2016. március 15., kedd

Balett || Zarryall || 2. rész

Sziasztok manókáim!
Úgy gondoltam, ha már a hosszú hétvége utolsó napján járunk, akkor hozok nektek egy kis meglepit, mégpedig a 2. részt. 
Köszönöm szépen Dorinak az előző részhez érkezett komiját! <3
Kérlek titeket, komizzatok vagy pipáljatok ha szeretnétek folytatást!
További szép napot!
Puszi: Sophia <3
-----------------------




Most jön a java, kicsi Harry! – hangjában hallatszott a gúny és megalázás. Péniszét a lyukamhoz igazította, s mindenféle síkosító vagy tágítás nélkül tövig belém hatolt. Felordítottam. Nem lehet szavakkal kifejezni, hogy mennyire fájt. – NEEEEEEE! – egyre gyorsabban mozgott. Nagyon fájt. – NEE, KÉREM NEEE!

Harry! Harry! Nyugi! – szólongatott egy lágy hang. – Csak egy rossz álom volt.
Niall? – kapkodtam a levegőt.
Mi történt? – kérdezte miközben kisöpört egy izzadt tincset a szememből.
Z-zayn m-megerőszakolt álmomban. – zokogtam alig érthetően.
Gyere ide! – vont ölelésbe, én pedig arcom a mellkasába fúrva próbáltam rendezni a légzésem. – Nyugi, minden rendben! Az a dolog nem történt meg. Csak egy szörnyű álom volt.
Testem még mindig enyhén rázkódott de Niall kezei gyengéden, de biztosan tartottak. – Figyelj rám Harry! – simított kezével az arcomra – Vegyél mély levegőket. Mutatom. – kezét levette az arcomról és inkább megfogta a kezeimet. Először lassan belégzés. – beszívta a levegőt – Majd pedig lassan és egyenletesen kilégzés. – fújta ki a levegőt. Közben pedig 1-2 másodpercig bent tartod. Rajtad a sor! Hidd el, menni fog! Próbáltam egyenletesen beszívni a levegőt, majd pár másodpercig bent tartottam, s kifújtam. – Ügyes vagy Harry! Érzed, hogy így már könnyebb?!
I-igen. – motyogtam.
Jól van. Még 2-3x csináld meg és utána teljesen le fogsz nyugodni. És valóban igaza volt. A harmadik alkalom után már nem kapkodtam a levegőt és nem éreztem úgy mintha a szívem ki akarna ugrani a mellkasomból.
Köszönöm! – suttogtam.
Igazán nincs mit. Szerintem én most vissza megyek a másik ágyba aludni, ha nem gond.
Kérlek maradj itt! – kérleltem, mert úgy éreztem, ha megint egyedül maradok vissza jön az álmom.
Hát… Öhm… Okés. Maradok.
Köszönöm.
Mindketten lefeküdtünk, Niall ránk húzta a takarót és elhelyezkedtünk. Én a fal felőli oldalon, Niall pedig a másikon. – Niall. – suttogtam.
Mondjad!
Ez egy fura kérdés vagy inkább kérés lesz szóval nem baj, ha nemet mondasz rá. Alhatok úgy, hogy hozzád bújok?
Nyugodtan. Bármit ami neked jól esik. Közelebb húzódtam hozzá, fejemet a mellkasára fektettem, kezemmel pedig átkaroltam. – Jó éjszakát!
Neked is!
Megnyugtató érzés volt tudni, hogy itt van velem, de féltem elaludni. Féltem, hogy újra Mr. Malikkal fogok álmodni… Ni pár perc alatt elaludt. Én csak hallgattam a szuszogását és szíve egyenletes dobogását. Már kezdett hajnalod

*reggel; Niall*
A nap fénye sütött be Harry szobája ablakán, amikor nyitogattam a szemeim. Hirtelen beugrottak az éjszaka történtek. Ahogy Harry felordít az éjszaka közepén. És amikor megkérdezte, hogy hozzám bújhat-e. Még most is ugyanolyan erősen ölel mint éjszaka. Kisírt szemű kis angyal. Annyira sajnálom ezt az egészet, ami vele történt. Olyan törékeny. De közben mégis olyan furcsa. Mármint ez az egész helyzet, meg Harry is. Azt vajon hogy értette, hogy nem jó a viszonya a lányokkal? Meg ha Zayn bántotta és fél tőle, akkor miért ölel engem és kérte, hogy vele aludjak? Hiszen szinte nem is ismer. Annyira zavaros ez az egész. Eszembe jutott, hogy még el kell intéznem a Zayn ügyet. A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő. 12:30. Hú, ilyen sokat aludtunk?! Lassan próbáltam magamról leszedni Harryt, hogy fel tudjak kelni és elinduljak dolgozni. Mikor már valamennyire sikerült kimásznom, odatettem a helyemre egy párnát és hagytam tovább aludni Harryt. Halkan átöltöztem az utcai ruhámba, összeszedtem a cuccaimat és kiléptem Harry szobájából.
Jó "reggelt" Niall! – szűrődött ki Harry anyukájának hangja a konyhából. Úgy döntöttem oda megyek.
Jó reggelt, vagyis hát inkább napot magának is!
Tegezz nyugodtan. Nem harapok. – hangjából áradt a kedvesség.
Oké. – mosolyodtam el.
Jaj, de hiszen még nem is tudod a nevem. Anne vagyok.
Szép neved van.
Oh, köszönöm. Utoljára a férjem mondta ezt. De ez mindegy is. Kérsz ebédet? Most készült el nemrég.
Már menni készültem, mert még el kell intéznem pár dolgot a suliban.
Szívesen látlak, szóval nem kell sietned. Hozom is a levest és közben megbeszélünk néhány dolgot. – kivett a szekrényből egy fehér porcelán tálat és oda tette elém az asztalra. A leves már itt volt, szóval csak kanál kellett, amit meg is kaptam. – Szolgáld ki magad! Annyit vegyél amennyi jólesik.
Köszönöm. – kimertem egy nagy kanállal a borsó levesből és elkezdtem kevergetni, hogy kicsit kihűljön. – Niall, igaz, hogy én még nem igazán ismerlek, de ti a fiammal biztosan jóban vagytok. – törte meg a csendet.
Öhm, hát igen.
Reggel amikor bementem Harry szobájába – az hittem megáll bennem az ütő amikor leesett, hogy mit mondott – Láttam, hogy mellette alszol. Niall, igaz, hogy szimpatikusnak tűnsz és nyilván Harrynek is, de nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyors? Nem tudom, hogy tudod-e, de Harry meleg. – itt már kezdett összeállni a kép – És ezért nem akarom, hogy játsszál az érzéseivel.
Erre most mit mondjak? – gondolatok száza kavargott a fejemben. – El kellene mondanom neki ezt az egészet?
Anya! – jelent meg Harry a konyhaajtóban – Niall nem játszik az érzéseimmel.
Szia fiam!
Szia anya! Szóval azt akarom mondani, hogy Niall nem játszik velem, csak szükségem volt valakire, akinek elmondhatom a problémáimat és megért.
De hiszen én is itt vagyok. Én is megértem a problémáid.
De anya, ez nem olyan egyszerű…
Miért mi történt? Mit nem mondtál el? – látszott arcán a csalódottság.
Igazából nehéz beszélnem róla. De megpróbálom, mert tudom, hogy már az elején elkellet volna mondanom. Szóval; – mély levegőt vett – Úgy kezdődött az egész, hogy elkezdtem járni a balett suliba, Mr. Malik magánóráira. Aztán egy idő után egyre több és nehezebb gyakorlatot kellett megtanulnom, amit nem mindig tudtam megtenni és ez nem tetszett neki… – Harry anyukája feszülten figyelte a fia minden szavát – És egy "kicsit" durvább dolgokat "alkalmazott", hogy megtanuljam.
Most azonnal mond meg, hogy mit csinált veled!
Néha megütött. – hajtotta le a fejét.
Mi? – mintha nem hitt volna a fülének.
Igen. "Néha" kaptam pár pofont és rúgást. – De ezeket miért nem mondtad el? Ezért voltál mindig pulcsiban? És ezért voltál bent sokáig?
Mert féltem. Tegnapig nem tudott róla senki.
Oké, ki foglak íratni az iskolából. Olyan suliba nem járhatsz, ahol gyerekeket bántalmaznak! – a szigorú szavak csakúgy repkedtek.
De anya ne! Kérlek ne! – szomorodott el.
Tegnap már megígértem Harrynek, hogy Zayn többet nem fog belépni abba az iskolába, mert kirúgatom. – vettem át a szót – Ilyet egy diákunkkal sem tehet. Szóval Harry ezután is bátran járhat hozzánk táncolni, mert ahogy hallottam igazán tehetséges.
Nem tudom Niall. Ez egy nem megbocsájtható dolog amit az a "tanár" tett a fiammal. Nem tudom, hogy akarom-e, hogy továbbra is oda járjon.
Anya, kérlek! – szólalt meg Harry lágy hangon – Tudod, hogy a tánc az életem és nem szeretném abbahagyni. Kérlek! – szemei már majdnem könnybe lábadtak.
Anne, kérlek gondolkodj el rajta! Megígértem Harrynek, hogy csak is én fogok vele foglalkozni, senki más. Már csak a fiad kedvéért is. – tudom, hogy a göndörkének a mindene a balett és tennem kell érte, hogy továbbra is járhasson.
Oké Niall, meggondolom. – apró mosoly ékeskedett ajkain.
Köszönöm anya! – állt fel és megölelte – Köszönöm!
Én pedig köszönöm az ebédet Anne! Nagyon finom volt. Most már tényleg mennem kell. – indultam a kabátom felé – Ja igen, Harryt el szeretném kérni, hogy meg tudjam mutatni a sebeit az igazgatónak.
Szívesen! Örülök, hogy ízlett! Harry te pedig menj, de vigyázz magadra!
Okés anya. Összeszedtem a cuccomat, felvetem a kabátom és a cipőm, majd elindultam Harryvel az autóm felé.
Szeretnék mindent megköszönni, amit értem tettél ebben a 2 napban! – törte meg a csendet – Nagyon hálás vagyok neked!
Igazán nincs mit! Amikor majd beérünk az igazgatóhoz, ne figyelj Zayn-re, csak befolyásolni akar. És ne is félj tőle, egy ujjal sem érhet hozzád! Nem fogom engedni neki.
Okés. Ja és bocsi ha az éjszakai "hozzád bújhatok" túl tolakodó volt csak egyszerűen szükségem volt valakire akit átölelhetek.
Megértelek Harry. Egyáltalán nem voltál tolakodó, hiszen az volt a célom, hogy nyugodt legyél. Miközben az iskola felé mentünk mélyen magamban egy kicsit imádkoztam, hogy bár ne kellene találkoznunk Zayn-el, mert ha rajtam múlik beverem a pofáját.

