2016. október 24., hétfő

Only with you || Ziall || One Shot

Sziasztok Manókáim!
Délután megcsapott az ihlet, ezért összehoztam egy rövidke kis 1000 szavas Ziall-t.

Köszönöm szépen az előző bejegyzéshez érkezett kommentet Vikinek! Ja és ezt a sztorit most külön neked „ajánlom”! Szeretlek!

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág

Zayn←

Figyelj, sajnálom, de le kell mondanom a ma esti koncertet. – szóltam bele a telefonomba, mikor felvette James, a managgerem.
Ne csináld ezt Zayn! Nem teheted ezt megint. Már három koncertet mondtál le. Mi van veled?
Nem akarok róla beszélni. Nem vagyok képes felmenni a színpadra. Sajnálom. – nyomtam ki a telefon, s ledobtam a kanapéra.

Hogy mi van velem? Hát ez:
Mióta kiléptem a bandából és elkezdődött a szólókarrierem, úgy érzem, teljesen megváltoztam. Akkor mindig arra vágytam, hogy végre magamat adhassam, és egyedül lehessek a színpadon, a saját dalaimat énekelve.

Aztán el is indultam ezen az úton. Könnyűnek tűnt, mert szerettem, amit csinálok. Dalokat írtam, klippeket csináltunk, és megjelent az első albumom is.

De aztán jöttek a koncertek. Megtorpantam. Úgy éreztem, nem vagyok elég jó, és így nem mehetek fel a színpadra. Ekkor rájöttem, hogy egyedül mégsem olyan könnyű, mint elképzeltem.

Szükségem volt egy olyan emberre, aki iránt a mai napig erős érzelmek fűznek. Ez a valaki az én szöszkém, Niall.

Hiányzott, hogy nincs mellettem.

Amikor kiléptem a bandából egyre kevesebbet találkoztunk. Mintha már nem szeretne. Pedig akkor még úgy tűnt. Lehet, hogy csak egy múló fellángolás voltam számára... És ez fáj.

Bár kereshetném én is, de mindig lefoglalt a karrierem építgetése. Mindig csak este jutott eszembe, hogy fel kellene hívnom, és megbeszélni vele egy randit, hogy elrendezzük a dolgokat. De akkor meg már nem akartam zavarni. Én is hibás vagyok.

Most jöttem csak rá, hogy mennyire nem volt ez így fair Niall-re nézve. Azt gondolom, hogy ő nem keresett, amikor én szartam rá. Istenem, már a saját gondolataimba belekeveredek.

Még szerencse, hogy a csengő megszólalt, és ez kirántott a gondolataimból. Gyorsan felugrottam a kanapéról és rohantam kinyitni az ajtót.

Szia Zaynie! – mosolygott szélesen a szöszi, amikor kinyitottam az ajtót. Nem is hittem a szememnek.
Szia Niall! Gyere be! – invitáltam beljebb.
Igazából azért jöttem, hogy elhívjalak egy különleges randira. – vakargatja a tarkóját kínosan.
Rendben. Úgyis meg kell beszélnünk valamit.
Igen. – bólintott. – Készülj el, aztán indulunk. Sietnünk kell!

***

5 perc alatt el is készültem, úgyhogy bezártam az ajtót és beültünk a ház előtt várakozó taxiba. Niall bediktálta a címet, majd elindultunk.

Tudom, hogy nem írtam, és nem is kerestelek mostanában... Egy kicsit át kellett gondolnom a dolgokat, hogy mit is szeretnénk a kapcsolatunktól... Már ha még mindig benne lennél. – kérdezte, s megfogta a kezem. Nem hezitáltam sokat, azonnal válaszoltam.
Nem felejtettelek a szöszim, és még mindig vágyom rád. Ugyanazok az érzéseim irántad, mint régen. De azt hiszem, mindkettőnknek jót tett ez a pár hét szünet.
Igen, én is így gondolom.

Pár perccel később a taxi megállt, mi pedig kiszálltunk.

Miért vagyunk itt? – kérdeztem meglepetten, amikor észrevettem, hogy annak a stadionnak a hátsó bejáratánál állok, ahol ma lett volna a koncertem.
Ne kérdezz, csak gyere! – ragadta meg a kezem, s elindult a hátsó bejárat felé.
Ahogy beléptünk rögtön megláttam James-et.

