2016. július 24., vasárnap

Együtt Sikerülni Fog || Larry || 6. rész

Sziasztok Manókáim!

Sajnálom, hogy csak most hozom az utolsó részt, de íhlet hiányom volt, ami szerencsére elmúlt már.


Köszönöm szépen az előző részhez érkezett kommenteket Timbókvics Viktóriának és Zsuzsanna Adreának! Imádlak titeket! ❤


Kellemes olvasást!

Puszi; Virág ❤

*Másnap*
   – Szóval a tárgyalás ma 16 órakor lesz. A testvéred talált egy nagyon jó ügyvédet, ő fog majd védeni.
D-de ugye te is bent leszel majd? – kérdezte félénken, mire egy biztató mosoly kíséretében feleltem a kérdésére.
Igen. Bent leszek és segítek, ha szükséged lesz rá.
Oké, köszönöm!
Érted bármit Louis... Amúgy fél órával előbb oda kell érni, úgyhogy 15:20 körül elindulunk. A tesóddal, hogy ment a beszélgetés tegnap?
Jól ment. Sok mindent megbeszéltünk, és remélem, már nem hibáztatja magát... Azt mondta, hogy majd a bíróságra fog menni, és ott találkozunk.
   – Okés. Hogy érzed magad? A kezed fáj?
Nem fáj, csak néha viszket. Azt mondta az orvos, hogy 1 hét múlva kiszedi a varratokat. – mutatott a csuklójára, amin látszott, hogy már nem olyan durva állapotban van, mint 1 hete.
   – Most mit érzel Louis? Mit érzel, mióta itt vagy? – kíváncsi voltam, hogy mennyit változott a beszélgetéseink alatt. Ülő helyzetbe tornázta magát az ágyon, majd kis gondolkodás után belekezdett.
Amíg nem jött Will, addig ilyen ingadozó volt a gondolkodásom. Néha jó kedvem volt, néha viszont nagyon vágytam a pengére. Igaz, hogy te is nagyon sokat segítettél, de azt hiszem, a testvérem kellett ahhoz, hogy teljes mértékben megváltozzon a látásmódom. Te is sokszor mondtad, hogy valakinek számít az életem, de ezt a tegnapi napig csak üres dumának gondoltam. Tudod, tegnap az alatt a néhány óra alatt nagyon sokat megtudtam róla. És majdnem minden percben azt hajtogatta, hogy miatta van minden, és hogy nagyon sajnálja. Rossz volt így látni, de megbeszéltük, hogy nem miatta van.
Akkor már nem vágysz a pengére, igaz?
Nem. Már nem igazán, de el akarom felejteni a szüleimet meg azt a görényt...
Ma elítélik az őket, aztán végleg elfelejtheted. Készen állsz arra, hogy elmeséld részletesen?
Igen. Tegnap már Will-el átbeszéltük.
Jól van. – mosolyogtam rá.

*A tárgyaláson*
   Bent a tárgyalóteremben elég feszült volt a hangulat. Féltettem Louis-t, mert mind a három vádlott bent volt. Ő nem nézett rájuk, csak a bírónőre figyelt, aki pár pillanat múlva ki is hívta őt a sértettek padjára(?).
Miközben felkelt, rám pillantott és pedig egy halvány biztató mosolyt küldtem felé.
Megkérném a sértettet, hogy mindent részletesen meséljen el. – fordult Louis felé a bírónő. – Kezdheti!

