2016. március 26., szombat

Balett || Zarryall || 4. rész

Sziasztok Manókáim!
Itt is van a 4. rész. Nem árulok el semmit, inkább olvassátok el!
És szeretettel üdvözlöm a 9. feliratkozót! Remélem nem fogod megbánni :)
Ezen kívül még egy rész és vége a sztorinak :(
Kellemes olvasást! <3
Puszi: Sophia <3
--------------------------



Holnap lesz a nagy nap. Az első versenye. Ahol végre bizonyíthat magának, hogy a múlt béli dolgok ellenére is nagyon is jó táncos. Mert az. És ha nem nyerünk én akkor is büszke leszek rá! Mert ő nekem mindennél többet jelent. Igaz, hogy durván 4 hónapja ismerjük egymást, de már annyira szoros a kapcsolatunk, hogy akár az életemet is feláldoznám érte...

*Reggel; Niall*
Már olyan 6 óra körül felébredtem, de nem keltem ki az ágyból. Harry olyan édesen szunyókált, hogy inkább őt csodáltam.
Barna göndör tincsei lazán terültek el mellkasomon. Ajkai lágyan elnyíltak, szempillái apró árnyékot vetette arcára. Olyan gyönyörű. Órákig csak figyelném, de sajnos nem tehetem, mert 10-kor indul a repülőnk.
- Mhhmmm... - nyújtózkodott.
- Jó reggelt Életem! - nyomtam egy puszit a homlokára.
- Neked is! Mióta vagy fent?
- Olyan 6 óra óta.
- Mikor indul a repülő? Nem fogunk elkésni?
- 10 órakor indul. Még csak 7:50 van. Nem fogunk elkésni.
- El megyünk zuhanyozni?
- Persze. Gyere! - nyújtottam a kezem.
Kikecmeregtünk az ágyból és bementünk a fürdőbe.
- Baby, fürödjünk egyszerre! - kacsintottam a tükör előtt álló fürtöskére - Úgy hamarabb végzünk.
- Hááát... Legyen!
A fürdést fél óra alatt le is tudtuk. Egy szál törölközőben sétáltunk be a konyhába.
- Mit szeretnél reggelizni? - fordultam Harry felé.
- Téged. - húzott magához és ajkaimra tapadt. Őrjítő lassúsággal harapdált, s közben kezei a fenekemre vándoroltak. Gyorsított a tempón ezért bejutást engedtem neki. Vadul faltuk egymást, s nyelvünk őrült táncot járt. Nemsokkal később levegő hiányában szétváltunk.
- Állati jó vagy! - suttogtam az ajkaira.
- Finom reggeli volt. Kérek belőle desszertet!
- Csak csínján, még a végén elrontod a pocakod! - cukkoltam.
- Belőled sosem elég!
- Tudom. - húztam széles mosolyt az ajkaimra.
- Egoista majom! - boxolt bele a vállamba.
- Én egoista?! - játszottam felháborodást - Te mondtad, én csak megerősítettem!
- Akkor is majom vagy!
- Miért?
- Csak. Az én kis majmocskám.
- Bolond vagy! - bújtam hozzá - De ezért is szeretlek!

Annyit baromkodtunk, hogy kemény 20 perc alatt sikerült megreggeliznünk. De legalább nem kellett sietnünk sehova, mert már tegnap összepakoltunk mindent ami kell.
- Hívok egy taxit aztán indulhatunk. Okés? - kapta elő Hazz a telefonját
- Okés. Addig kihozom a cuccokat a szobából.
- Itt is van a taxi! - szólt Hazz amikor kiléptem a szobából.
- Hát akkor indulás! - mosolyogtam rá.
Bezárkóztam, közben Harry kivitte a bőröndöket. Beültünk a taxiba, és elindultunk a reptér felé.
- Izgulsz? - fordultam a göndörkém felé.
- Csak egy kicsit. - mosolyodott el.
- Egy kicsit én is, de biztosan jók leszünk.
- Remélem.

