2016. április 4., hétfő

Happy || Ziam || mini sztori

Sziasztok Manókáim!

EZT MOST LÉGYSZÍVES OLVASSÁTOK EL!
Szóval; szerintem elég jól tudjátok, hogy nem vagyok az a fajta, aki könyörög a komikért. Most sem azt szeretném, de mostanában, olyan érzésem van, mintha valamit nagyon nem csinálnék jól... Ezt főleg most így a 'Balett' befejezése után vettem észre. Kértem, hogy komizzatok, már csak a visszajelzés miatt is. Az egész sztori 5 részes lett és az első részhez kaptam 1(!) db komit. (Köszi Dóri <3) Semmi többet. És ez egy "kicsit" rosszul esett...
Sosem akartam azt, hogy kényszerítve érezzétek magatokat a komizásra.
Szerintem a többség tudja, hogy milyen jó érzés komit kapni. Én ezt már régen tapasztaltam meg :( Szóval csak azt szeretném mondani, hogy egy át sírt Vasárnap, (és Hétfő éjszaka) után úgy döntöttem, hogy lehet, hogy tartok pár hét/hónap szünetet és átgondolom ezt az egészet. Csak mert most úgy érzem, hogy feleslegesen csinálom...
Most - akkor így, lehet, hogy egy ideig utoljára - egy Ziam mini sztorit hoztam nektek. Egy kicsit most gyengének érzem... Bár nem tudom... Mostanában minden olyan szar... Ahj, hagyjuk is!
Bocsi, hogy ennyit dumáltam!
Kellemes olvasást!
Puszi; Sophia

-------------------



Liam←
Magány. Ez a szó jellemzi mostanában az életem.
A ház üres - és én is az lettem belülről - mióta összevesztem Zaynel és elköltözött.
Hogy min vesztünk össze? Cherylen. Igen a "barátnőmön". Mert Zayn azt hiszi, hogy már nem szeretem őt és ezért megcsalom Cheryllel. Pedig ez közel sem így van. Csak kényszerből vagyok Cheryllel. Sosem szerettem. Ez az egész a szaros homofób Modest! hülyesége, mert nem bírják elviselni, hogy fiú létünkre szeretjük egymást Zaynnel.
De ez most változni fog mert megyek és még ma szakítok Cherrel. Zayn fontosabb, a Modest! meg nem érdekel.
Elővettem a telefonom és Cher számát kiválasztva a fülemhez emeltem. Két kicsengés után fel is vette.
Szíjjja Li! – köszönt a már megszokott sipítós hangján.
Szia Cher! Ráérsz most?
Neked bármikor Édes!
Oké, akkor fél óra múlva az étteremben találkozunk.
Valami baj van Édes? Hallom a hangodon.
Majd ott beszélünk. Szia! – nyomtam ki.
Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem valami normális ruhát és egy taxival feltűnésmentesen próbáltam elvitetni magam a megbeszélt helyre.

*1 óra múlva*
Végre vége. Szakítottam. Bár sajnálom Chert, mert látszott rajta, hogy szeret, de én ezt nem tudtam neki megadni. Nekem Zayn a mindenem. Vele vagyok boldog. Más nem számít, csak ő.
Kiléptem az étteremből és elindultam az autó felé.

Liam..? – hallottam meg egy lágy hangot mögülem.
Megfordultam és egy rajongóval találtam szembe magam.
Szia! – mosolyogtam rá és elindultam felé.
Úr Isten! Tényleg te vagy?
Igen, tényleg. Gyere ide! – tártam szét a karjaim, egy ölelésbe hívva a lányt.
Köszönöm! – ölelt át. Majd hosszú perceken át csak ölelkeztünk.
Szakítottatok? – törte meg a csendet, miután kivált az ölelésből – Láttam Cherylt kisírt szemekkel elmenni.
Igen, szakítottam vele.
Értem. – bólintott – Remélem nemsokára megtalálod az ideális társat és boldog leszel.
Már régen megtaláltam, csak sok dolog a boldogságunk útjába állt. De már nem.
Lehet egy tippem, hogy ki az?
Nyugodtan.
Zayn, igaz? – mosolyodott el.
Igen. De miből gondoltad?
Liam, ez látszik. Főleg a színpadon. Az egymásnak éneklések, titkosnak szánt érintések… Mi fanok mindent látunk ám. És örülünk, hogy végre boldog lehetsz.
Hát ezek szerint elég feltűnők voltunk. De most már mindegy. És bocsi, de most mennem kell. Csinálok Zaynnek meglepit.
Semmi baj, remélem örül majd neki! És köszönöm, hogy idejöttél beszélgetni velem, sokat jelent.
Nincs mit! – öleltem át még egyszer – Szia!
Szia! – integetett.

Beszálltam az autóba, bekötöttem magam és elindultunk.
A stúdióba, legyen szíves! – szóltam előre a sofőrömnek.
Azonnal.
Tudom, hogy mi lesz a tökéletes ajándék Zaynnek. Egy dal, ami csak neki szól. Tőlem, neki.

*10 perc múlva*
Egy szál gitárral a kezemben, mindenféle nyolcszor átjavított szöveg nélkül ültem a mikrofon előtt. Elkezdtem pengetni az első akkordokat és belekezdtem a dalba.
Minden érzelmemet és gondolatomat beleadva énekeltem.
Nem érdekelt ha elhibázom, nem érdekelt ha megakadok, csak az érdekelt, hogy mindent beleadjak, és megmutassam Z-nek, hogy mennyire sokat jelent nekem.
A végére egy tőlem teljesen szokatlan érzelmes dal lett belőle. De most ez kellett. Felraktam a nyers verziót egy pendrivera és eltettem a zsebembe. Felvettem a kabátom, bezártam a stúdiót. Amikor elléptem az ajtótól, akkor vettem észre, hogy esik az eső. De jó. Szerencsére Zayn csak pár utcányira lakik, a futás meg sosem árt.

3 perc futás után, eléggé elázva de odaértem Zaynhez. Csengettem és vártam, hogy ajtót nyisson. Meg is történt pár másodperc múlva.
Az elém táruló látvány nem éppen a legmegszokottabb volt.
Szemei vörösek voltak, mint aki átsírta az egész napot, szakadt ruhában volt, ami szerintem nem éppen frissen mosott volt. Istenem, ez miattam van…
Szia Li! Gyere be! – nyitotta ki az ajtót.
Szia Zayn! Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, de mondanom kell valamit.
Gyere, ülj le a kanapéra, addig hozok neked másik pólót és nadrágot.
Köszi! – vettem át mosolyogva.
Nincs mit. Miért jöttél? – hangja annyira más volt. Lágy és szomorú…
Hoztam neked valamit. – nyújtottam a pendrive-ot – Szeretném ha meghallgatnád. Elmond mindent helyettem.
Oké. – elvette és beletette a zenelejátszójába.
Li – nézett fel rám könnyes szemekkel – Ezt tényleg így gondolod? Szeretsz még?
Egy kicsit összetört a szívem a kérdése hallatán.
Mindig is így gondoltam, de sosem volt alkalmam őszintén bevallani. De most megtettem dalban, és szóban is megteszem. Zayn Javadd Malik – nyúltam az arca felé, hogy letöröljem a könnyeit – Szeretlek. Őszintén szeretlek és ígérem, ezután sem a Modest! sem senki más nem áll közénk! Remélem megbocsájtasz nekem.
Li – szipogta – Én sosem haragudtam rád. Nincs miért megbocsájtanom. Szeretlek és ez a lényeg. Talán most már minden rendben lesz.
Igen Kicsim, végre boldogok leszünk. Csak mi ketten. Szarva mások véleményére.
Köszönöm, hogy visszajöttél a múltkori kirohanásom ellenére is. Ugye tudod, hogy az csak azért volt, mert szeretlek és rosszul esett látni, hogy szenvedsz?
Tudom, de már nincs több hátráltató tényező. Csak te és én. Szeretlek! – bújtam hozzá.
Én is téged! – ölelt át. Köszönöm, hogy vagy nekem!

Csak azzal foglalkozz, aki igazán számít az életedben. Mert az a legfontosabb, hogy te mit érzel a másik iránt. A homofób köcsögökkel sose foglalkozz, nem éri meg! Csak azt akarja látni, ahogy szenvedsz, és megvonod magadtól a boldogságot. És ezt nem szabad engedni! Akár biszex vagy akár meleg, bármi, sose foglalkozz az utáló tekintetekkel, kijelentésekkel. Csak azt akarják elérni, hogy rosszul érezd magad azért, mert a szíveddel szeretsz, és nem az eszeddel. Féltékenyek a boldogságra. – Talán ez a legjobb kifejezés az egészre.


5 megjegyzés:

  1. De hogy csinálod rosszul, sőt én imádom őket.... Csak mint már páeszor írtam vérbeli Larrys vagyok így nem nagyon olvasok más párost. Így a Balettról se tudok mit írni :) Viszont az biztos hogy tud, én olvasom amiket írsz(Larryket) és imádom is őket, hisz egy különleges tehetséggel tudsz írni :) Hidd el szerintem dokan olvassák, a blogodat, csak nem kommentelnek. Én is tudom milyen jó érzés akár egy egy betűs kommentet is kapni, így megértem a reakciódat, but én is rengeteg blogot csak olvasom és nem kommentelek hozza. Viszont egyáltalán ne gondold azt hogy rossz amit csinálsz, mert egyáltalán nem :3 Szóval csak így tovább én itt leszek és kommentelek ahogy tudok :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na jó írni nem tudok :P Kinyír a helyesírás...

      Törlés
    2. Sziaa :)
      Igen, tudom, hogy csak Larryt olvasol (az is lesz majd nemsokára).
      Örülök, hogy tetszenek a Larrysek, és nagyon jólesik, hogy ezt gondolod ❤ még sosem mondta nekem senki.
      Igazából csak az a fura, hogy a Wattpados verziónál meg annyira más... Ott szinte mindig van komi. Jó most lehet, hogy úgy tűnik, hogy nincs ennél jobb dolgom, mit hogy összehasonlítgatom, de nem is tudom... Olyan más.
      Itt van 9 feliratkozóm, és szerintem nem csak Larryt olvas mind a 9... És tudod, néha egyszerűen nem érzem azt, hogy várják a sztorikat, hogy szeretik és komiznak, ez sokat dobna a kedvemen. (Mert mostanában csak azért vannak sztorik, mert ugye Wattpadon komiznak, és érzem a szeretetüket ❤ és ezért oda írni is van kedvem. Csak ugye mivel ott is ugyanez van mint itt, ezért ide is kiteszem. (Szerintem ha csak itt írnék, akkor nem így lenne) Na mindegy is, remélem, hogy azért kapok majd néhány komit.
      És neked pedig nagyon köszönöm, hogy írtál! Sokat jelent! ❤
      (És bocsi, ha értelmetlen lett, csak leírtam ami jött...)
      Puszi; Sophia ❤

      Törlés
  2. Szia!
    Pontosan tudom miről van szó. Teljesen megértem, de nehogy szünetre menj még írnod kell egy fantasztikus verseny novellát. A történetekkel kapcsolatban meg én próbálok megjegyzést írni, mikor itten vagyok és olvasok. Tudom milyen rossz, ha nincs megjegyzés. Most Nikivel mi is, ezért sírtunk. Az olvasók nem írnak, tudjuk, hogy itt vannak, de mégse. Viszont én próbálok írni ígérem.
    Puszi❤

    VálaszTörlés
  3. Sziaa :)
    Hát nem tudom, hogy mi lesz azzal a verseny novellával... Nem is csak a tervezett szünetem miatt, hanem amúgyis. De azért még próbálok kitalálni valamit.

    Eddig ugyéreztem - én egoista majom -, hogy nincs szükségem semmilyen komira meg ilyenekre, hiszen úgyis írok ha akarok. Aha, ja nem. Közben rájöttem, hogy ez nem így van, mert nagyon kell az olvasók támogatása. És igen, azt is tudom, hogy ehhez viszont olyan sztorikat kell írni, amilyeneket szeretnének/tetszene nekik, de ehhez megintcsak ők kellenek. Ez egy ilyen körforgás.
    Nem tudom, hogy mi lesz...

    Köszönöm a komidat, és köszönöm, hogy itt vagy! ❤
    Puszi; Sophia ❤

    VálaszTörlés