2016. május 8., vasárnap

My Family || Larry || one shot

Sziasztok Manókáim!
Itt is van a következő sztori (ez is kint van már régóta Wattpadon).
Köszönöm szépen az előzőhöz érkezett komikat! Meg könnyeztem őket! ❤
Remélem, hogy nem csak azért írtátok, mert reklamáltam az elején...

Nagyon szépen köszönöm a 10.000+ oldalmegjelenést! ❤

Ebben a sztoriba nincs semmi váratlan fordulat vagy ilyesmi. Csak egy cuki kis mpreg, de azért remélem, hogy nem alszatok el alatta!

Jó olvasást!
Puszi; Sophia ❤





Harry«
- Hazz!
- Hm? - fordultam a mellettem napozó Louis felé.
- Mozog a pici! - varázsolt ragyogó mosolyt az arcára, miközben a hasára simította a kezét. Közelebb csúsztam hozzá, majd tenyerem a gömbölyű pocakjára tettem. Kis hercegnőnk igazi labda zsonglőrként viselkedett odabent.
- Kis angyal. - mosolyodtam el a rúgásait észlelve - Van már ötleted, hogy mi legyen a neve?
- Az Emily nagyon tetszik. Neked?
- Nekem is. Hát akkor szia kis Emily! - nyomtam egy puszit Louis pocakjára.
- El sem hiszem, hogy már 7 hónapja bennem növekszik.
- Milyen érzés? - tettem fel a furcsa, de már régóta foglalkoztató kérdést. Mindig is szerettem volna átálni ezt a csodát, de ez most Louisnak adatott meg.
- Furcsa. De a világ legcsodálatosabb érzése. És a tudat, hogy benned van egy kis élet, egy baba, aki belőled van, és neked köszönheti az életét, annyira jó érzés.
- Tudod Kicsim, néha annyira irigyellek, hogy átélheted! - árultam el a gondolatomat, mire elmosolyodott.
- Legközelebb majd úgy csináljuk, hogy te várd a tesókát. - kacsintott rám huncut arcot vágva. Jót mosolyogtam a kijelentésén, de nagyon örülnék neki, ha így lenne. - Drágám, lenne kedved egy kicsit belemenni a vízbe?
- Persze.
Összepakoltuk a cuccainkat, majd kézen fogva elindultunk a part felé.
Miközben egyre közelebb értünk, én csak Lou-t csodáltam. Mióta várandós, csakúgy sugárzik a boldogságtól.
- Úr Isten! Anya, az meg mi? - nézett egy gyerek undorodva Louis gömbölyű pocakjára.
- Egy undorító torzszülött! Ne foglalkozz vele, biztos valami selejt gyerek lehetett... - takarta el a fia szemét, majd tovább mentek.
Lou felé visszafordulva összeszorult a szívem a látványtól. Könnycseppek hada hagyta el gyönyörű kék szemeit. Ujjaimmal letöröltem azokat, majd - már amennyire a babától lehet - szoros ölelésbe vontam, ő pedig arcát a vállamba fúrva szipogott. Az a szerencséje annak a nőnek, hogy hamar elment, különben lekevertem volna neki egyet.
- Nyugi Életem! - simogattam a hátát - Ne foglalkozz vele.
- Tényleg torzszülött vagyok? - ezzel a kérdésével apró darabokra zúzta a szívem.
- Dehogyis! Te a szerelmünk gyümölcsét hordod a szíved alatt. Ez meg se forduljon a fejedben Életem! Gyönyörű vagy, és ez a lényeg!
- Köszönöm, hogy vagy nekem Hazz! Nagyon sokat jelentesz! Szeretlek!
- Én is szeretlek, és kérlek mosolyogj sokat, hiszen úgy vagy igazán gyönyörű! - szavaim hallatára rögtön meg is ajándékozott egy igazi Louis-os mosollyal.
Közben odaértünk a partra, amit gyönyörű fehér homok borított, a víz pedig a nap fényétől csillogott.
- Gyere Életem, beviszlek! - fordultam felé, hogy fel tudjam emelni.
-De nehéz vagyok! - visszakozott. Nem foglalkoztam vele, helyette inkább menyasszony pózba felkapva bevittem a vízbe.
A folyamatos rosszalló tekintetektől itt sem szabadultunk, és ettől rossz érzésem lett, amit Lou is látott rajtam.
- Mi a baj Hazz? - bújt hozzám, s kezeit a hasamra simította. - Látom, hogy valami nincs rendben.
- Csak az bánt, hogy nem mindig tudlak titeket megvédeni a bántásoktól... De nem szeretem látni, hogy hülye emberek miatt vagy szomorú.
- Annyira édes vagy, de emiatt ne szomorkodj! Már megszoktam, de próbálok nem foglalkozni velük. De ami ebben a legtöbbet segít, az a folyamatos támogatásod, és a tudat, hogy vagy nekem.
- Ti vagytok a fény az életemben. Mindig itt leszek nektek, mert ti vagytok a családom, és mindennél többet értek számomra. Elmondhatatlanul szeretlek titeket!
- Én és a baba is nagyon szeretünk téged Hazz apuci!
- Lou-Lou! - kiáltottam fel, mire ő felém fordult, én pedig egy nagy adag vizet fröcsköltem az arcába.
- Na ezt most vissza kapod! - kezdett felém futni, s rám ugorva lenyomott a víz alá.
- Olyanok vagyunk, mint két ovodás! - nevettem fel, miután végre felszínre tudtam jönni.
- Amúgy honnan jött az ötlet, hogy pont Hawaiira jöjjünk nyaralni? - kérdezte a víz felszínén lebegve.
- Olyan kis cuki, hogy szinte csak a pocakod látszik ki a vízből. Kis teknős. - mosolyogtam rá - Amúgy onnan, hogy szerettelek volna meglepni titeket egy kis pihenéssel, főleg most, hogy már közelít a nyolcadik hónap.
- Annyira jólesik, hogy gondolsz ilyen apróságokra is! - ajándékozott meg egy apró csókkal.
- Nekem csak a boldogságos számít. - mióta Louis van nekem, úgy érzem, jobb ember lettem általa.
- Kezd éhes lenni a teknősöd Hazz! - szólalt meg nevetve Louis. Nem csodálkoztam, hiszen már megy le a nap, mi pedig délben ettünk utoljára.
- Akkor menjünk vacsorázni!
Kimentünk a partra, megtörölköztünk, felöltöztünk, majd elindultunk a szálloda éttermébe.
Belépve gyönyörűen elrendezett asztalok és kontrasztosan összeválogatott színek által széppé tett helyiségben találtuk magunkat.
- Üljünk az egyik sarokba! - kérte Lou.
- Ahova szeretnél. - indultam el az egyik sarokban található asztalhoz, Louisval a nyomomban.
- Mit szeretnél enni? - kérdeztem tőle, miközben az étlapot lapozgattuk.
- Hmm, mondjuk tejfölös csirkemellet. Azt most nagyon kívánom. Ja és ubi is kell! Az a legfontosabb!
Az a fránya savanyú uborka! Üveg számra eszi mióta terhes.
- És te Hazz?
- Én rántott szeletet.
- Juj, a finom! Kaphatok majd én is?
- Meg fogsz hízni. - cukkoltam.
- Jó, akkor nem kérek! - szomorodott el.
- Nem úgy gondoltam életem. Csak vicc volt. Annyit eszel, amennyi jólesik. Tőletek nem sajnálom. Csak aztán nehogy az legyen, hogy "Jaj Hazz, hallgatnom kellett volna rád! Úgy teli vagyok, hogy mindjárt szétdurranok!" Ismerős idézet ugye? - mosolyogtam rá.
- Oké, elismerem, akkor tényleg nagyon teleettem magam, de most nem fogom.
»30 perc múlva«
- Ez annyira ízlik! - motyogta Lou, miközben egy újab darab uborkát tömött be. Én csak mosolyogva néztem, ahogy jóízűen eszi azokat az össze párosíthatatlan kajákat.
Kb. negyed óra múlva végeztünk is.
- Kérném a számlát! - jeleztem a pincérnek.
- Itt is van. - termett az asztalunk mellett néhány másodperc alatt - Minden rendben volt az ételekkel? Ízlett minden?
- Minden kifogástalan volt. Nagyon ízlettek.
- Annyira jó volt ez a nap. - bújt hozzám Lou, miközben a szobánk felé sétáltunk.
- Szerintem is. Próbáltam mindent úgy csinálni, hogy jól érezzétek magatokat.
- Fáradt vagyok. - ásított a szoba ajtajához érve.
Bementünk és lepakoltuk a cuccainkat.
- Menjünk fürödni. - indult el Louis a fürdő felé.
A fürdést hamar letudtuk, így kb. tíz perc múlva már az ágyban feküdtünk. Lou hasához nyúltam, majd felhúztam a pólóját, hogy láthassam a pocakját.
Még otthon vettem egy mesekönyvet, hogy tudjak majd olvasni a picinek. Úgy éreztem, most jött el a pillanat. Elő vettem a könyvet, majd elkezdtem Micimackó és barátai történetét mesélni a kis pocaklakónak.
Már régóta vártam egy ilyen meghitt és boldog pillanatra.
A sorok között haladva néha-néha felpillantottam Louisra, aki csak mosolyogva figyelte, ahogy mesélek a picinek.
- S végül Micimackó és Tigris épségben hazavitték Zsebibabát az anyukájának. - fejeztem be a történetet, majd eltettem a könyvet.
- Csodálatos apuka vagy Hazz. Egy igazi kincs! - bújt hozzám mosolyogva.
Kis kifli-nagy kifli pózba helyezkedtünk, majd magunkra húztam a takarót.
- Jó éjszakát Életem! - suttogtam Lou-nak, de mivel mihelyst letette a buksiját el is aludt, ezért már nem válaszolt.
Hasához nyúltam, ahol pólója fel volt húzva. Tenyerem rá tettem, s megéreztem Emily rúgásait.

- Emily baba, nem gondolod, hogy hagyni kellene apát aludni? - mihelyst ezt kimondtam, már abba is hagyta a rugdosást - Szép álmokat Kicsim! - suttogtam a kislányomnak, majd Lou mögé húzódva, kezemet védelmezőleg a hasán hagyva álomra hajtottam a fejem.

2 megjegyzés:

  1. Jaj...ez olyan édes lett. Nagyon Cuki lett. De annak a nőnek behuznek egyet. Hogy merészel hozzá szólni??? Chh...buta liba.
    Ohhh...Lou maci.. Kus teknős ez annyira édes volt. Imádtam
    🐻😍💖💘💕♥ 😉😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :) ❤ Hát sajnos mindig vannak olyanok, akik elrontják a szép pillanatokat...
      Nagyon szépen köszönöm, hogy szántál egy kis időt erre a komira, amivel feldobtad az estém!
      Puszi; Sophia ❤❤

      Törlés