Kb. 5 perc alatt ott is voltunk a reptéren. Becsekkoltunk, utána pedig vártunk a beszállásra.
- A biztonsági öveket kérem bekapcsolni, megkezdjük a felszállást! - szólt a pilóta hangja a hangszórókból.
Bekapcsoltuk az öveinket és vártunk. Lassan elindultunk és elkezdtünk felszállni. Azt hittem durvább érzés lesz. De nem, tök jó volt.
- Jó napot! - jelent meg mellettünk egy utaskísérő - Kérnek valamit enni vagy inni?
- Kérsz valamit Harry?
- Umm, mondjuk egy fanta jól esne.
- Nekem pedig egy limonádé lesz.
- Egy fanta és egy limonádé. - jegyzetelte le - Azonnal hozom!
Pár másodperc múlva már itt is volt.
- Köszönjük szépen!
- Nyugodtan szóljanak, ha szükségük van valamire! - mondta, majd tovább ment a többi utas felé.
- Ez annyira furcsa érzés. - törte meg a csendet a göndörkém.
- Szerintem is. Annyira szép a kilátás, meg igazából minden.
- Köszönöm, hogy megadtad nekem a lehetőséget arra, hogy eljöjjek veled versenyezni!
- Én köszönöm, hogy eljöttél velem! - nyomtam egy apró puszit az arcára.
- Hallgatunk zenét? - vette elő a telefonjához csatlakoztatott headseat-et.
- Persze, és mit?
- Nekem mindegy. Azt amit szeretnél.
- Hmm, akkor legyen mondjuk ez! - nyomtam rá random az egyikre. Betettük a fülest a fülünkbe és hallgattuk.
Lassan Hazz kezéért nyúltam és összefűztem az ujjainkat. Felnéztem, Ő pedig rám mosolygott. Annyira édes. Mindjárt elolvadok!
Fejemet a vállára hajtottam és így hallgattuk tovább a dallamokat.

*Milánó-ban; Harry*
- Ni, Édesem! - suttogtam - Kelj fel, itt vagyunk Milánó-ban!
- Woow, tényleg? - lepődött meg.
- Igen. - mosolyogtam rá - Olyan édesen aludtál, de muszáj volt felkeltenem téged, mert nemsokára leszállás.
- Nagyon várom már!
- Megkezdjük a leszállást, öveket kérem bekapcsolni! - hangzott a pilóta utasítása megint.

*10 perc múlva*
- Először bejelentkezünk a szállodába, utána pedig megyünk a helyszínre. - sorolta Ni a terveket, miközben összeszedtük a bőröndjeinket.
- Már annyira izgulok a verseny miatt! Alapból már csak azért is mert itt lehetek! - még sosem voltam külföldön, ezért nagyon jó érzés itt lenni. Hálás vagyok érte Ni-nek!
- A verseny miatt én is izgulok! Kíváncsi vagyok az ellenfelekre... Hívok egy taxit! - mosolygott rám.
- Okés.
- Mindjárt itt is lesz! - lépett vissza mellém.
- Remélem azért elérünk valamilyen helyezést.
- Biztosan! - karolt át - Hiszen nagyon jók vagyunk, és anyukád is szurkol, tudod!
- Tudom. - magamhoz húztam és megcsókoltam, volna, ha nem abban a pillanatban jött volna a taxi.
- Jó napot! - ültünk be a kocsiba.
- Hova lesz a fuvar?
- Az Armani Hotel Milánóba. - mondta Ni a hotel nevét.
Nem telt el 20 perc és már a szobánkban pakoltuk ki a cuccainkat.
- Ni a fellépő ruhákat külön tegyem, ugye? - emeltem fel az említett ruhadarabokat.
- Igen. A kisebbik táskába amit hoztunk.
- Okés.
- Életem... - lépett mellém Ni - Annyira szeretlek! Nem is igazán tudom szavakba önteni. Tudom, hogy általában nem vagyok ilyen nyálas, de ezt már nagyon régóta szerettem volna elmondani.
- Én is nagyon szeretlek! És köszönök neked mindent, tényleg mindent amit tettél értem. Ha te nem lennél, akkor nem tudom, hogy most éppen mi lenne velem... - szorosan magamhoz öleltem.
- Azt hiszem indulnunk kellene!
- Igen, szerintem is. Amúgy ott még el tudjuk próbálni? Vagy már nem lehet?
- Szerintem el lehet, de ha nem, az sem baj, mert tudom, hogy tudod, csak bíznod kell magadban és a tudásodban! Mert képes vagy rá! - szorította meg a kezem - Okés?
- Igen. Indulhatunk baby? - kaptam fel a ruháinkat tartalmazó táskát és elindultam Niall felé.
- Persze.