*30 perc múlva*
   – És ezek miatt elszöktem otthonról a haverjaimhoz. Velük minden este eljártunk a közös helyünkre bandázni. – láttam rajta, hogy próbál erősnek tűnni, de nem mindig sikerül neki. – Egyik este ugyanott voltunk, mint mindig és Jake elhívott sétálni. Beleegyeztem, mert bevallom, hogy tetszett. Igazából mondhatni szerelmes voltam belé. Az erdő felé indultunk. Kezdtem félni, de Jake azt mondta, hogy... – tartott egy rövidke szünetet. Imádkoztam, hogy ne omoljon össze. – Hogy vigyáz rám és nem lesz semmi baj. Elhittem neki ezért be mentünk. Már jól bent jártunk, amikor elkapott és nekilökött az egyik fának. – láttam rajta, hogy már alig bírja. Az ajkai remegtek a szemei fátyolosak voltak. De ezek ellenére is folytatta. – Megijedtem. Nem tudtam, hogy mit csinál. Sikítani akartam, de befogta a számat. Elkezdte lehúzni a nadrágom. Lefagytam. Remegtem. A szívem hevesen vert. Már le-lent volt a nadrágom, amikor nekem dörgölte a nemi szervét... És... És behatolt. – Itt szakadt el a cérna. Remegett és levegőért kapkodott. Már a könnyei is folytak, mintha dézsából öntötték volna.
   A bírónő ijedten nézett Louis-ra, majd rám.
15 perc szünetet rendelek el!
   Azonnal felkeltem és a nyomomban Will-el kirohantunk, hogy megkeressünk Louis-t, akit közben már kivittek a teremből. Kint egy elkülönített teremben volt egy emberke meg egy pohár víz társaságában. Mintha az annyira segítene...
   Azonnal berohantam hozzá.
Engedjen ide! A pszichológusa vagyok! Majd én segítek rajta. – löktem el a férfit, majd leültem Louis-val szembe. Még mindig erősen zokogott. Reflexből átöleltem és megsimogattam a hátát.
Figyelj rám Lou! – emeltem fel az állát és belenéztem a könnyekben ázó gyönyörű kék szemekbe. Ő is rám nézett. – Meg kell nyugodnod. – mondtam ki lassan. – Próbálj mélyeket lélegezni. Csak próbáld meg, és utánozz engem. – mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam. Louis is próbált úgy tenni.
   Néhány perc alatt viszonylag rendbe jött. Már nyugodtabb volt.
Mi történt?
Nem bírtam. Folyamatosan engem nézett idegesítő vigyorral az arcán. Irritált és féltem. Félek. – szipogta szomorúan.
Nem kell félned Lou. Nem bánthat. Megvan bilincselve és rendőrök veszik körül. Minden rendben lesz. Már nem sok van vissza.
Kaphatok egy ölelést? – meglepődtem a kérdésén, de készségesen húztam magamhoz és átöleltem. Annyira erősen szorított, hogy szinte alig maradt bennem szusz. De nem zavart, hiszen erre volt szüksége.
Köszönöm! – suttogta. Végig simítottam a kezén, majd mosolyogva feleltem:
Szívesen! Rendben vagy? Vissza mehetünk?
Azt hiszem igen.
Jól van, gyere! – segítettem fel, s visszamentünk a tárgyaló terembe.
   Ezután már rendben mentek a dolgok. Meghallgatták Louis-t, utána pedig még néhány tanút.
   Két óra múlva már eljött az ítélethirdetés ideje. Izgultunk és reméltük, hogy megkapják a méltó büntetésüket.
   A bírónő felállt, majd hozzákezdett.
Amanda és Jonathan Tomlinson-t a Londoni törvényszék gyermekbántalmazás megalapozott vádjával 15 év börtönbüntetésre ítéli. Az ítélet jogerős. Jake Formailt a Londoni törvényszék szexuális erőszak megalapozott vádjával 20 év börtönbüntetésre ítéli. Az ítélet szintén jogerős.
   Ahogy a vádlottakra néztem csak Louis anyján láttam némi megbánást, de a többiekén nem.
De Louis arcára pillantva láttam, hogy teljesen elégedett az ítéletekkel. Mindannyian boldogok voltunk.
  Nemsokkal később már a bíróságról jöttünk ki. Louis és Will boldogan beszélgettek én pedig mögöttük sétáltam.
Szeretnék mindent megköszönni Harry! – lépett mellém Lou.
Ez a munkám. Szívesen tettem. De ugye tudod, hogy még nincs vége?
Nincs? – csodálkozott.
Nincs. – jelentettem ki lazán. – Még kell néhány beszélgetés, hogy tényleg mindent le tudj zárni magadban. – és én is szeretnék pár dolgot... Például kideríteni, hogy mi az a dolog, amit érzek irántad... Gondoltam, a kezén végig simítva.

   Valami különlegeset érzek iránta.

Vége


Nos megint vége egy hosszabb sztorinak. Igazából ezzel a sztorival úgy voltam, hogy csak az elején szerettem, de ha már elkezdtem, akkor gondoltam befejezem.

Igazából ezzel a sztorival is – mint a többi több részessel – elsősorban magamnak akartam bizonyítani. Hogy mit?
Azt, hogy tudok szerelem mentes történetet írni. Vagy legalább olyat, amiben nem sietik el a dolgokat. Mert magamat ismerve már az első részben összehoztam volna őket... De most kitűztem magamnak egy feladatot.

Szerintetek végül sikerült teljesíteni?

Köszönöm szépen, hogy olvastátok, és, hogy kommenteltetek alá. Nagyon sokat jelent!


6 megjegyzés:

  1. Jól sikerült,bár én szívesen olvastam volna hogyan jönnek össze,biztos aranyosak!
    Várom a következő sztoridat!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát az sajnos már nem fért bele, ezért a képzeletetekre bíztam ;)
      Örülök, hogy tetszett, és sietek a következővel! ❤
      Puszi; Virág ❤

      Törlés
  2. Szerintem is nagyon jó lett. Jól teljesítettél mint mindig. Cuksi volt ez kis sztori. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen! ❤❤
      Puszi; Virág ❤

      Törlés
  3. Mint az összes többi ez is nagyon szuper volt :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszédes! ❤
      És köszönöm szépe!
      Puszi ❤❤

      Törlés