Kb. 1 óra múlva már az igazgató irodáját elhagyva sétáltunk kifelé az iskola folyosóján. Zayn már hivatalosan is ki van rúgva. Alig bírtam ránézni amikor bent voltunk az irodába. Undorító állat!
El megyek WC-re, addig várj meg kint.
Oké. Az ajtónál várlak.
Tovább mentem az ajtó felé, ahol vajon kit láttam meg?! Zaynt, azzal a gúnyos mosollyal a pofáján amit mindjárt letörlök róla.
Most legyél boldog! – szólalt meg – Elérted a célod.
Te csak kussoljál be! – közelebb léptem hozzá – Mégis hogy gondoltad ezt? Hogy merészelted bántalmazni? – rángattam meg – EGY UTOLSÓ MOCSKOS ÁLLAT VAGY! – ordítottam rá – NEM MÁS! Kívánom, hogy veled is csinálja meg ezt valaki mint amit te Harryvel. – kísértem néhány pofonnal és rúgással az előbbi mondatom, mire ő csak lecsúszott a fal mellett.
Hé, Niall! – kiabált Harry – Elég legyen.
Csak megadtam neki, azt amit már régen megkellet volna. – végre először gúnyos mosolyt varázsoltam az arcomra.

Ha azt hiszed, hogy ennyivel sikerült elintézned, akkor azt rosszul gondoltad. Lehet, hogy most te nyertél, de a játéknak még nincs vége…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése