2016. július 12., kedd

Együtt Sikerülni Fog || Larry || 5. rész

Sziasztok Manókáim!

Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várni a részre, de táborban voltam, ahol nem mindig volt időm írni, így lassabban haladtam vele. De most már itt van és ez a lényeg.

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett komit Timbókvics Viktóriának! ❤

Ééés van egy nagy hír is! Nem olyan régen 10-re bővült a Manókák száma. Először nem is igazán akartam elhinni...
Szeretettel üdvözlöm az új Manókát Sam Wilberry személyében! ❤ Érezd otthon magad drága!

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág

Ui.: Nevet változtattam, mert már nem találtam semmi értelmét az "álnévnek". Szóval ezentúl az igazi keresztnevemet fogom használni blogger körökben. :)
————


Jó napot! William Tomlinson vagyok, és azt mondták, hogy itt találom a testvéremet, Louis-t. – lépett be az ajtón.
Megdöbbenve néztünk rá mindketten. Louis-nak van testvére?!

Én... Öhm... Biztosan váratlan vagyok, de sok mindent meg kellene beszélnünk Louis-val. – kémlelte bátortalanul a cipőjét.
A döbbenetből felocsúdva kérdőn pillantottam Louis-ra, Ő pedig bólintott.
Nyugodtan gyere közelebb! – böktem fejemmel az ágy alatt található szék felé, Will pedig leült. – Először is szeretnék bemutatkozni. Dr. Harry Styles vagyok – nyújtottam a kezem. – A testvéred pszichológusa. – kezet ráztunk.
Az én nevemet már tudjátok.
Igen. – mosolyogtam. – Ugye nem lenne gond, ha bent maradnék én is? Nem szólok bele, ha nem lesz rá szükség.
Nem baj, és köszönöm, hogy beszélhetek vele!

Will←
Percekig csak némán ültünk. Nem tudtam, hogy hogyan kezdjem, mit mondjak neki. Tudom, hogy rengeteg dolgot meg kell beszélnünk.
Louis, tudom, hogy most nagyon haragszol rám... – kezdtem bele nagy nehezen.
Nem haragszom. Biztos van saját életed. A családod, akik fontosabbak.
De te a testvérem vagy Lou. És foglalkoznom kellett volna veled. Tudom, hogy szinte nem is ismertél, mert már 5 éves korodban elköltöztem otthonról... Megpróbálok mindent jóvá tenni, megígérem. De most beszéljünk inkább arról, hogy miért vagy itt.
Én... Csak... Csak meg akartam halni. És ezért vagdostam magam... – felelte őszintén. Megdöbbentem. Alig akartam elhinni. Ha mellette lettem volna, akkor most nem lenne ez. – De Harry nagyon sokat segített és változtatott a látásmódomon. Igazából sok minden történt abban a 3 napban, mióta itt vagyok.
D-de miért tetted ezt?
Még nem szeretnék róla beszélni... De ha majd erősebb leszek, el fogom mondani.
És anyuékkal mi van?
Nem tudom. Mióta eljöttem onnan, nem tudok róluk semmit...
Miért? Mit csináltak veled?
Nem szeretnék erről sem beszélni. – zárta le a témát. – Harry, mond el neki kérlek! Már elfáradtam, szeretnék aludni.
De ott van az orvosi titoktartás... – szólalt meg az említett.
Tudom, de nekem még nem megy, de szeretném, ha tudna a dolgokról. Én kérlek rá. Az engedélyemmel mond el neki. – már-már könyörgött, mire a doktor úr végül belement.
Elmondom neki. Szép álmokat Louis! – állt fel, mire én is betoltam a székem.
Sziasztok!
Hiányoztál Tesó! – suttogtam, mikor kiléptünk a kórteremből. Már előbb meg kellett volna keresnem.

Amíg Dr. Styles irodája felé sétáltunk, elgondolkodtam azon, hogy Louis-val kellett volna maradnom, és nem elköltöznöm. Akkor most nem egy kórházi szobában beszélgettünk volna az öngyilkossági kísérleteiről.
Pár pillanat múlva már az irodában egy fotelben ülve találtam magam.
Szeretném egy kicsit átbeszélni a dolgokat. – kezdett bele Dr. Styles. – Kezdjük ott, hogy te mennyit tudsz Louis-ról és a szüleidről, mióta elköltöztél?
13 éve költöztem el. Akkor volt Louis 5 én pedig 20 éves. Anyuékat nem nagyon érdekelte, hogy mit csinálok, mert Lou-val foglalkoztak. Elköltöztünk a barátnőmmel Los Angeles-be és nemsokkal utána összeházasodtunk. 2 gyermekünk született. A szüleimet ők sem érdekelték. Nem tudtam semmit róluk. Azt gondoltam, hogy Louis-nak jó itt.
Sok minden történt Louis-val. Nagyon nehéz és fájdalmas dolgok. – miért húzza az agyam? Bökje már ki!
Kérem mondja el! Tudnom kell róla... – kérleltem, mire belekezdett.
Olyan 4-5 napja délután munkából mentem haza, amikor megláttam egy fiút leugrani a folyó hídjáról. Utána ugrottam. Akkor még nem tudtam, hogy az a fiú Louis volt, de másnap kiderült, mert azzal hozták be, hogy annyira megvágta magát, hogy majdnem elvérzett. Sok öngyilkossági kísérlet nyomát fedeztük fel a testén. – nem akartam elhinni, amit mondott. Egyszerűen nem... – Elkezdtem foglalkozni vele, és lassan, de biztosan kezdett megnyílni nekem. Elmondta, hogy a szexuális beállítottsága miatt verték a szüleitek. Napi szinten. Emiatt sokszor elszökött otthonról a haverjaihoz bulizni. – éreztem, hogy valami még jön. Valami rossz, de nem akartam közbeszólni. Már allig tudtam visszatartani a könnyeimet. Nem hiszem el, hogy anyuék verték Louis-t, csak azért, mert meleg. Istenem... – Egyszer elhívta sétálni az egyik barátja, aki tetszett Louis-nak, ezért nyilván elment vele. De utólag rájött, hogy nem kellett volna. Mert az erdőben megerőszakolták. – itt szakadt el a cérna. Nem bírtam tovább, kicsordultak a könnyeim. Fájt. Fájt, hogy nem tudtam megvédeni ezektől a szörnyűségektől. Nem tudtam, mit csináljak. Arcomat a tenyereimbe temetve próbáltam eltüntetni a gyengeségem jeleit. Hallottam Dr. Styles lépteit közeledni, majd megéreztem a tenyerét a vállamon.
Most már rendben van. – suttogta, de nem sok mindent ért el vele.
Szörnyű tesó vagyok! – csak ez a gondolat járt a fejemben.
Nem. Ne okold magad! Nem tudhattad, hogy ez fog történni. Ő sem tudhatta.
De... De ha itt maradok, akkor nem lesz ez. Akkor most nem itt lennénk... – nem tudtam mást mondani. Csak ezek a gondolatok szőtték át az agyam.
Figyelj rám Will! – szólított meg. – Nyugodj meg, oké? Tudom, hogy ez most váratlan volt, de tudnod kellett. Erősnek kell lenned! Segítened kell Louis-nak. Mert bár már kezdi feldolgozni a dolgokat, de még vár rá egy fontos és nehéz dolog. A bírósági tárgyalás.
Milyen tárgyalás? – kérdeztem meglepetten.
Feljelentettük az erőszakolóját és a szüleiteket. Holnapután lesz a tárgyalás.
Értem.
Louis még labilis lelkileg, bár próbál erősnek tűnni. Kell neki a támogatás, hogy ne omoljon össze a tárgyaláson, mert az hosszú és megterhelő lesz.
Mellette leszek és segítek neki. – határoztam el. – Szüksége van rám. Be kell pótolnunk az elvesztett éveket.
Így kell ezt csinálni! – veregette meg a vállam. – Lesz mit megbeszélni. Ha szeretnéd, akkor visszamehetsz hozzá, már biztosan felkelt. Én is bemegyek és elköszönök, mert már lejárt a munkaidőm.

Átmentünk a kórterembe, ahol Louis már fent volt és tévét nézett. Dr. Styles elköszönt tőle, én pedig leültem mellé és elkezdtünk beszélgetni.

4 megjegyzés:

  1. Most találtam a blogot,de látom most kezdted a sztorit úgyhogy majdnem az elejétől itt lehetek mert izgalmasnak ígérkezik,nagyon várom a folytatást!
    Gratulálok az íráshoz!
    Puszi Szuzi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Üdvözöllek itt a köreinkben! Köszönöm, hogy feliratkoztál! ❤
      Örülök, hogy tetszik és, hogy izgalmasnak találod :D
      Próbálok sietni vele!
      Köszönöm szépen! ❤
      És a kommentet is köszönöm!
      Puszi: Virág

      Törlés
  2. Itt is vagyok. Kicsit késve.
    Nagyon tetszik. Imádom hajrá Lou és Harry. Lesz Harry szemszög is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagy elkésve. Inkább örülök, hogy mindig komizol!
      Örülök, hogy tetszik! ❤
      Igen, ezután többségében marad a Harry szemszög, csak most így egyszerűbb volt. :)

      Puszi; Virág ❤

      Törlés