2016. július 21., csütörtök

Titkok Nélkül || Larry || mini sztori || 10 feliratkozós meglepetés

Sziasztok Manókáim!

Egy számomra fontos mérföldkőhöz érkeztünk el Sam feliratkozásával. Mégpedig ahhoz, hogy 10 feliratkozós lett a blog. Amikor két éve elkezdtem írni, ez még egy elérhetetlen célnak tűnt... De most meg teljesült, és rá egy-két napra már 11 lett a Manókák száma. Még nem is igazán tudom elhinni...

Ennek alkalmából hoztam nektek egy kis ajándékot, amivel szeretném megköszönni, hogy itt vagytok velem! ❤

Köszönöm szépen mindenkinek, aki szavazott az előző bejegyzés alatt!

Most az egyszer szeretnék mindenkit megkérni, aki tényleg olvassa is a blogot, hogy kommenteljen mert a feliratkozók közül csak 1-2 ember szokott... :( Elég akár egy emoji is.

Na de nem is húzom tovább a szót!
Kellemes olvasást!
Puszi; Virág ❤


———————

Csak feküdtünk az ágyon teljesen meztelenül, s a légzésünket próbáltuk csillapítani. Gyönyörű szeretkezésen voltunk túl akkor.
Miután lecsillapodtunk, lassan a kezemért nyúlt, majd közelebb húzott magához. Fejemet a mellkasára téve átöleltem, ő pedig egy puszit nyomott a göndör tincseimbe. Nem szólaltunk meg, csak hagytuk, hogy a pillanat gyönyöre magával ragadjon minket. Lehunytam szemeimet, s csak a szíve dobogására koncentráltam. Ez volt az a dolog, ami mindig meg tudott nyugtatni. Apró kezeivel az oldalamat simogatta. Minden egyes érintésével jóleső melegség járta át a testemet.
A szemeim már kezdtek lecsukódni, de még nem akartam aludni. Ki akartam élvezni az utolsó ilyen pillanatunkat.
Hogy miért mondom ezt? – kérdezte egy sóhaj kíséretében. – Tudjátok akkor még meg voltak számlálva a napjaink. Mármint úgy értem, hogy miután rájöttek a managment-nél, hogy együtt vagyunk, elkezdték az álbarátnőket bérelni, amiről ugye ti is tudtok. És Louis-t választották ki, hogy először neki legyen álbarátnője.
Nehéz volt elfogadni, hogy nem lehetünk szabadok és szerelmesek, mint a többi fiatal. Mi egyszerűen csak szerettünk volna boldogok lenni.
Mindig azt mondták, hogy a melegség bűn és betegség. És, hogy nem lehetünk együtt, különben durvább lépéseket fognak hozni… Mindketten megijedtünk és ezért próbáltunk eltávolodni egymástól. Féltünk, hogy esetleg kiraknak minket a bandából vagy ilyesmi.
Próbáltunk egyre kevesebbet beszélni és csak akkor találkozni, amikor muszáj. Tudtam, hogy fáj Louis-nak. Nekem is fájt, de meg kellett tennünk. Egyik nap pont egy megbeszélés után jöttem ki az egyik teremből, amikor megláttam Louis-t a falnál összekuporodva pityeregni. Majd’ megszakadt a szívem. Utáltam őt így látni.
Ezután az incidens után arra a döntésre jutottunk, hogy újra együtt leszünk. Igaz, hogy titkolnunk kell, de legalább újra egymáséi lehetünk. Vettem egy házat és amikor nem kellett sehova sem mennünk és nem voltak koncertek, akkor mindig ott voltunk Lou-val. Kihasználtunk minden alkalmat, mert tudtuk, hogy fennáll a lebukás veszélye.
Nos igen, a paparazzók is rásegítettek a lebukásra elég rendesen. Néhány hete behívtak minket egy megbeszélésre, ahol közölték, hogy jönnek a durvább dolgok. Most már tudtuk, hogy mik lesznek azok.
Szintén álbarátnő, de már gyerek is lesz hozzá és ezt mind úgy fogják beállítani, mintha Louis-é lenne. Talán még esküvő is lesz...
Egy hetet adtak, hogy lerendezzük, amit akarunk egymás között. Arra az egy hétre bezárkóztunk a házba és mindent együtt csináltunk. Próbáltuk a lehető legjobban kimutatni az egymás iránt érzett szerelmünket.

Másnap reggel Lou ölelő karjaiban ébredtem, de rögtön belém csapott a felismerés: vége az egy hétnek. Szorosan átöleltem, s arcomat a mellkasába fúrva utat engedtem a könnyeimnek. Nem akartam elengedni, nem álltam készen rá. Sírásommal pár másodperc alatt felkeltettem. Rám nézett, letörölte a könnyeimet, majd megajándékozott egy reggeli csókkal.
Mondta, hogy keljünk fel, mert szeretne valamit mutatni. Nem akartam. Mintha meg se hallottam volna, kapaszkodtam belé, s nem mozdultam sehova. De ő nagy nehezen felkelt és menyasszonypózban átcipelt a konyhába, ott pedig felültetett az asztalra.
Maratoni csókcsatába kezdtünk, amit Louis szakított félbe, azzal, hogy csináljak reggelit, amíg ő megcsinál valamit a szobában. Szomorúan huppantam le az asztalról és odasétáltam a hűtőhöz. Gyorsan összedobtam Louis kedvenc reggelijét, a tojás rántottát, majd néhány zöldséggel tálaltam. Szépen megterítettem, és letettem az asztalra a tálakat.
Csak ültem a széken, és vártam, hogy jöjjön. Nem tudtam, hogy mivel húzza azt a kevés időnket is, ami maradt. Néhány perc múlva megjelent, majd leült velem szembe és elfogyasztottuk a reggelit. Néha egymást is etettük, s néha elszórtunk pár bókot is, mint mindig. De a nyomott hangulat így is megmaradt.
Louis felkelt és kihívott az erkélyre. Kíváncsian indultam utána. Mikor odaértem, megéreztem a karjait a derekam köré fonódni. Elmosolyodtam. A nyakamba csókolt, mire megfordultam, s ajkaira tapadtam. Vadul faltuk egymás. Vágytam rá ugyanúgy, mint tegnap este. Ugyanúgy, mint mindig.
Éreztem, hogy egyik kezét elveszi a derekamról, de nem igazán érdekelt. Néhány másodperc elteltével abbahagytuk a csókolózást. Louis mélyen a szemembe nézett, majd váratlan dolgot tett.

Féltérdre ereszkedett.

Megfogta a kezemet, majd teljesen nyugodt hangon megkérdezte, hogy lennék-e a Kedvese egy örök életen át. Örömkönnyekben ázó arccal borultam a nyakába a bűvös "igen" szót kántálva. Egy gyönyörű eljegyzési gyűrűt húzott az ujjamra, s közben elcsattant az első csókunk jegyes párként.
Viszont az örömünkbe egy kis üröm is keveredett: Louis-nak mennie kellett a management-hez. Nem szedett össze semmilyen cuccot, mert mondta, hogy az ő otthona én vagyok, és hogy egyszer még újra titkok és ítéletek nélkül együtt leszünk.
Egészen az autóig kísértem, ahol kaptam egy gyönyörű búcsúcsókot és egy ígéretet, miszerint ő csakis kizárólag engem szeret és, minden nap írni fog nekem üzenetet vagy e-mail-t. A szemeim megint kezdtek fátyolosodni, de próbáltam erősnek látszani, hogy Lou-nak is valamivel könnyebb legyen.
Elbúcsúztunk egymástól, utána pedig elhajtott.
Most már mindent kiengedtem, mert már úgysem látja. Az összes felgyülemlett fájdalmat és félelmet ami bennem volt. Tudtam, hogy nehéz idők következnek… – Harry az emlékek hatására már szinte könnyezve idézte fel a néhány évvel azelőtt megélt dolgokat.
Ennyi is lett volna a "Modest! után – Titkok nélkül" című videósorozat első része. Sajnálom, hogy néhányszor elérzékenyültem, de még mindig fáj visszagondolni arra az időszakra… Köszönöm, hogy megnéztétek és, ha bármi kérdésetek lenne, akkor a komment szekcióban nyugodtan feltehetitek! A sorozat következő részével nemsokára jövök, addig is:

All the love

H


10 megjegyzés:

  1. Uram atyám!!! Ez kibaszott jó lett.
    De...most akkor Lou nem ment vissza hozzá vagy meghalt? Ezt nem nagyon értem. De tetszett. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!
      Hát ugye annyi volt az alap koncepció, hogy management váltás után már szabadabbak lettek Louis-val és Hazz úgy döntött, videó naplókban meséli el, azt, hogy mi volt, amikor még nem vállalhatták fel magukat. Louis-val nem történt semmi, mert ugye ott már pár évvel az elmesélt dolgok után járunk. Titokban összeházasodtak közben, de ugye még ott volt a gyerek meg az álbarátnő/feleség és a többi bonyodalom...
      Szóval ha a sztori jelenjét nézzük, akkor ők most már néhány éve másik management-nél vannak és boldog házasok. :)

      Sajnálom, hogy értelmetlen lett a sztori :/ legközelebb jobban figyelek.

      Köszönöm a kommentet!
      Puszi; Virág ❤

      Törlés
    2. Köszi. Így értem. ❤
      Én akkor is imádom sztorijaidat. ÉS VÉGRE ELSŐ LEHETTEM!! FANTASZTIKUS ÉRZÉS ❤
      Puszi 😚

      Törlés
    3. Én meg téged imádlak, de nagyon! 😍❤ Mindig megmosolyogtatsz a kommentjeiddel.
      Igen, első lettél 😂😍
      Emlékszem, amikor még én is arra mentem, hogy első legyek valamelyik blognál... 😂 Azok a régi szép idők...
      ❤❤

      Törlés
  2. Aztarohadt :o Ez valami elképesztő volt!!!! Nem szeretnéd folytatni, mondjuk a következő videóval... például Lou szemszögéből? Woaaaaaaaaah sokkhatás.
    Bocsi. :D
    xx.RS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Nagyon örülök, hogy tetszett! Imádom a reakciódat! 😍
      Hát nem terveztem neki folytatást, de ha sokan szeretnék, akkor elgondolkozok rajta. :D
      Köszönöm a kommentet!
      Puszi; Virág ❤

      Törlés
  3. Ez elképesztő volt!!Nagyon tetszik.Alig várom hogy a kövi részét elolvassam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :)
      Nem biztos, hogy lesz következő, de elgondolkodok rajta ;)
      Puszi; Virág ❤

      Törlés
  4. Nagyon ügyes vagy,írtó jó lett bár az elején meg ijesztettél, hogy szétszeded őket,de szerencsére nem ez történt!
    Imádom őket!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, én soha nem tennék olyat... De ha mégis, akkor sem tartana örökké. ;)
      Örülök, hogy tetszett! :)
      Köszönöm a dícséretet és a kommentet! ❤
      Puszi; Virág ❤

      Törlés