünk. Teljesen nyugodtan. Jót tett. Elkezdtük újra a kezelést és elhatároztam, hogy felépülök. A családomért.

L.
Miután Zayn -nál végzett a pszichológus bementem. -Hali.~Pakoltam le a kajás táskámat, majd utána a ruhásat.

Z.
Szia! – mosolyogtam rá, amikor bejött és lepakolt. – Hogy vagy?

L.
Nem is tudom. Csak kettő között vagyok. Vagyis...is is. ~ pakoltam ki a kaját

Z.
Értem. – sóhajtottam. – Újra elkezdtem a kezelést a pszichológussal...

L.
Ügyes vagy. ~ mosolyodtam el. Majd adtam arcára puszit. És a tyúkhúslevest kezembe fogtam, majd kanállal etettem. Csak...mert jólesett.

Z.
Köszi. Most már nem adom fel. Sikerülni fog. És ha gondolod, akkor te is járhatsz majd hozzá. Ő nagyon jó a szakmában. És köszönöm a kaját. – mosolyodtam el.

L.
Szívesen. Rendben. Akkor majd beszélek vele. ~ etettem tovább. – Finom?

Z.
Igen, nagyon. Köszönöm, hogy segítesz. – cirógattam a kezét félve.

L.
Halványan el mosolyodtam. -Nem kell köszönni. Fő, hogy végre egészségesek legyetek, és otthon lehessünk.

Z.
Igen... De én nem mehetek haza... – szomorodtam el. – Ha jobban leszek, vissza kell mennem a börtönbe. El leszek különítve.

L.
Mit mondtam én neked? ~ vontam fel szemöldökömet. – Ügyvéd. Meg lesz oldva. Mire innen ki jössz/jöttök akkor már haza jöttök. ~ mondtam komolyan szemeibe nézve, s szájába adtam a kaját.

Z.
Tényleg megteszed értünk? – lábadtak könnybe a szemeim. – Annyira csodálatos vagy...

L.
Igen. Megígértem másrészt a családom vagytok. ~ adtam homlokára puszit.

Z.
Egy angyal vagy. – jelentettem ki. – Nem tudom, mi lenne velem nélküled...

L.
És velem? ~ tettem fel kérdésemet. – Isten vigyáz ránk. Vagyis...én rád. ~ kuncogva néztem rá, majd az üres dobozt táskába tettem.

Z.
Igen, vigyáz ránk, mert még dolgunk van itt. Családot alapítunk és rendbe hozzuk az életünket. – mosolyodtam el. – Köszönöm az ételt. Nagyon finom volt.

L.
Egészségedre. Igen rendbe hozzuk. ~ mosolyodtam el.

Z.
Meg foghatom a kezed? – kérdeztem bizonytalanul. – Nem foglak bántani.

L.
Igen. ~ nyújtottam oda neki. Titkon én is vágytam rá.

Z.
Köszönöm. – csúsztattam a tenyerembe a kezét. Hüvelykujjammal a kézfejét cirógattam. Annyira jó érzés volt.

L.
Csak el mosolyodtam és élveztem puha keze érintését. Hiányzott már. Még mindig szeretem, csak ki kell alakítani a bizalmat.

Z.
Soha nem akarom elengedni. Olyan csodálatos az érintése. Különleges érzés járt át.

Külső szemlélő:
Lassan eltelt egy hónap. Zayn és Liam lassan építik újra a kapcsolatukat. Baba is jó állapotban van, Zayn hasa már picit nőt. És hamarosan haza mehetnek. Az ügyvéd akit Liam keresett profi volt, így Zayn-nek nem kell vissza menni börtönbe.

Z.
Ma volt egy vizsgálat. Az orvos azt mondta, elmondja az eredményeket és utána valószínűleg haza mehetünk. Már gömbölyödik a pocakom, és ez olyan jó érzés. Liam-et is többször látom mosolyogni. Kezd visszatérni belé az élet.
Jó napot uraim! – lépett be a már jól megszokott fehér ruhás orvos a terembe. – Meghoztam az eredményeket. Nos... Nem lettek olyan biztatóak, mint amire számítottunk...

L.
Kétségbe esve néztem Zaynra, majd megszorítottam kezét. Istenem nem kínozz minket! Csak egyetlen egyszer lenne rendben minden! EGYSZER!
Igen mondja kérem.~sürgettem picit.

Z.
Vettem egy mély levegőt, s a hasamra simítottam a tenyerem.


Nos most már teljesen biztos, hogy több gyógyíthatatlan betegsége is lesz a gyermeknek. Vannak vizsgálatok, amikkel ki tudtunk mutatni néhányat. Többek között testi vagy szellemi fogyatékosság, de megeshet, hogy akár mindkettő. Illetve szívbetegségre is nagy az esély. Tudom, fájdalmas ezt hallani, de kötelességem mindent elmondani maguknak. És most még felajánlhatom az abortusz lehetőségét. Tudom, ez nagyon durván hangzik, de természetesen csak egy javaslat, és nem kényszer. Ezt maguknak kell eldönteni. Vállalják-e a babát több súlyos betegséggel is, vagy nem? Ezt csak maguk dönthetik el. Egy hetük van átgondolni. Ma este haza mehetnek, ha gondolják. Ott talán könnyebb lesz. – mondta ki érzelem mentesen, majd kiment. Összetörtem. Teljesen. Az ajkaim megremegtek és zokogásban törtem ki. Nem lehet... NEM!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése