2016. június 4., szombat

Együtt sikerülni fog || Larry || 3. rész

Sziasztok Manókáim!

Megérkezett a 3. rész.
Köszönöm szépen az előzőhöz érkezett kommentet Timbókvics Viktóriának! ❤

Kellemes olvasást!
—————

Szóval minden úgy kezdődött, hogy… Hogy Véletlenül elszóltam magam otthon és a szüleim megtudták, hogy meleg vagyok. Ordítoztak velem, hogy gyógyuljak ki belőle, mert ez egy betegség. Mondtam, hogy nem tudok, mert ilyennek születtem. Erre elkezdtek verni. Napi szinten legalább 5 pofon külön-külön mindkettőjüktől és rugdosások... És voltak durvább napok is. Nem mertem otthon lenni. Egyik nap el akartak vinni ördögűzésre. Elfutottam otthonról.
A suli után mindig elmentem a haverokkal beszélgetni, bandázni.
Volt egy fiú, aki tetszett. Úgy tűnt, hogy neki is tetszek. Elmentünk sétálgatni. Aztán kezdett beesteledni, de ő még tovább akart menni. Már teljesen sötét volt, amikor odaértünk egy erdős részhez. Kezdtem félni, de mondta, hogy menjünk beljebb. Nem akartam, de mondta, hogy ne féljek, vigyázni fog rám. Beleegyeztem. Életem legrosszabb döntése volt, mert… Mert bent az erdőben… M-meg… Meg… – hangja elfúlt és könnyek mosták gyönyörű arcát.
Elszorult a torkom, mert folytatás nélkül is megértettem, hogy mi történt. Csak hallgattunk mindketten. Nem akartam megszólalni, hátha még mondani akar valamit.
Előhalásztam egy zsepit a zsebemből és átnyújtottam neki. Elfogadta és megtörölgette a szemeit. Szipogott néhányat, majd rám nézett.
Többet nem tudok elmondani. Túl fájdalmas…
Megértem Louis, ez egy nagyon nehéz téma. Köszönöm, hogy megnyíltál és ezt elmondtad nekem. Kezdjük az elején: Te, magadban elfogadtad, hogy a fiúkat szereted? – kérdeztem. Nem akartam rögtön a legfájdalmasabb résszel kezdeni. Haladjunk lassan, de biztosan.
Igen. Így születtem és ez számomra természetes volt. – felelte, miközben kicsit összehúzószokodott és feljebb húzta a takaróját.
Mitől félsz?
Nem tudom igazán. Talán attól, hogy te is elítélsz majd…
Ez nem fog megtörténni Louis. – néztem rá biztatóan, mire lágy mosoly kezdett kirajzolódni ajkain.
Miért nem? – kíváncsiskodott.
Mert egészen közelről ismerem ezt a dolgot. Tudod, én is meleg vagyok.
Tényleg?
Igen. Én régen nehezen fogadtam el, de szerencsére a szüleim támogattak mindig. – egy kicsit visszagondoltam a régi időkre, amikor még otthon laktam és anyáék mindig mindenben mellettem voltak és segítettek. Annyira sajnálom, hogy ez Louis-nak nem adatik meg.
És van most párod? Bocsi, ha túl indiszkrét a kérdés.
Nem baj. Nincs most senkim. Elmondanád, hogy milyen próbálkozásaid voltak eddig? Mármint öngyilkosságra.
A hídról leugrás, amikor kiszedtél a vízből, rengeteg vagdosás, de valahogy sosem jött össze, aztán volt még egyszer felakasztás is, de akkor is megmentettek...
És melyik volt az, amelyik a legegyszerűbb lett volna? – kérdeztem, miközben felálltam és odasétáltam az ablakhoz.
Talán az akasztás. – gondolkodott el. – Igen, az.
És miért nem jött össze?
Mert az egyik haverom megtalált pont abban a pillanatban és leszedett.
Mit gondolsz, könnyebb lenne az életed, ha nem ezen a világon lennél?
Igen. – bólogatott.
És miért?
Mert nem hiányoznék senkinek. Nem szeret senki. Egy emberrel kevesebb és kész.
Louis, ez nem igaz.
Miért?
Mert vannak emberek, akiknek számítasz. Ezt biztosra merem állítani. Tudod Louis – ültem vissza mellé. – Lehet, hogy most úgy gondolod, hogy nincs értelme az életednek, de ez csak átmeneti állapot. Okkal vagyunk itt, ahol vagyunk.
De Harry, én egy senki vagyok. Ha számítanék is bárkinek, akkor bejött volna… – ellenkezett.
Nem Louis. Te egy nagyon értékes ember vagy. – néztem mélyen a szemeibe. Azok a gyönyörű kék íriszek…
Miért mondod ezt? – kezdett elpityeredni. Annyira sajnálom. Olyan kis törékeny. Látszik, hogy senki nem mondott neki még ilyeneket.
Mert ez az igazság. Ezt jól vésd az eszedbe!
Megpróbálom.
És ne sírj, mert a mosolyod szebb! Mutasd inkább azt meg! – szavaim hallatára néhány pillanatra elmosolyodott. Annyira gyönyörű így!
Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem. El se hiszem amiket mondasz…
Pedig így igaz.
Megmutatod a kezed? – biccentettem az említett testrésze felé, mire Ő lassan felém nyújtotta. – Hány friss vágás van rajta?
7 darab.
Mindet összevarrták? – néztem meg jobban a sebet, ami igaz, hogy be volt kötve, de látszott egy kicsit.
Nem, csak 3-at, ami nagyon mélyek voltak az érnél.
Fáj most?
Nem igazán. Miért?
Csak mert szólj, ha fáj és kapsz gyógyszert.
Ja, oké. – mosolygott.
Jó estét! Meghoztam a vacsorát! – lépett be az egyik nővér az ajtón kezében az ételt tartalmazó tálcával.
Köszönjük! – vettem át tőle és letettem az éjjeli szekrényre.
Nincs mit! Jó étvágyat! – lépett ki az ajtón.
Hát ez nem valami étvágygerjesztő! – nevettem fel, mire elmosolyodott.
Hát nem, de jobb mint a semmi. Bár szerintem nem fogom megenni, mert nem vagyok éhes.
Mikor történt az erdős incidens? De nem kell róla beszélned, ha túlságosan felzaklat.
Kb. 3-4 hónapja. Már viszonylag "feldolgoztam".
Tettél feljelentést ellene?
Nem.
Akkor holnap teszünk. Mégpedig nemi erőszakért. És a szüleid ellen is, bántalmazásért. Okés? – börtönbe fogom juttatni az összes szemétládát, aki valaha is bántotta.
Jó ötlet ez? És ha megtalálnak és… megint kezdődik elölről ez az egész?! – hangján hallatszott, hogy megijedt.
Nem kezdődik elölről. Fel fogsz épülni, Ők pedig megkapják a méltó büntetésüket.
De én nem fogom bírni a pereskedést. – szomorodott el.
Segíteni fogok. Végig melletted leszek. Hidd el, együtt sikerülni fog!
Köszönöm, nagyon köszönöm! Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ezt ki…
Azzal, hogy vagy, és szeretném, ha boldog lennél. Mindent megteszek, hogy őszintén mosolyogni lássalak.
Hálás vagyok neked Harry! Köszönöm!
Ne köszönd! – mosolyogtam rá.
• • •
Fáradt vagy? – néztem rá, mire kinyitotta a szemeit.
Igen, már kezdek elálmosodni. – ásított.
Akkor hagylak is aludni, majd holnap beszélgetünk.
Okés. Köszönöm, hogy itt voltál, jó volt beszélgetni!
Szép álmokat! Holnap jövök. – álltam fel a székről. – Szia!
Neked is szép álmokat! Szia! – betakarózott és álomra hajtotta a fejét.

Mosolyogva léptem ki a kórterem ajtaján. Elégedett voltam a mai nappal. Nagyon jó érzés volt, hogy megbízik bennem és megnyílt nekem. Remélem ezután is így lesz. 


4 megjegyzés:

  1. Ezaz!! Remélem meg rohadnak a börtönben!!! Ki képes bántani egy angyalt?? Mert Louis az. ❤😍
    És Harry az angyal 👼 párja. 👼 👼 👼 👼 😇 👼 😇 😇 😇
    Nagyon tetszett mint mindig. 😚

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig olyan jó érzés a kommentedet olvasni! ❤
      Jólesik, hogy mindig leírod, hogy mit gondoltál az adott részről! :)
      Nagy valószínűséggel irány a börtön nekik, Lou és Harry pedig majd alakul a következő részekben. :)
      Igen, valóban angyalok. Ahogy te is az vagy! ❤
      Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy komiztál! ❤ Sietek a folytatással. ❤❤

      Törlés
  2. Huhaaaa... Megyek tanúskodni, hogy életfogytiglant kapjanak azok a rohadékok!!!! HUH EZ MOST NAGYON FELCSESZETT!!!!!! Kinyírom azt a három pípölt!!!" Harry, te meg annyira édes vagy 😍😍 Ahh, nagyon jó lett siess a köviveeel :3 💙🌈☁

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy tanuval több, az csak jót jelenthet, bár így is szinte biztos, hogy börtönben végzik...
      Harry pedig hozza azt a formáját, ami szerintem ilyenkor jól jön. :)
      Talán a segítségével rendbejönnek a dolgok, hiszen ez a cél! ❤

      Imádom a komijaidat! Köszönöm, hogy mindig megajándékozol velük! ❤ Szebbé varázsolod a napomat.
      Puszi; Sophia ❤

      Törlés