Meghoztam a mai este főszereplőjét. – mutatott rám Niall, mire én értelmetlenül felvontam a szemöldökömet. Szerintem érthetően elmondtam James-nek, hogy nem akarok énekelni.
Tudtam, hogy nem kell lemondani a koncertet. – kacsintott J Niall-re.
Nem akarok énekelni. – jelentettem ki.
Gyere, mondok valamit. – húz félre az egyik üres helyiségbe. Ahogy beértünk elém állt, s megfogta a vállaimat.
Ni...
Mondd, ki vagy te? – kérdezte teljesen komolyan.
Mi? – értetlenkedtem.
Ki vagy te? – ismételte meg.
Zayn Jawadd Malik.
És mi a célod?
Az, hogy énekes legyek.
És mi gátol meg ebben?
Az, hogy nem vagyok elég jó...
Azt kérdeztem, mi gátol meg ebben?
Azt mondtam, az, hogy nem va-
Zayn! – nézett mélyen a szemeimbe. – Komolyan kérdeztem.
Én meg komolyan mondtam.
Nem Kicsim. Nem látod jól a helyzetet. Te félsz. Félsz, hogy egyedül nem fognak szeretni az emberek és itt hagynak a koncert közepén. Újdonság még a helyzet és nem mersz kilépni a régi árnyékodból. Félsz megmutatni, hogy ki vagy te valójában. Szó szincs itt arról, hogy nem vagy elég jó...
Lehet, hogy igazad van... – hajtottam le a fejem szomorúan.
Akkor most próbáljuk meg még egyszer. Szóval ki vagy te?
Zayn Jawadd Malik vagyok. – feleltem határozottan.
Mi a célod?
Az, hogy énekes legyek.
És mit fogunk most csinálni?
Öhm... Nem tudom... – nevettem fel kínosan.
Kimegyünk és énekelsz. Magabiztosan és boldogan.
De Szöszi...
Nem. – tette a mutatóujját az ajkaimra, ezzel elhallgattatva. – Nincs semmi de. Kimegyünk, megfogod a mikrofont és felsétálsz a színpadra. Ott leszek veled. Lentről figyellek és küldöm a magabiztosságot. Tudom, hogy meg tudod csinálni. Profi vagy Kicsim. Mindenkinek vannak nehéz korszakai, de túl kell lépni rajta. Na gyere... – húzott magához, s a tenyereit a fenekemre vezetve vadul megcsókolt. Annyira jólesett. Már régóta vágytam rá.
Szóval mit csinálunk most?
Megyünk és kiállok a színpadra. És magamat fogom adni. De ez csak veled sikerülhet.
Veled leszek. Menjünk, már várnak rád.

Amikor kiléptünk a szobából láttam James meglepődött arcát, de nem foglalkoztam vele. Mentem a színpad felé a szöszimmel kéz a kézben.

Ahogy egyre közelebb értünk, meghallottam a rajongók sikítozását, és ahogy a nevemet kántálják. Valamilyen megmagyarázhatatlanul jó érzés öntötte el a testem.

Itt a mikrofon. – nyomta a kezembe Ni a készüléket. – Mindent bele!
Úgy lesz. – kacsintottam rá, s felfutottam a színpadra. A rajongók őrült sikítozásban törtek ki.

Hellooo mindenki! Sajnálom a késést, de volt egy kis problémám, amit sikerült megoldanom, úgyhogy akkor kezdődjön is a koncert!

Olyan jó érzés volt látni, hogy ennyien eljöttek. Az egész stadion megtelt. Az összes dalomat velem énekelték és elmondhatatlan, amit éreztem akkor ott a színpadon állva. Felemelő volt.

A fényeffektek, a kivetítőn a minták, a színpad... Minden olyan volt, mint amire mindig is vágytam. Csodálatos.

Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan suhan az idő, ezért az tűnt csak fel, hogy az utolsó dal jön.

Most, hogy elérkeztünk az utolsó dalhoz, lenne egy kis meglepetésem. Szeretném fel hívni ide mellém azt az embert, akinek a bátorítása nélkül én ma nem tudtam volna felállni ide a színpadra. Ez az ember már nagyon régóta fontos része az életemnek. Niall, kérlek gyere fel mellém, és énekeljük el közösen az utolsó dalt. – kerestem a szememmel a szöszit, aki pillanatok alatt mellettem termett. – Szándékosan ezt a szerelmes dalt hagytam utoljára, mert be kell vallanom valamit. – léptem közelebb Niall-höz és összekulcsoltam az ujjainkat. – Mi a Szöszimmel mától hivatalosan is egy pár vagyunk. – jelentem ki határozottan, mire megint – vagy inkább még mindig – örült sikongatás zengi be a stadiont.


Lassan belekezdek a dalba, s a következő résznél Niall is becsatlakozik. Ez egy tőlem kicsit szokatlan lassú dal, de úgy érzem, vele tökéletesen elénekeltük. Ahogyan aztán a sorok végére értünk egy csókkal pecsételtük meg az estét, a koncertet, és a kapcsolatunkat. 

2 megjegyzés:

  1. Szia. ❤
    Köszönöm szépen. Mindent. Imádtam. És nekem??? Köszönöm. 😘
    Nagyon jól esett.
    És aahhh uber király lett. Mint mindig. 😉
    Szeretlek és sok puszi 😘
    Imádlak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Igen, neked, mert szereted Ziall-t, és kedveskedni akartam neked. ❤
      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen! ❤❤
      Én is szeretlek!
      Puszi ❤

      Törlés