Fél óra alatt oda is értünk a helyszínre, ami nem más volt mint a Milánói Scala. Már kívülről is csodálatos épület! Akkor még belülről milyen lesz?!
- Ez valami csodálatos!
- Szerintem is! - erősített meg Niall - Csinálunk egy képet?
- Csináljunk!
Elővette a telefonját és csináltunk egy cuki szelfit.
Amikor beléptünk az épületbe, varázslatos látvány tárult elénk. Gyönyörűbb volt mint kívülről! - Ez valami csodálatos!
- Valóban gyönyörű!
- Szerintem jelentkezzünk be! - böktem fejemmel az asztal felé.
- Okés.
- Jó napot! - léptünk oda az asztalhoz.
- Maguknak is!
- Niall Horan és Harry Styles vagyunk páros kategóriában jelentkeztünk. - mondta az infókat Niall.
- Horan és Styles... - ellenőrizte a névsort egy szőke hajú nő - igen, páros kategória és önök fogják kezdeni a párost, ami az egyéni után fog kezdődni.
- Értjük. - bólintottam - Próbálni lehet valahol?
- Igen. Jobb oldalt a 178 számú teremben tudnak próbálni. 10 percük van mert utána még van egy páros aki megy. A verseny maga pedig fél óra múlva kezdődik.
- Értem. - bólintott Harry - Köszönjük!
- Nincs mit! - mosolygott a nő.
Megkerestük a termet és beléptünk. Szintén gyönyörű volt. 4-ből 3 oldalán tükrök borították.
- Woow! - ámult el Niall - Hát rosszabbra számítottam! Ez tiszta luxus!
- Hát igen. Főleg a Londonihoz képest. De ez mindegy is! Inkább próbáljunk!
- Na gyere, mindent bele! - indult el a parkett közepe felé.
20 perc múlva már az első sorban ülve néztük a szóló táncosok koreográfiáit. Gyönyörűek voltak. Ja igen Zayn. Hát ő is itt van. Ő volt a 3. a szólósok közül. És neki is nagyon jó volt a koreográfiája, csak egy dolog zavart, az, hogy végig engem nézett. De, hogy miért, azt nem tudom. Kb 7 vagy 8 táncos után feljött egy hölgy a színpadra.
- Ezzel véget is ért az egyéni kategória! Most pedig kezdődik a páros, amit Niall Horan és Harry Styles fog kezdeni az Emotions [Érzelmek] című koreográfiával.
Amíg a nő elmondta a dumáját, addig mi gyorsan bementünk a színpad mögé.
Niall megfogta a kezem és magához húzott.
- Egy jó tanács; Soha ne nézz a közönségre, ha nem akarsz kizökkenni. Legalábbis nekem mindig bejön ez a taktika.
- Megfogadom, köszönöm!
- Nincs mit szerelmem! Mindent bele! Tudod, az sem baj, ha nem mi nyerünk.
- Szeretlek! - szorítottam magamhoz.
- Tehát következzen az Emotions! - jelentett be minket a (már) a színpad mellett álló hölgy.
A függöny kinyílt, mi pedig kiléptünk. Ezennel elkezdődött életem első versenye, a legfontosabb emberrel, a szerelmemmel!

- Csodálatos voltál Életem! - kapott fel Niall, miután visszamentünk a színpad mögé - Elképesztően jól táncoltál, gratulálok!
- Köszönöm Baby! Próbáltam mindent beleadni.
- Az eddigi legjobb versenyem volt! Köszönöm, hogy megadtad nekem ezt az élményt! Ez örökre szól!
S még hosszú percekig csak öleltük egymást, végül egy hosszú csókban forrtunk össze.
Pár perccel később vissza mentünk a nézőtérre és megnéztük a maradék versenyzőt is. Több is volt, ami nekem személy szerint nagyon tetszett.
Ni kezét lágyan az enyémre csúsztatta, majd az ujjainkat összefűzte, úgy mint a repülőn. Olyan jó érzés volt. Ujjával cirógatta a kézfejem, nekem pedig akarva, akaratlan is mosoly termett az arcomon.

*1 óra múlva*
- A produkciók ezennel véget is értek. A zsűri elvonul és meghozza döntését, addig szabadon lehet mozogni az intézmény területén. Fél óra múlva várható az eredményhirdetés. - mondta el a tudnivalókat a már említett hölgy.
Niallel kimentünk egy kicsit a levegőre. Csak álltunk kint és néztük, ahogy a nap már készül lemenni.
- Olyan gyönyörű! - törte meg a csendet a szöszkém.
- Szerintem is. Szeretem nézni a naplementéket és apró dolgokon elmerengeni...
- Egy bögre forró teával a kezedben, a kerti hintaágyban ülve.
- A barátod társaságában, összekulcsolt kézzel.
- A szeretet izzó levegőjével körülötted...
- Csodálatos!
- Igen, az!

Fél óra múlva visszamentünk a terembe. Már mindenki bent volt. Megkezdődött az eredményhirdetés. A verseny fő szervezője és egyben a Balett Akadémia igazgatója lépett fel a színpadra a kezében a helyezések borítékával.
- Először is köszönöm mindenkinek, hogy eljött! Nagyon gyönyörű és színvonalas produkciókat láthattunk minden versenyzőtől. Nézzük is a helyezéseket!
Egyéni kategóriában 3. helyezést ért el Gigi Hadid! Gratulálunk!
2. helyezést ért el Jasper Wood! Szintén jár a gratuláció!
És 1. helyezést ért el, a legjobban kivitelezett mozdulatokkal Zayn Javadd Malik! Gratulálunk az első helyhez Mr. Malik! - akasztotta Zayn nyakába az érmet az igazgató. Gondoltam, hogy ő fog nyerni. - Következnek a párosok.
3. helyezést ért el Liam Payne és Sophia Smith! Nagyon jól kivitelezett gyakorlatsort láthattunk tőlük, gratulálunk!
2. helyezést ért el XieVoun Sho és Kristine Dien! És az övek volt az egyik legjobb táncruha is!
Basszus még nem mondtak minket. Nem hiszem, hogy elsők leszünk.
- Nyugi Életem! - cirógatta a kezemet Ni - Tudod, hogy az sem baj, ha nem mi nyerünk.
- Tudom. - mosolyogtam rá.
- A páros kategóriában 1. helyezést ért el... - a szívem majd' kiszakad a mellkasomból, annyira gyorsan vert. Nem hiszem el, hogy húzza az időt... - Szóval az 1. hely tulajdonosai nem mások, mint Calum Hood és Michael Clifford! A legszebb koreográfia és ruha is az övék volt. Gratulálunk!
Egy kicsit összetörtem belül. Jó érzés volt azt hinni, hogy mi leszünk az elsők... Szar ügy.
- Hé, Életem! - simította Ni a kezét az arcomra, majd a szemembe nézett - Ugye tudod, hogy mit beszéltünk meg?!
- Igen, azt, hogy a részvétel a fontos.
- Igen. Szóval ne szomorkodj! Nem szeretem ha bánatos vagy!
- Viszont a páros kategóriánál született egy olyan eredmény, hogy 'A legérzelmesebb' koreográfia. Ezt a díjat pedig Niall Horan és Harry Styles érdemelte ki a gyönyörű, de technikailag apró hibákkal tarkított koreográfiájukkal, gratulálunk!
Nem hittem a fülemnek. Csak akkor esett le igazán a dolog, amikor Niall felhúzott a székből és úgy megölelt, hogy kiszorította belőlem a szuszt.
- Nyertünk Életem, nyertünk!
- El sem hiszem!
Odamentünk és a nyakunkba akasztották az érmet. Volt pár érdekessége, például az, hogy lila és zöld színű volt és bele volt gravírozva a koreográfiánk neve. Annyira szép!
- Látod Életem, sikerült!
- Szeretlek Ni, nagyon szeretlek! - öleltem át szorosan.
Miután vége lett az eredmény hirdetésnek, még lehetett maradni és beszélgetni a szakmabeliekkel, például koreográfusokkal, táncosokkal.
- Ni, azt hiszem kimegyek egy picit. Szükségem van egy kis friss levegőre.
- De ugye jól vagy?! Nem fáj semmid? - látszott arcán a kétségbeesés.
- Nem fáj semmim, jól vagyok, csak egy pár percre kimegyek. Beszélgess nyugodtan!
- Okés. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Nemsokára jövök!
Kiléptem az ajtón és elkezdtem az épület mellett sétálgatni. Furcsa, hogy szinte egy embert sem láttam kint, azt hittem, hogy az ilyen nagy városokban sokan vannak kint éjszaka is. Mindegy is. Nem foglalkoztam vele.
Egy nagy ütés miatt előre estem. Úr isten! Mi történik?! Próbáltam felkelni, de ekkor kaptam még egy rúgást az oldalamba. - Neee! - próbáltam ellenkezni. Nem kellett volna, mert most már teljesen leterített. - Se-gíts-ség! - zokogtam a fájdalomtól. Az oldalam szúrt, az orromból folyt a vér. Még egy rúgás a hátamba. Felordítottam. Eszméletlenül fájt.
- Gratulálok Harry! Te kis buzeráns, hogy rohadnál meg! Utállak téged is meg a másik buzeránst, a pasidat is!
- Z-zayn?! - nyökögtem. Ismerős volt a hangja, de a fájdalomtól nem tudtam felemelni a fejem.

- Igen, Zayn vagyok, és most hallottál és láttál utoljára, mert nem felejtettem el amit annak idején megígértem Londonban. A játéknak most van vége! - nem értettem, hogy mire céloz, de pár másodperc múlva rájöttem - Nem kapod meg azt az örömöt, hogy boldog legyen Niallel! SOHA! - ordította, majd egy jól irányzott erős rúgással fejbe rúgott. Őrjítő fájdalom nyilallt belém, s ezzel együtt elsötétült minden...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése