2016. szeptember 7., szerda

Art || Larry || 7.-13. rész


7. rész
·•Louis•·
Láttam, hogy néz.

Szándékosan nem néztem néztem fel rá.

Pedig szívesen megtettem volna.

Azok a gyönyörű smaragd íriszei.

A göndör fürtjei.

A tetoválásai.

Annyira...

Annyira gyönyörű!

Órák múlva azon kaptam magam, hogy a névtelen fürtös utolsó vonásait fejezem be a vásznamon.

Igaz, nem lett olyan elbűvölő, mint a valóságban, de legalább lesz mit nézegetnem otthon.

Félretettem száradni, s közben a tájat pásztáztam.

Nem bírtam ki, hogy ne pillantsak néha-néha a tőlem kb. 10 méterre ülő göndör művészre.

A végén már nem foglalkoztam vele, hogy észrevehet, a lehető legfeltűnőbben bámultam.

Mi lesz, ha észrevesz?



8. rész
·•Harry•·

Befejeztem az aktuális művemet, és ezután csak kémlelgettem össze-vissza.

Észrevettem, hogy az a fiú megint néz.

De már nem zavart.

Oldalra fordultam, és ránéztem.

A pillanat, amikor találkozott a zöld és a kék.

Olyan gyönyörű!

Csak csodáltuk egymást hosszú ideig.

Volt, amikor néhány pillanatra le-le pillantott, de aztán újra felkapta a fejét.

Elpirult.

Istenem.

Imádom.

Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért elmosolyodtam.

Vagy oda kellene mennem hozzá...

De nem merek.

Félek.



9. rész
·•Louis•·

Rám nézett.

Mindjárt elájulok.

A szívem hevesebben kezd dobogni.

Most mit csináljak?

Kínomban a földre nézek.

De aztán rájövök, hogy fent kell tartanom a szemkontaktust.

Azok az íriszek.

Smaragd zöld.

A kedvenc színem.

Elmosolyodik.

Istenem, megöl.

Ez valami csoda.

Egy angyal.

Olyan szívesen odamennék hozzá.

De nem merek.

Még csak megszólalni sem.

Szedd össze magad Louis!

De nem megy.

Akkor is!

Hosszú percekig csak néztük egymást.

Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy összeszedtem a cuccaim, és hazafelé tartok.

Miért futamodok meg?

Miért félek?

Miért van ez a sok miért?



10. rész
·•Harry•·

Szomorú vagyok.

Miután a fiú elrohant, és úgy nézett ki, nem jön vissza, én is elindultam.

Elszalasztottam az esélyt.

De talán holnap is lesz egy.

Remélem.

Annyira örülnék, ha modellt állna nekem.

Eddig senkit sem festettem le, de őt örömmel vinném vászonra.

Aztán feltenném a festményt falra.

És csodálnám.

Ha ő nem szeretne az enyém lenni, legalább egy kicsi emlékeztetne rá.

Viszont szeretném megismerni.

De félek, hogy visszautasít.

Félek, hogy hozzám se szólna.

Félek, hogy beégnék előtte.

Félek a félelmeimtől.

Pedig ezek taszítanak el tőle.



11. rész
·•Louis•·

Ma már kint volt, amikor én odaértem a megszokott helyemre.

Megint rám mosolygott, mint ezelőtt.

Alig észrevehetően integettem neki, mire ő szomorúan elfordult.

Mit rontottam el?

Nem tudom.

Pedig...

Ahj.

Mit tegyek?

Előkaptam – most kivételesen – egy lapot és egy ceruzát, aztán elkezdtem lerajzolni őt.

Ő viszont tust használt.

És engem rajzolt, mert mindig rám nézett.

Örültem.

Nem tudom, hogy miért, de minden egyes pillantással egyre boldogabb lettem.

Meg kellene szólítanom.

Nem.

Biztosan megzavarnám.

És azzal tuti elvágnám magam a szemében.

És azt nem szeretném.

De őt viszont igen.

Nagyon.



12. rész
·•Harry•·


Megijedtem.

Nem tudtam, hogy hogyan reagáljak az integetésére.

Elfordultam.

Nem értem magam.

Miért vagyok ilyen?

Meg akarom ismerni, de valami visszatart.

De mi?

A félelem.

*

Új technikát próbálok ki.

Tus.

Csak a tinta, a toll, és én.

Ja nem.

A legfontosabb a fiú velem szembe.

Ő kerül a lapra.

És valószínűleg én is az övére.

Nem zavartatjuk magunkat, csak rajzoljuk a másikat.

Alkotás közben elgondolkoztam.

Miért befolyásol ennyire ez a fiú?

Hiányzik ha otthon vagyok.

Hiányzik?

Üresnek érzem magam, ha nincs velem.

Bár eddig sem volt velem, de ez más.

Valahogy jobb, ha a közelemben van.

Érzem.

Mit?

Nem tudom.

Valami különlegeset.

De félek, hogy ebből nem lesz más, csak vágyakozás.

Vagyis ez már teljesen biztos.



13. rész
·•Louis•·

Több hétig azt csináltuk, mint eddig.

Csak néztük egymást, s közben rajzoltunk, vagy festettünk.

Már minden szögből van róla képem.

Eddig féltem.

De úgy érzem, ma eljött a nap.

Megszólítom, ha ideér.

Magabiztos vagyok.

Kivételesen.

Szükségem van rá.

Az életem részévé vált.

*

Már kezd beesteledni.

De még mindig nincs itt.

Egész nap vártam rá.

Kezdek szomorú lenni.

Ma szinte nem is festettem, csak őt vártam a megszokott helyemen.

De nem jött.

Hol vagy névtelen angyal?

Hiányzol.

*

Ez volt másnap, és harmadnap is.

Nem jött.

Nem láttam.

Nem is festettem.

Elment az inspirációm.

De miért?

Mit tettem?

Vagy inkább mit nem?

*

Egy hét után már rájöttem, hogy elhalasztottam sok esélyt arra, hogy megismerjem őt.

Az angyalomat.

Az inspirációmat.

A gyönyörű zöld íriszek tulajdonosát.

És még a nevét sem tudtam meg.

Itt volt az a sok alkalom.

De én mindig azt mondtam, hogy majd holnap.

De már nincs holnap.

Elszállt az utolsó esélyem is.

Mindez a saját belső félelmem miatt.

VÉGE



Sziasztok Életkék!

Hát ennyi lett volna ez a 13 részes kis történet. Remélem szerettétek! Csempésztem bele egy kis tanulságot is, bár nem tudom mennyire jött át.

A lényeg az, hogy minél tovább halogatsz valamit, annál kevesebb az esély rá, hogy végül mégis az lesz az eredménye, amit szerettél volna.
(Ez ám a megfogalmazás)


Köszönöm, hogy elolvastátok!

És köszönöm a kommentet Vikim! 

4 megjegyzés:

  1. Hali Bogyim. ❤
    Alap dolog.
    Azt a...ez...mi??? Itt a vége?? Ez...fantasztikus lett!!! És teljesen át jot. Azt hittem Harry oda megy és...de nem.
    És Lou se. Istenem...ez olyan szomorú...kicsi Larrym. Ahjjj szerelmeim.
    Imádtam ❤
    Pusziii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa Drágám! ❤
      Hát ez most ilyen lett. Kicsit magamról mintáztam. ;)
      Szomorú, de nem annyira, hiszen ezután már úgy alakítod a történetet, ahogy szeretnéd. :) ❤
      Puszillak! ❤😘

      Törlés
  2. Teljesen érthető de én most úgy felpofoznám mindkettőt:))
    Nem szabad félni soha!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát van ez így... (Just sablon szöveg 😂)
      De amúgy igaz, mert én is ilyen vagyok. Könnyű volt megírni. :D
      Jár az a pofon nekik, aztán talán észhez térnek ;)

      Köszönöm, hogy elolvastad! És köszönöm a komit is! ❤

      Törlés