2016. március 21., hétfő

Balett || Zarryall || 3. rész

Sziasztok manókáim!
Itt is van 3. rész. Az igazat megvallva, nem érzem jónak... De azért remélem annyira nem lett szörnyű :\ Még kb. 2 rész van vissza a sztoriból. Ha még mindig szeretnétek folytatást, akkor kérlek lepjetek meg egy komival, nagyon sokat jelentene! <3
Puszi; Sophia <3





Ha azt hiszed, hogy ennyivel sikerült elintézned, akkor azt rosszul gondoltad. Lehet, hogy most te nyertél, de a játéknak még nincs vége…

*3 hónap múlva; Harry*
Niall gyönyörű mosolyával találtam szembe magam, amikor beléptem a táncterembe. Már három hónap eltelt mióta Zayn-t kirúgták. Azóta nem is láttuk, de szerintem így jobb is. Nem is szívesen emlékszek vissza az utolsó találkozásunkra. Elég komolynak látszott amit mondott... De mindegy is, nem érdemes vele foglalkozni! Az a lényeg, hogy most már boldog vagyok. Részben azért, mert anya nem íratott ki, részben pedig azért is, mert Niallel összejöttünk. Igen, együtt vagyunk. Lehet, hogy gyorsnak látszik, de mi nem érezzük annak és szerintem az a lényeg.
A cuccomat már kint leraktam, szóval kezdődhet a gyakorlás.
Szia Hazz! – suttogta Ni a fülembe, miközben keze a derekamra siklott.
Szia szöszkém! – fordultam felé, s megajándékoztam egy puszival. – Szeretlek!
Én is téged! – megfogta a kezem és behúzott a parkett közepére – Találtam valamit. – komorodott el az arca és elengedte a kezem.
Mit? – néztem mélyen a gyönyörű kék szemeibe.
Zayn is ott lesz a versenyen Milano-ban. – mutatta a telefonján a nevezők listáját.
Jaj kicsim, ne búslakodj emiatt! Tudod, hogy együtt jók vagyunk. Le fogjuk győzni.
Tudom, de féltelek. Nem akarom, hogy bántson.
Nem fog bántani. Tudom, hogy te megvédesz! – szoros ölelésbe vontam, ő pedig arcát a vállamba fúrta – Inkább próbáljunk, hiszen 2 nap múlva verseny!
Na gyere, kezdjük!
Bekapcsoltam a zenét és felálltunk a kezdő pozícióba.
Csak lazán Hazz. Tudod az érzelmek számítanak.
Tudom. – bólintottam.
A zene elindult, s mi is. Próbáltam a lehető legjobban megcsinálni a részemet. Közben Niall a rá jellemző profizmussal hajtotta végre az elemeket. Közben néhányszor biztatóan rám mosolygott. Jól esett, mert tudom, hogy bízik bennem. Most, hogy már rendesen begyakoroltuk a lépéseket, nem a technikai részre megyünk rá, hanem arra, hogy minél jobban átmenjen a lényeg.
Ügyes voltál baby! – lépett mellém miután befejeztük a koreográfiát.
Köszi, de te jobb voltál.
Harry – simított a kezemre –, szeretném ha tudnád, hogy arra a versenyre nem azért megyünk, hogy nyerjünk, hanem azért, hogy bizonyítsunk magunknak. Ez a legfontosabb. Tartsd észben!
Így lesz szerelmem! Köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám mióta megismertelek! Pedig tudom, sokszor kiakasztó vagyok.
Nem vagy az. Bár… – gondolkodott el – Ha így bele gondolok néha tényleg az vagy. – kacsintott rám.
Jaj te, annyira imádlak! – közelebb húztam magamhoz, majd ajkaimat a gyönyörű cseresznye ajkaira tapasztottam, s gyengéd csókban forrtunk össze.
Szeretlek! – suttogta.
Nem feleltem semmit, helyette inkább újra megcsókoltam.

*este; Niall*
Próba után elmentünk sétálni Harryvel. Lassan lépegettünk összekulcsolt újjakkal. Csend volt, de nem a kínos, hanem inkább a megnyugtató. Szeretem az ilyen sétákat.
Anya nem tud jönni. – törte meg a csendet.
Miért?
Mert nem kapott szabadságot a munkahelyén. – felelte szomorúan.
Sajnálom. Ezek szerint úgy néz ki, hogy csak ketten megyünk. De ne szomorkodj, csinálunk sok képet és megmutatjuk anyukádnak.
Okés.
Szerintem menjünk haza. Még el kell pakolni a cuccokat, hogy holnap indulni tudjunk.
Nálad alszunk vagy nálunk?
Hol szeretnél? – szerettem volna ha kettesben lehetnénk otthon, de elsősorban a boldogsága számít, ezért inkább rábíztam.
Szerintem menjünk haza. Még el szeretnék köszönni anyától. De ha akarod utána át mehetünk hozzád.
Ahogy szeretnéd életem. – pusziltam meg – Indulás a Styles házba! – indultam el játék robot léptekkel, mire Hazz nevetésben tört ki.
De kis bolond vagy! – kacagott jóízűen.
Szeretem a mosolyod! És képes vagyok bármit megtenni azért, hogy láthassam.
Én meg szeretem, hogy ilyen kis bolond vagy! – csípett bele a fenekembe.

