2016. május 22., vasárnap

Együtt sikerülni fog || Larry || 1. rész

 Sziasztok Manókáim!
Megint egy több részes sztorival jöttem nektek. Remélem ez is ugyanúgy elnyeri a tetszéseteket, mint az ezelőtti.
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket Amelia Fog-nak, Lorett Thompson-nak, Timbókvics Viktóriának és Rápolti Noéminek! ❤❤
Kellemes olvasást!
Puszi; Sophia ❤
————————

Délután, bár inkább már este felé a munkám végeztével éppen hazafelé sétáltam, amikor megláttam egy fiút, aki pont akkor vetette le magát a hídról, egyenesen a folyóba.
Szinte gondolkodás nélkül odarohantam a korláthoz a táskámat ledobtam, és utána ugrottam. A vízbe érkezés nem volt a legkellemesebb, de ebben a helyzetben nem foglalkoztam vele, inkább azonnal elkezdtem keresni a fiút. Pár másodperc múlva meg is találtam és felhoztam a víz felszínére, utána pedig azonnal kivittem a partra. Szájára hajoltam, hogy meg tudjam adni neki az élethez szükséges oxigént. Szinte azonnal köhögni kezdett ezért az oldalára fordítottam.
Kapsz levegőt? – kérdeztem reménykedve.
Sajnos igen. De ezt most miért kellett? – vont kérdőre indulatosan.
Ez miért volt jó? – utaltam a leugrására.
Ezt kérdezhetném én is tőled.
Azért ugortam utánad, mert tudom, hogy az öngyilkosság nem megoldás semmire.
Szar közhely! Nem tudhatod, hogy miért is tettem ezt…
Lehet, hogy szar közhely, de így igaz. A másik pedig, hogy elmondhatod, hogy mi miatt szántad el magad erre a döntésre, én szívesen segítek!
Te tényleg azt hiszed, hogy el fogom mondani?! Hát akkor ezt benézted! – röhögött és megpróbált felkelni, de nem engedtem.
El kell menned kórházba! Majdnem meghaltál… Kellene egy kivizsgálás. – próbáltam rábeszélni, de tudtam, hogy feleslegesen.
Na oda aztán biztos, nem megyek! Amúgy is miattad nem sikerült, szóval hagyj békén! – felkelt és elfutott.
Hát ez érdekes volt… De az ő döntése, nem megyek utána. Pedig szívesen segítettem volna neki, hiszen biztosan valami nagy problémája van, ha ilyen döntésre szánja el magát...
Felkeltem, kifacsartam a ruháimat és felmentem a táskámért. Szerencsére még ott volt, ahova ledobtam. Felvettem és elindultam haza. Érdekes egy látvány lehettem csurom vizesen... Csak néhány utcányira lakok a folyótól, ezért hamar hazaértem.
Miért van furcsa érzésem? Mintha találkoznánk még valamikor. Na mindegy…

Beléptem a házba, ledobtam a táskámat és mentem is fürödni. Vizes ruhák a mosásba, Harry a zuhany alá. Negyed óra alatt meg is fürödtem hajmosással együtt. Felvettem egy boxert és megszárítottam a hajam.
A konyhában gyorsan összedobtam magamnak egy kis tojást vacsira. Leültem az asztalhoz, elkezdtem enni és közben átgondoltam a mai napom.
Mióta itt a Londoni Városi Kórházban dolgozok pszichológusként, teljesen megváltozott az életem. Több a páciens, jobban elfáradok a nap végére, de közben viszont örülök, hogy annyi embernek segíthetek. A kollégák is kedvesek és segítőkészek, szóval minden szép és jó. Bár még kicsit szoknom kell a Londoni életet.
Befejeztem a kajálást, a tányérat elmostam és bementem a szobámba. Az órára pillantva láttam, hogy már 8 óra van. Lekapcsoltam a villanyt és lefeküdtem. Korán fekvő típus vagyok, mert szeretek sokat aludni. Holnap korábban kell bemennem, ezért inkább próbáltam elaludni.


Reggel 6-kor a telefonom csörgésére ébredtem. Legszívesebben kinyomtam volna és aludtam volna tovább, de inkább a betegeimre gondolok és mindjárt jobb kedvem lesz és nem alszok vissza.
Kimásztam az ágyból és felöltöztem. Bementem a konyhába csináltam egy limonádét és közben összedobtam néhány szendvicset.
Megittam az italt, a szendvicseket beledobtam a táskámba és már indultam is. Álltalában gyalog megyek, már csak megszokásból is, meg mert szeretem nézni, ahogy ébredezik a város.
Az odaút amúgy durván fél óra – ha nagyon elbámészkodok.
7 órakor már a kórház épülete előtt voltam. Bementem és lepakoltam a cuccom az irodámban. Felvettem a köpenyemet, ezzel végre elkezdődött a nap. Kiléptem a folyosóra, és elindultam a nővérpult felé, hogy megkérdezzem, kivel kezdjek.
Dr. Styles! – hallottam meg a főorvos jellegzetes hangját a hátam mögül, ezért rögtön megfordultam.
Jó reggelt Dr. Castelli! – mosolyogtam rá kedvesen.
Magának is! Tegnap behoztak egy fiút. Vele kellene ma kezdenie, ha nem gond.
Pont most akartam menni, megkérdezni. Mit kell tudni róla?
Louis Tomlinson a neve, 18 éves, és többszörös öngyilkossági kísérletek nyomai vannak az egész testén. Tegnap is azért hozták be, mert úgy megvágta magát, hogy majdnem elvérzett. – sorolta az információkat, miközben elindultunk a kórterem felé, ahol fekszik.
Értem, köszönöm! Hát akkor beszélgetek vele.
Rendbe tudja hozni. Ismerem már annyira magát. – veregette meg a vállamat, mire elmosolyodtam. Jólestek a szavai.
Próbálom majd úgy csinálni.
Itt is vagyunk. – állt meg a 35-ös kórterem előtt. – Innentől magára bízom. Sok sikert!
Köszönöm!
Egy ideig csak álltam az ajtó előtt és gondolkodtam. Miért akar valaki mindenáron öngyilkos lenni? Ezt sose értettem, de talán most lesz egy értelmes ok.
Kinyitottam az ajtót és beléptem az egy ágyas terembe. Ránéztem az ágyban fekvő fiúra és csak ennyi volt a reakcióm: Úr isten!

7 megjegyzés:

  1. Azonnal johet a folytatas��
    Nekem nagyon tetszik ✌��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik! :)
      Sietek a folytatással! ❤

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. " És csak ennyi volt a reakcióm: Úr Isten!" Hát igen, Úr Isten, én is ezzel tudnám jelemezni ezt a One Shot, hosszabb shotot (Bocs nem vagyok a toppon 5:00kor 😄). Ahhh... én már most imádom, mivel pszichiáter akarok majd lenni, így imádok ilyen fajta történeteket olvasnii :3 Ahh... Siess a következővel! Együtt sikerülni fog ... Találó cím... 😊 Na nó, valahogy most nem megy a komment írás sajnálom 😄

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :)
      Sietek a folytatással.
      Köszönöm szépen a komidat, jó volt erre kelni. ❤

      Törlés
  3. Sziaaa...imádtam. Szavakba sem tudom foglalni. Mindig is szerettem az ilyen segítsünk a másikon című sztorikat. Főleg ha az író /nő remekül csinálja 😊
    Te profin csinálod. És Harry szemszoggel kezdődik ez már most oda vág nálam. Eddig mindig olyanokat olvastam ahol Louis szemszög van. Szeretem nem azért csak néha olyan jó Harryt is olvasni főleg ha nincs ki irva 😍❤
    Siesss kérlek.
    Puszi Viki. 😚 😘 😘 😘 👄 💋 👄 👄 😘 👄 💋 👄

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Én meg téged imádlak! ❤
      Oh, köszönöm, hogy azt gondolod! Mindig minden tőlem tellhetőt megteszek :)
      Ez most végig Hazz szemszöges lesz. Már az elején sem gondolkoztam, zsigerből Harry szemszögből írtam és ezek szerint jó döntés volt! :)
      Köszönöm szépen ezt a hosszú kommentet! ❤
      Hétvégén érkezik a folytatás, kitartás!
      Puszi; Sophia ❤

      Törlés