Kb. 20 perc múlva otthon is voltunk. Felmentünk a szobámba és összepakoltuk a ruhákat amik kellenek. Pár perc alatt végeztünk is. Amíg én összeszedtem a táskákat, Harry lement elköszönni Anne-től.
Amikor jöttem ki a szobából láttam, ahogy Harry Anne-t ölelve szipog.
Kicsim, semmi baj! Ne sírj! – simogatta a hátát – Tudom, hogy ti vagytok a legjobbak és igaz, hogy nem tudok ott lenni, de szorítani fogok értetek!
Szeretlek anya! Köszönöm! – nyomott egy puszit Anne arcára.
Mehetünk életem? – léptem oda melléjük.
Igen.
Vigyázz a fiamra Niall! – vont ölelésbe Anne. – Vigyázok rá, megígérem. – öleltem vissza.
Köszönöm!
Néhány perc múlva már az autóba pakoltuk be a táskákat.
Amikor beültem a kormány mögé láttam, hogy Hazz még mindig könnyezik, de próbálja eltüntetni a nyomait.
Életem – suttogtam és a kezéért nyúltam, s összekulcsoltam az ujjainkat –, Mi a baj? Miért pityeregsz?
Ez olyan ciki Niall. – törölgette a szemét.
Nem ciki Hazz. Nyugodtan mond el, hogy mi bánt!
Csak az a baj, hogy még soha nem mentem sehova anya nélkül. Tudom, hogy ez most gyerekesen hangzik.
Nem gyerekes. Megértem, hogy hiányozni fog anyukád, de én ott leszek veled. Tudom, hogy Anne-t nem tudom pótolni, de próbálom majd úgy csinálni a dolgokat, hogy ne érezd a hiányát. – arca felé nyúltam és letöröltem a könnyeit.
Szeretlek!
Én is nagyon szeretlek életem! – pusziltam meg.

Otthon gyorsan lepakoltuk a cuccokat és elmentünk fürödni. Azt le tudtuk fél óra alatt utána pedig már az ágyban feküdtünk.
Bocsi a mai dolgokért! – törte meg a csendet Harry.
Miért kérsz bocsánatot életem? Semmi rosszat nem tettél.
Csak egyszerűen úgy érzem, hogy ezzel a sok érzelgősködéssel elrontottam a napod. Pedig nem akartam. Sajnálom.
Harry – néztem gyönyörű zöld íriszeibe –, Sosem zavart, hogy ilyen érzékeny vagy. Pont ez tetszik benned. Ezért is szeretlek! – közelebb húzódtam hozzá, s nyomtam egy puszit az arcára.
Tudom, hogy ma már sokszor elmondtam, de nem tudom megállni, hogy ne mondjam el még sok milliószor; Szeretlek! Szeretlek már azóta az este óta mikor először hozzád bújva aludtam el. És mindig is szeretni foglak, bármi is lesz. – arcomra simította a kezét, s angyali mosolyával rám mosolygott.
Azt hiszem benned megtaláltam a tökéletes társat Harry! Minden értelemben és minden szempontból. Remélem örökké együtt leszünk!
Örökké.
Igen. Örökké. – ismételtem meg.
Szerintem már aludnunk kellene, holnap repülünk Milano-ba.
Hozzám bújsz megint? – mutattam a mellettem lévő apró kis helyre – Ide férsz!
Nem kell kétszer mondanod! – már mellém is mászott és átkarolt – Jó éjszakát!
Neked is jó éjszakát életem! – pusziltam bele a göndör tincseibe.
Pár perc múlva már csak az egyenletes légvételeit lehetett hallani. Kezemmel kisepertem egy a szemébe lógó tincset és gyönyörű és karakteres arcát csodáltam.
Holnap lesz a nagy nap. Az első versenye. Ahol végre bizonyíthat magának, hogy a múlt béli dolgok ellenére is nagyon is jó táncos. Mert az. És ha nem nyerünk én akkor is büszke leszek rá! Mert ő nekem mindennél többet jelent. Igaz, hogy durván 4 hónapja ismerjük egymást, de már annyira szoros a kapcsolatunk, hogy akár az életemet is feláldoznám érte...
*este; Niall*
Próba után elmentünk sétálni Harryvel. Lassan lépegettünk összekulcsolt ujjakkal. Csend volt, de nem a kínos, hanem inkább a megnyugtató. Szeretem az ilyen sétákat.
Anya nem tud jönni. – törte meg a csendet.
Miért?
Mert nem kapott szabadságot a munkahelyén. – felelte szomorúan.
Sajnálom. Ezek szerint úgy néz ki, hogy csak ketten megyünk. De ne szomorkodj, csinálunk sok képet és megmutatjuk anyukádnak.
Okés.
Szerintem menjünk haza. Még el kell pakolni a cuccokat, hogy holnap indulni tudjunk.
Nálad alszunk vagy nálunk?
Hol szeretnél? – szerettem volna ha kettesben lehetnénk otthon, de elsősorban a boldogsága számít, ezért inkább rábíztam.
Szerintem menjünk haza. Még el szeretnék köszönni anyától. De ha akarod utána át mehetünk hozzád.
Ahogy szeretnéd életem. – pusziltam meg – Indulás a Styles házba! – indultam el játék robot léptekkel, mire Hazz nevetésben tört ki.
De kis bolond vagy! – kacagott jóízűen.
Szeretem a mosolyod! És képes vagyok bármit megtenni azért, hogy láthassam.
Én meg szeretem, hogy ilyen kis bolond vagy! – csípett bele a fenekembe.

Kb. 20 perc múlva otthon is voltunk. Felmentünk a szobámba és összepakoltuk a ruhákat amik kellenek. Pár perc alatt végeztünk is. Amíg én összeszedtem a táskákat, Harry lement elköszönni Anne-től.
Amikor jöttem ki a szobából láttam, ahogy Harry Anne-t ölelve szipog.
Kicsim, semmi baj! Ne sírj! – simogatta a hátát – Tudom, hogy ti vagytok a legjobbak és igaz, hogy nem tudok ott lenni, de szorítani fogok értetek!
Szeretlek anya! Köszönöm! – nyomott egy puszit Anne arcára.
Mehetünk életem? – léptem oda melléjük.
Igen.
Vigyázz a fiamra Niall! – vont ölelésbe Anne. – Vigyázok rá, megígérem. – öleltem vissza.
Köszönöm!
Néhány perc múlva már az autóba pakoltuk be a táskákat.
Amikor beültem a kormány mögé láttam, hogy Hazz még mindig könnyezik, de próbálja eltüntetni a nyomait.
Életem – suttogtam és a kezéért nyúltam, s összekulcsoltam az ujjainkat –, Mi a baj? Miért pityeregsz?
Ez olyan ciki Niall. – törölgette a szemét.
Nem ciki Hazz. Nyugodtan mond el, hogy mi bánt!
Csak az a baj, hogy még soha nem mentem sehova anya nélkül. Tudom, hogy ez most gyerekesen hangzik.
Nem gyerekes. Megértem, hogy hiányozni fog anyukád, de én ott leszek veled. Tudom, hogy Anne-t nem tudom pótolni, de próbálom majd úgy csinálni a dolgokat, hogy ne érezd a h
a dolgokat, hogy ne érezd a hiányát. – arca felé nyúltam és letöröltem a könnyeit.
Szeretlek!
Én is nagyon szeretlek életem! – pusziltam meg.

Otthon gyorsan lepakoltuk a cuccokat és elmentünk fürödni. Azt le tudtuk fél óra alatt utána pedig már az ágyban feküdtünk.
Bocsi a mai dolgokért! – törte meg a csendet Harry.
Miért kérsz bocsánatot életem? Semmi rosszat nem tettél.
Csak egyszerűen úgyérzem, hogy ezzel a sok érzelgősködéssel elrontottam a napod. Pedig nem akartam. Sajnálom.
Harry – néztem gyönyörű zöld íriszeibe –, Sosem zavart, hogy ilyen érzékeny vagy. Pont ez tetszik benned. Ezért is szeretlek! – közelebb húzódtam hozzá, s nyomtam egy puszit az arcára.
Tudom, hogy ma már sokszor elmondtam, de nem tudom megállni, hogy ne mondjam el még sok milliószor; Szeretlek! Szeretlek már azóta az este óta mikor először hozzád bújva aludtam el. És mindig is szeretni foglak, bármi is lesz. – arcomra simította a kezét, s angyali mosolyával rám mosolygott.
Azt hiszem benned megtaláltam a tökéletes társat Harry! Minden értelemben és minden szempontból. Remélem örökké együtt leszünk!
Örökké.
Igen. Örökké. – ismételtem meg.
Szerintem már aludnunk kellene, holnap repülünk Milano-ba.
Hozzám bújsz megint? – mutattam a mellettem lévő apró kis helyre – Ide férsz!
Nem kell kétszer mondanod! – már mellém is mászott és átkarolt – Jó éjszakát!
Neked is jó éjszakát életem! – pusziltam bele a göndör tincseibe.
Pár perc múlva már csak az egyenletes légvételeit lehetett hallani. Kezemmel kisepertem egy a szemébe lógó tincset és gyönyörű és karakteres arcát csodáltam.

Holnap lesz a nagy nap. Az első versenye. Ahol végre bizonyíthat magának, hogy a múlt béli dolgok ellenére is nagyon is jó táncos. Mert az. És ha nem nyerünk én akkor is büszke leszek rá! Mert ő nekem mindennél többet jelent. Igaz, hogy durván 4 hónapja ismerjük egymást, de már annyira szoros a kapcsolatunk, hogy akár az életemet is feláldoznám érte...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése